Izrael-ellenesség és visszaélések a Soros-szervezeteknél

Újabb bizonyítékok derültek ki a Soros-hálózathoz tartozó Amnesty International és a Human Rights Watch működéséről és valódi céljairól.

Forrás: Tűzfalcsoport2022. 02. 15. 11:38
Soros György
Brüsszel, 2014. november 7. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke beszél a Jó reggelt Európa – Most vagy soha elnevezésû konferencián Brüsszelben 2014. november 7-én. (MTI/EPA/Julien Warnand) Fotó: Julien Warnand
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Newsweek oldalán jelent meg az Ausztrál Zsidóság Igazgatótanácsa társelnökének, Alex Ryvchinnek a véleménycikke az Amnesty International valódi céljairól. Az írás apropója, hogy az Amnesty International új jelentése „apartheiddel” vádolja Izraelt – olvasható a Tűzfalcsoport összeállításában.

Ryvchin szerint ez az NGO-k összehangolt kampányának legújabb állomása, amely Izrael államot emberiség elleni bűncselekményekkel vádolja. A jelentés egy másik emberi jogi álcivil szervezet, a Human Rights Watch 2021 áprilisában kiadott jelentését követi, amely közel azonos módszertan alapján készült:

– az „apartheid” újradefiniálása, hogy kevéssé hasonlítson a dél-afrikai bűncselekményekre

– az izraeli–palesztin konfliktus átminősítése, hogy megfeleljen az elnyomó kontra elnyomottak narratívának

– és az izraeli zsidók sztereotípiává torzítása, miszerint kapzsiak és kegyetlenek.

A kampány gyökerei a dél-afrikai Durbanben 2001 szeptemberében tartott rasszizmus elleni ENSZ-világkonferencia NGO-fórumán keresendők. A konferencia hírhedt az ott tapasztalt rasszizmusról, amely beárnyékolta az éppen az ilyen magatartás elleni küzdelem céljából összehívott eseményt. 

A plakátokon zsidó karikatúrák voltak láthatók, más plakátokon Hitlert ünnepelték, és a résztvevők a Cionvéneinek titkos jegyzőkönyvei című antiszemita mű másolatát terjesztették. 

Tom Lantos magyar zsidó származású amerikai kongresszusi képviselő „a zsidók iránti gyűlölet legundorítóbb megnyilvánulásának” nevezte a náci időszak óta. Az ENSZ emberi jogi biztosa, Mary Robinson a BBC-nek azt mondta, hogy „szörnyű antiszemitizmus volt tapasztalható”.

Ilyen körülmények között fogadott el a nemzetközi NGO-k több mint 1500 képviselőjéből álló konferencia egy olyan határozatot, amely Izraelt „rasszista, apartheid államként” határozta meg, és felszólított egy „globális szolidaritási kampány” elindítására, amely a kormányokat, az ENSZ-ügynökségeket és a civil társadalmat célozza meg, hogy elérjék Izrael „teljes elszigetelését”. Az Amnesty International kulcsszerepet játszott a durbani konferencián és a határozat elfogadásában, és azóta is a kampány élén áll.

Az apartheid a jogi elkülönítés olyan rendszere, amelyben az egyik etnikai csoport uralma alá hajtja a másikat, és egyazon állam polgárait etnikai hovatartozásuk alapján eltérő bánásmódban részesíti.

Az iskolákból, a szakmákból és a közhivatalokból való kizárás, a szegregált vécék és éttermek mind ennek a bűncselekménynek a megnyilvánulásai. Bármelyik Dél-Afrikából elköltözött ember el tudja mondani annak az ott megtapasztalt valódi apartheidrendszernek a megalázó és teljesen embertelen voltát, amely egykor az országot uralta.

A Haifai Egyetem hallgatóinak 41 százaléka arab–izraeli. Ez vajon apartheidnek tűnik? Természetesen nem – és Izrael arab polgárai számára ez nem is hangzik annak. A Harvard Egyetem felmérése szerint ugyanis az izraeli arab állampolgárok 77 százaléka mondta azt, hogy szívesebben él Izraelben, mint bármely más országban. 

Izraelben több mint 400 mecset található országszerte. Bárki nyugodtan megkérdezheti ezek után az Amnesty Internationalt, hogy ehhez képest hány zsinagóga maradt az arab világban.

Az Amnesty természetesen mindezt tudja. De akkor mégis miért fektet ilyen hatalmas erőforrásokat hazugságok terjesztésébe? (A kérdés persze költői.) A válasz abban a világnézetben rejlik, amely a döntéshozatalt, a kulcsfontosságú kutatók kinevezését és a célpontok kiválasztását irányítja az olyan csoportok számára, mint a Soros-hálózathoz tartozó Amnesty International és a Human Rights Watch.

A Human Rights Watch munkatársainak kiszivárgott e-mailjeiből kiderült, hogy ez a gondolkodásmód mennyire rendszerszintűvé vált. 

A csoport vezérigazgatója, Ken Roth közel 500 000 dolláros adományt kért egy szaúdi milliárdostól azzal a feltétellel, hogy a Human Rights Watch nem vizsgálja az LMBTQ-jogok közel-keleti megsértését a kapott pénzből. Az adományozó, akit Roth megkörnyékezett, megsértette a munkajogot, mivel gyakorlatilag rabszolgasorba taszította vendégmunkásait. 

Csak hogy tisztán lássunk: valójában ennyire számítanak nekik a szexuális és nemi kisebbségek jogai, pénzért cserébe bármikor hajlandók szemet hunyni azok megsértése felett.

Sőt a csoport egykori vezető közel-keleti tisztviselője, Sarah Leah Whitson is Szaúd-Arábiába utazott, hogy jelentős adományokat szerezzen azzal az indokkal, hogy a Human Rights Watch „csatákat” vív „Izrael-barát nyomásgyakorló csoportokkal”. 

Ahogy Jeffrey Goldberg írta 2009-ben az Atlantic hasábjain, ez nemcsak a „mindenható zsidó lobbiról” alkotott helyi előítéletekre alapozott stratégia volt, hanem volt valami meglehetősen „émelyítő abban, hogy egy emberi jogi szervezet a világ egyik legantidemokratikusabb társadalmába merészkedik, hogy a Közel-Kelet egyik legdemokratikusabb államát bírálja”. Ismerős? 

A közelmúltban kiszivárgott, a Magyar Nemzetben megjelent felvételek is ezt támasztják alá, hazánkkal és Lengyelországgal szemben ugyanezt a stratégiát alkalmazzák.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Soros György (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.