A tavalyi évhez képest háromszorosára nőtt azoknak a bevándorlóknak a száma, akik sikeresen eljutottak Franciaországból Angliába a La Manche csatornán keresztül. A brit belügyminisztérium adatai szerint idén eddig 25 776-an keltek át illegálisan a veszélyes útvonalon, míg 2020-ban 8461-en tették meg ugyanezt. A Calais és Dunkerque közelében lévő franciaországi ideiglenes befogadótáborokban a migránsok továbbra is arra várnak, hogy az Egyesült Királyságban kezdhessenek új életet. Még azok után sem adják fel a tervüket, hogy a múlt héten 27 ember, köztük hét nő és három gyermek fulladt a tengerbe, miközben gumicsónakokkal próbálták elérni az angol partokat. A Nemzetközi Migrációs Szervezetet szerint 2014 óta nem történt ehhez hasonló tragédia a csatornán.
Miért teszik akkor mégis kockára az életüket a bevándorlók, miután már elértek egy biztonságos európai országot, például Franciaországot?
A BBC szerint a témában elvégzett csekély számú kutatás arról tanúskodik, hogy a legtöbb bevándorló családi kötelékei miatt vág neki ennek a kockázatos útnak. A Care4Calais jótékonysági szervezet adatai alapján például a csatornán átkelők 50 százalékának él már legalább egy családtagja az Egyesült Királyságban. Az országos statisztikai hivatal számításaiból kiindulva mindez nem is meglepő: 2019-re már 9,5 millió külföldi élt az Egyesült Királyságban, ami a mintegy 68 milliós lakosság 14 százalékának felel meg, és ez a szám azóta csak tovább növekedhetett. Az adatok szerint ennek a bevándorlócsoportnak csupán 38 százaléka származik az Európai Unió valamely országából.
A családon kívül a nyelvismeret egy másik olyan tényező, amely a nagy-britanniai letelepedésre ösztönzi a migránsokat. Mivel az angol a legelterjedtebb nyelv a világon, sokan úgy érzik, több esélyük van munkához jutni és ellátni a mindennapi teendőket ott, ahol számukra is ismerős az anyanyelv.
A menekültek is ott érzik magukat biztonságban, ahol a legtöbb ember: a családjuk és a barátaik közt. Egy olyan országban, ahol talán ahhoz hasonló szokások uralkodnak, mint az Egyesült Királyság egykori gyarmataiban, egy olyan helyen, ahol beszélik a nyelvet
– összegezte a Refugee Action brit jótékonysági szervezet szóvivője, hogy miért olyan vonzó célpont az Egyesült Királyság a bevándorlók körében. – Angliáról álmodom. Tudom, hogy néhányan meghalnak a tengeren, de én azért megpróbálom megtenni ezt az utat vagy bármilyen más Angliába vezető utat – idéz az AP hírügynökség egy szudáni bevándorlót, aki a Calais-hoz közeli táborban várakozik.
A csatornán átkelők számának drasztikus növekedése talán ahhoz is köthető, hogy London szigorú bevándorlásellenes politikája és a járványügyi korlátozások megnehezítik az országba való beutazást a legtöbb egyéb útvonalon, például repülővel vagy komppal.
Csörte. Franciaország és az Egyesült Királyság között régóta komoly diplomáciai viszályt okoz a La Manche csatornán kialakult migránsválság, a 27 emberéletet követő tragédia pedig tovább szította a feszültséget. Miután Párizs kizárta Londont egy vasárnapi tárgyalásról – amelyet Calaisban tartott több uniós ország a migrációs válság kezeléséről –, a francia belügyminisztérium bejelentette, új kétoldalú megállapodást javasol a brit félnek a csatornán áthaladó illegális bevándorlás kezelésére. A javaslataik között szerepel, hogy London nyisson legális beutazási útvonalakat a menedékkérőknek, illetve hagyja, hogy a kiskorúak csatlakozzanak hozzátartozóikhoz, akik már az Egyesült Királyságban élnek. Clément Beaune európai ügyekért felelős államtitkár azzal is odaszúrt Londonnak, hogy kijelentette: „az Egyesült Királyság a modern kori rabszolgaság gazdasági modellje”, mivel illegálisan biztosít munkát a bevándorlóknak. – Szigorú rendszerünk alapján mindazoknak, akik az Egyesült Királyságban szeretnének dolgozni, dokumentumokkal kell bizonyítaniuk, hogy joguk van ehhez, mielőtt a munkáltató felveszi őket – cáfolta meg a francia miniszter állítását a brit kormány szóvivője.
