– Mi tette szükségessé a családdal foglalkozó párt létrehozását Olaszországban?
– Azért volt szükséges, mert az elmúlt években egyre erősebb, szisztematikus támadás érte a család intézményét. Az olasz alkotmány 29. cikkelye úgy határozza meg a családot, mint a házastársak természetes kötelékét, amely a társadalom alapja. Ezt a rendszert hazug ideológiák mentén akarták felforgatni, amit genderideológiaként ismerünk. A gender azt állítja, hogy a női és a férfiszerepek összemoshatók, nem léteznek tipikus anyai és apai jegyek, hanem azok tetszés és igény szerint bármikor felcserélhetők. Ezeket a tanokat előszeretettel tanítják Olaszországban már egészen kicsi óvodásoknak, hároméves kortól kezdődően.
– Mikor jött létre a politikai szerveződés?
– A politikai mozgalom a kiskorúak védelmében jött létre, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy gyermekeinket tudtunk nélkül káros ideológiákkal zavarják össze az iskolákban. 2015–2016-ban óriási tüntetésekre került sor, a lateráni Szent János-bazilika előtti, zsúfolásig töltött téren és a Circus Maximuson hatalmas transzparensek hirdették: Ki a genderrel az iskolákból! Ezek Róma legnagyobb terei, amelyeket elárasztottak a felháborodott és megrémült családok, hangot adva tiltakozásuknak. Úgy gondoltuk, elengedhetetlen egy olyan politikai képviselet, amely kategorikusan elutasítja a gender beszivárgását az osztálytermekbe. A későbbi események is azt bizonyították, hogy nem tévedtünk, hiszen Giuseppe Conte kormánya folyamatosan arra tett kísérletet, hogy elfogadtassa és törvényerőre emelve kötelezővé tegye a gender iskolai oktatását. Az Alessandro Zan nevével fémjelzett törvényjavaslat egyenesen börtönbe juttatta volna azokat, akik kritikát fogalmaztak meg vagy visszautasították az LMBTQ-propagandát.
– Hogyan juthatott be az iskolákba ez a propaganda?
– A szülőket félrevezetve és becsapva, titokban vonultak be az LMBTQ-szervezetek az oktatási intézményekbe. A fiatalok között terjedő erőszakos megfélemlítés (bullying) visszaszorítására javasoltak foglalkozásokat. Ezt a félrevezető hazugságot használták, hogy megközelítsék a kisgyermekeket és a fiatalokat. Komoly állami támogatásra is szert tettek: a minisztertanácshoz tartozó rasszizmus és diszkrimináció elleni hivatalon (Unar) keresztül óriási pénzekhez jutottak. Amikor a fenti szervezetek rájöttek, hogy rátehetik a kezüket a több millió eurós állami támogatásra, akkor megsokszorozódtak a fenti foglalkozások az iskolákban. Eljutottunk arra a szintre, hogy a Zan-törvényjavaslat homo- és transzfóbia-ellenes nemzeti napot vezetett volna be, valamint kötelezővé tette volna az állam által finanszírozott genderkurzusokat az iskolákban. Nehéz pillanatokon mentünk keresztül, gyakran éreztük úgy, hogy elvesztettük a csatát, hiszen a divat- és zenevilág, számos közismert személyiség védelmébe vette és támogatta a törvényjavaslatot. A jobboldali pártok és a Család Népe közös összefogásának köszönhetően végül azonban a józan ész szava mégiscsak felülkerekedett.
– Hogyan zajlottak az erőszakellenes programok, amelyek valójában a genderpropaganda részei voltak?
– Egészen kisiskolás és óvodás gyermekeknek elmagyarázták, hogy senkit sem szabad megkülönböztetni és bántani a mássága miatt, hiszen igen sokfajta másság létezik. Itt aztán felvilágosították őket, hogy vannak transz- és homoszexuális személyek, azonos nemű házaspárok, amelyekről egy kisgyereknek általában fogalma sincs. Számukra négy eligazodási pont létezik. Anya, apa, fiú és lány. Az öt–nyolc éves kisgyermekek számára pusztító hatású lehet ezen eligazodási pontok összezavarása. A családok mostanra már kifinomult érzékenységgel figyelnek fel a gendertartalmakra, és azonnal ellenállnak. Női ruhába bújt férfiak keresték fel az iskolákat, átírt meséken keresztül szemléltették a gyermekekkel, hogy Hófehérke akár fiú is lehet, felcserélték a klasszikus meseszereplők nemét, összezavarva őket. Bűnszervezetekhez hasonló károkat okoztak a gyermekek tudatában.
– Érzékelhető ennek a káros nevelésnek a következménye a fiatalok körében?
– Tudományos statisztikák kimutatták, hogy az olasz fiatalok között megnövekedett az igény a nemváltó beavatkozásokra. Azt sulykolták a fiatalok fejébe, hogy szabaduljanak meg a biológiai nemüktől, és merjék bátran vállalni a másneműségüket. Az elmúlt öt évben megsokszorozódott azon gyermekek száma, akik hormonmódosító szereket (triptorelin) szedtek. Ezek a gyógykészítmények a pubertás korban (10–11 éves) megállítják a természetes nemi fejlődést és előkészítik a gyermekeket a nemváltásra. A Conte-kormány ingyenessé tette a triptorelint, morálisan is elismerve a fenti beavatkozás létjogosultságát. Véleményünk szerint tiltani kellene, ugyanúgy, ahogyan megtiltjuk egy tízéves gyermeknek az alkoholfogyasztást vagy a gépjárművezetést. Ebben a korban egy gyermeknek fogalma sincs arról, hogy milyen következményekkel jár a nemváltoztatás, amelyből a későbbiekben nincs visszaút.
– Miért támogatja a jelenlegi olasz kormány a genderideológiát?
– Az olasz parlament komoly nehézségekkel küzd, a kormánytöbbség megosztott és gyenge. Bátorság, elhatározás és szilárd politikai identitás szükséges ahhoz, hogy egy kormány szembe tudjon szállni az ideológiai nyomással. Ha egy demokratikus úton megválasztott erős kormányunk lenne, amelynek világos és átlátható programja van, akkor lehetősége lenne arra, hogy nemet mondjon az ideológiai nyomásra.
– Mit gondol a magyar gyermekvédelmi törvényről?
– Teljesen egyetértek a magyar kormány döntésével. Amint nyilvánosságra hozták a gyermekvédelmi törvényt, több alkalommal is megvédtem nyílt vitafórumokon, televíziós és rádióműsorokban. Őszintén szólva irigylem a magyarokat, hogy volt bátorságuk törvényt hozni a gyermekeik védelmében. Méltatlannak tartom és határozottan elítélem az Európai Unió beavatkozását, amellyel kísérletet tett a szabad magyar állampolgárok akaratának az elhallgattatására. A népszavazás kiírása a leghelyesebb döntés, a demokrácia megkoronázása. Kitűnő követendő példa Olaszországnak. A magyarok megmutatták, hogyan kell és érdemes megvívni az ideológiai csatát. Biztos vagyok abban, hogy ha sikerülne követnünk a magyarok bátorságát és lemásolnánk a gyermekvédelmi törvényt, akkor az olaszok is boldogok lennének. Az olasz családok alapvetően konzervatív és keresztény értékeket képviselnek. Meggyőződésem, hogy ha Olaszországban a gyermekvédelem kérdésében népszavazást írnának ki, akkor az olaszok túlnyomó többsége a természetes család és a kiskorúak védelmét választaná az ideológiai agymosással szemben.
