A hágai Nemzetközi Bíróságon tárgyalják a Mianmar által elkövetett, a többségében muszlim rohingja kisebbség ellen 2017-ben végrehajtott brutális fellépést. A keresetet a nyugat-afrikai Gambia nyújtotta be azzal az indoklással, miszerint a buddhista mianmari hadsereg akkor népirtást követett el. Az etnikai tisztogatásban ezrek vesztették életüket, és több mint hétszázezer rohingja keresett menedéket a szomszédos Bangladesben.
A túlnyomórészt buddhista Mianmarban a rohingják egy muszlim kisebbségi népcsoportot alkotnak. Ugyan régóta élnek az ország nyugati részén, az ország előző és jelenlegi vezetése sem ismerte el őket állampolgárokként.
A France24 hírportál kiemelte: Mianmar azzal érvel, hogy a hágai bíróságnak nincs joghatósága az ügyben. Ugyanakkor a helyi média közölte, hogy a 2021-ben puccsot végrehajtó és jelenleg a hatalmat gyakorló katonai junta már kinevezte azokat az embereket, akik a bíróságon képviselik az országot Ko Ko Hlaing nemzetközi együttműködésért felelős miniszter és Thida Oo főügyész személyében. Az ügy érdekessége, hogy korábban Aung San Suu Kyi, a dél-kelet ázsiai ország volt vezetője éppen Hágában védte meg Mianmart azokkal a vádakkal szemben, miszerint a hadsereg tömeggyilkosságot, nemi erőszakot követett el a rohingja muszlim közösségek ellen. Tavaly viszont a jelenleg regnáló katonai junta ítélte szabadságvesztésre azokat, akiket Aung San Suu Kyi megvédett a nemzetközi bíróságon. Jelenleg a Nobel-békedíjas politikus a börtönbüntetését tölti, korábban számos jogvédő csoport azzal vádolta meg, hogy köze volt a rohingják elleni fellépéshez.
A The Guardian brit hírportál emlékeztetett: 2020-ban az ENSZ már felszólította Mianmart, hogy akadályozza meg a rohingják elleni népirtó erőszakot, és ne tüntesse el a múltbeli bűncselekmények bizonyítékait. Tun Khin, a Burmai Rohingja Szervezet elnöke szerint a hadsereg egyáltalán nem vette figyelembe a felszólítást.
A rohingjákat a mai napig zaklatásnak és megfélemlítésnek teszik ki a hatóságok, miközben korlátozzák őket a szabad mozgásukban, valamint nem férhetnek hozzá az alapvető egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, és nem tudnak megélni. A junta a humanitárius segítségnyújtást is blokkolta, így sok rohingja éhezik az országban