Történelmük után nyelvüket is elveszíthetik az északmacedónok

Megállapodás születhet az elkövetkező hónapokban az északmacedón uniós csatlakozás útjában álló, Szkopje és Szófia között zajló nyelvi identitásbeli vitában. Ennek lehetséges következményeiről, a csatlakozási folyamat nehézségeiről, valamint a Nyugat-Balkán európai jövőjéről nyilatkozott lapunknak Ördögh Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.

− Az új bolgár vezetés által beharangozott munkacsoport felállítása egy klasszikus diplomáciai időnyerő megoldás, amelynek végén akár még egy megoldás is születhet − elemezte a helyzetet lapunknak Ördögh Tibor Balkán-szakértő. − Ami a jelen esetben eltér az elmúlt évek gyakorlatától, az a bolgár kormány mérsékeltebb álláspontja a kérdésben, valamint a tárgyalási hajlandóság mindkét fél részéről − tette hozzá. 

Régimódi tábla a határvidéken. Sorvadó identitás (Fotó: Europress/AFP)

A kezdeményezést alapvetően pozitívnak gondoló szakértő azonban felhívta a figyelmet egy lényeges dologra: korántsem biztos, hogy az északmacedón társadalom jó szájízzel le tudja nyelni ezt az újabb békát. Pár évvel ezelőtt hasonló megállapodás keretein belül kellett lemondaniuk a történelmi Makedónia és a Nagy Sándor köré épülő nemzeti identitásukról Görögország javára. A mostani, szintén évek óta húzódó vita alapja abban áll, hogy saját nyelvük kialakításakor egy bolgár nyelvjárást vettek alapul, amihez aztán több történelmi személyt is párosítottak. Ezeket így mind a bolgárok, mind az északmacedónok magukénak tekintik.

– A történelmi múlt után a nyelvi identitás elvesztése nagy tragédia lehet a nemzet számára, éppen ezért nem számítok arra, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen nagy engedményeket lenne képes tenni a macedón fél

− mondta a szakértő. 

Nagy Sándor szobra Szkopje főterén. Sok lemondással jár az EU-hoz való közeledés (Fotó: Europress/AFP )

Amennyiben mégis sikerülne megállapodni, az nagy lendületet adhat a térség többi államának is. Jelenleg Szerbia és Montenegró az, amely már több tárgyalási fejezetet is megnyitott, hozzájuk társulhat az elmúlt időszakban a csatlakozási feltételek elérése érdekében sok reformot végrehajtó Albánia és Észak-Macedónia. Koszovó és Bosznia-Hercegovina esete más kérdés, előbbi államként való elismeréséért küzd több uniós országgal, utóbbi jelenleg az elmúlt évek legnagyobb belpolitikai válságát éli meg a boszniai szerb köztársaság szeparatista törekvései miatt.

– A tárgyalások új lendülete az unió megítélésének is jót tenne a régióban, ami az utóbbi években sokat csökkent, pontosan a folyamatok akadozása miatt

− magyarázta a szakértő.

Ennek ellenére nem valószínű, hogy 2022 a nyugat-balkáni országok éve lesz. Ezt mutatja az is, hogy a januártól kezdődő francia–cseh–svéd tanács elnökségi trió másfél éves programjában nem szerepel prioritásként a bővítési folyamat. Emellett Angela Merkel visszavonulásával kiemelten fontos szövetségest vesztett a térség, Németország folyamatosan szorul ki a régióból politikai értelemben. − Uniós szempontból a 2023 második felétől induló másfél éves elnökségi trió − amelynek Magyarország is tagja − hozhat változást a balkáni bővítéssel kapcsolatban. A térség országainak csatlakozásával még színesebb lenne az integráció, ami a döntéshozatali folyamatokban is változást eredményezhet: a kelet-közép-európai országok fontos szövetségesekre találhatnak az újonnan felvett államokban, ami alapjaiban határozhatja meg az Európai Unió jövőbeli irányvonalait − fogalmazott Ördögh Tibor, aki hozzátette: a 2025-ös felvételi határidő ennek ellenére szinte elérhetetlennek tűnik.

Borítókép: egy északmacedón hölgy tartja az uniós és nemzeti zászlót a kormányzó szociáldemokraták által szervezett gyűlésen 2020-ban (Fotó: AP/Boris Grdanoski)