Harminc évvel ezelőtt ezen a napon, 1992. február 6-án Budapesten írta alá Antall József miniszterelnök és Helmut Kohl német kancellár a magyar–német alapszerződést. A dokumentumot az Országgyűlés kupolatermében írta alá a két kormányfő mellett Mádl Ferenc akkori tárca nélküli miniszter és Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter. A szerződés leszögezi, hogy a két ország szoros baráti együttműködésre és az emberi jogokat a jogállamiság alapelvét tiszteletben tartó Európa megteremtésére törekszik a nemzetközi jog, az ENSZ alapokmánya, a helsinki záródokumentum, valamint a párizsi charta szellemében.
Németország a szerződésben kimondja, támogatja hazánk szándékát, hogy csatlakozzék az Európai Közösségekhez, mihelyt megteremtődnek annak politikai és gazdasági feltételei. Németország kifejezte azon készségét is, hogy segíti Magyarországot a fejlett szociális piacgazdaság megteremtésében. A szerződés mindkét fél teljes egyetértésével rögzíti a nemzeti kisebbségek jogait is.
Európa torzó lenne, ha Magyarország nem lenne része a kontinensnek. Magyarországnak szüksége van Európára, de Európának is szüksége van Magyarországra
– jelentette ki a történelmi eseményen Helmut Kohl. Antall József azt emelte ki, hogy a szerződés lezárt egy korszakot és újat nyit a két ország kapcsolatában; az nemcsak kétoldalú, hanem európai dokumentum is, hiszen az együttműködésnek európai kereteket ad.
A baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló szerződés a történelemben példa nélküli módon, békés úton lezajlott forradalom természetes eredményeképpen jött létre, és e folyamatot olyan bátor lépések vezették be, mint a magyar–osztrák határ megnyitása az NDK polgárai előtt 1989-ben. A szerződés a mai napig országaink kétoldalú kapcsolatainak alapját képezi
– tudatta 2017-es közös közleményében, a szerződés aláírásának 25. évfordulóján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, illetve Sigmar Gabriel akkori német külügyminiszter.
A mostani, 30. évforduló alkalmából pedig Johannes Haindl, Németország budapesti nagykövete a szoros kulturális és gazdasági kapcsolatokat méltatva, a politikai vitákról is szót ejtve a következő sorokat írta a Magyar Nemzet szombati számában:
Egy szerződés két ország között nem tudja elrendelni a barátságot, csupán keretet tud biztosítani, amelyben aztán fejlődhet, növekedhet. És éppen ezt sikerült elérnie a német–magyar barátsági szerződésnek. Az elmúlt harminc évben a német–magyar kapcsolatok sokoldalúan és imponálóan erősödtek, és a gazdaság terén szinte egyedülálló szintet értek el. Célunk, hogy ez ne csupán folytatódjék, hanem lehetőség szerint számos más területen is továbbfejlődjön.
A kerek évforduló alkalmából a Mathias Corvinus Collegium Magyar–Német Intézete az Európai Együttműködésért jubileumi ünnepséget rendez február 14-én a Magyar Nemzeti Múzeumban. Felszólal Matthias Rössler, a szászországi tartományi parlament elnöke és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.
Borítókép: Budapest, 1992. február 6. Helmut Kohl német kancellár (balra) és Antall József miniszterelnök kezet fog a magyar–német alapszerződés aláírásán az Országház kupolatermében, középen Katona Tamás, a Külügyminisztérium politikai államtitkára. (Fotó: MTI/Kovács Attila)
