A hétfői kevés eredménnyel zárult amerikai–orosz egyeztetések után szerdán sor kerül a transzatlanti biztonságpolitika szempontjából kiemelten fontos NATO-Oroszország Tanács ülésre. A két fél közötti együttműködés ezen formája a kezdeti sikeresnek nevezhető időszak óta egyre kevésbé működik, tavaly októberben Oroszország mindenféle kapcsolatot megszakított az észak-atlanti szövetséggel, miután az kiutasított nyolc kémkedéssel megvádolt orosz diplomatát brüsszeli központjából.
Az ukrajnai válság eszkalálódása miatt azonban elkerülhetetlenné vált, hogy visszatérjenek a párbeszédhez, kérdés, hogy ez mennyire lesz eredményes.
− Valószínűleg ugyanarra lehet számítani, mint a hétfői amerikai–orosz tárgyalásokon. Egy pozitív változásra azonban van lehetőség: az amerikai fél kifejezte hajlandóságát az INF-szerződés − a közepes hatótávolságú nukleáris rakétákra vonatkozó megállapodás − újratárgyalására. Joe Biden és Vlagyimir Putyin figyelmesen soron követik a hét fejleményeit, és valószínűsíthetően ezután utasítják a delegációkat a további teendőkre − fogalmazott Szenes Zoltán.
− A NATO–Oroszország Tanács kiemelten fontos együttműködési forma, hiszen ez az egyetlen fórum, ahol a szövetség tagországai és Moszkva hivatalosan konzultálni tud
− emelte ki a szakértő. A formációt 2002-ben hozták létre, az 1997 óta működő Állandó Együttműködési Tanács továbbfejlesztett, intézményesített változataként. A kooperáció egészen 2014-ig két részre bomlott: egy politikai konzultációs folyamatra, valamint több területet magába foglaló, munkacsoportokban működő gyakorlati tevékenységre.
− A 2014-es ukrajnai válság óta a NATO ugyan fenntartotta a politikai konzultációkat Oroszországgal, de megszüntette a gyakorlati katonai együttműködést. Egyedül a biztonságtechnika kooperáció maradt meg, amelyhez a két fél között fenntartott közvetlen katonai vonal működik − mondta Szenes Zoltán, aki hozzátette, annak ellenére is van jövője a fórumnak, hogy jelenleg mélyponton vannak a kapcsolatok.
− A két fél kapcsolatainak története során a kooperáció minősége mindig hullámvasútszerűen változott. A tanács elsődleges funkciója mindig is a konzultáció és a konszenzusépítés volt, és csak ezután lehetett a gyakorlati együttműködésről beszélni, ezáltal jelentősége még most is nagy. Sikeressége jelen esetben attól függ, hogy Washington és Moszkva hogyan tud megállapodni egymással − fejtette ki.
A szakértő emlékeztetett, tavaly tavasszal is hasonló feszültségeket lehetett tapasztalni az ukrán válság kapcsán, akkor Angela Merkel − akinek jó kapcsolata volt Putyinnal − közbenjárásával sikerült rendezni a helyzetet. Merkel visszavonulásával Macron francia elnöktől vár hasonló szerepet. − Franciaország tartósan és történelmileg jó viszonyt ápol Oroszországgal, emellett a NATO-ban is meghatározó szerepet tölt be, s nem mellesleg az unió soros elnöke − mutatott rá Szenes Zoltán.
− Konkrét előrelépés ebben a kérdésben csak akkor lesz, ha Kijev és Moszkva között elindul valamilyen tárgyalási folyamat, erre már megvannak a különböző keretek, például a normandiai négyek néven elhíresült, a kapcsolatok rendezésére létrehozott fórum. A nemzetközi szakirodalom emellett a finn modellt javasolja Ukrajna számára: a nagyszámú orosz kisebbség miatt meg kell próbálnia valamilyen praktikus együttműködést folytatnia Oroszországgal − összegezte a helyzetet a szakértő.
