Milyen nagyhatalmi érdekek befolyásolták a kazahsztáni eseményeket és milyeneket alakított ki? Erről beszélgetettek a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kutatói, Eszterhai Viktor, Egeresi Zoltán és Ilyash György Vasa László moderálásával kerekasztal-beszélgetésükön kedden. A szakértők Oroszország, Kína és Törökország kazahsztáni szerepét vizsgálták, miután a közép-ázsiai országban január elején erőszakos tüntetésekre került sor. Noha az ország nyugati feléből január 2-án induló megmozdulások eleinte békések voltak, az Almatiból, Kazahsztán legnagyobb városából és egykori fővárosából származó kép- és videófelvételek bejárták a nemzetközi sajtót: a település gyakorlatilag lángokba borult, az üzleteket kifosztották, a rendőrség pedig minden lehetséges eszközt bevetett, hogy feloszlassák a tömeget. Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök korábban arról beszélt, országa terrortámadás áldozata lett. A nemzetközi sajtóban az elmúlt hetekben folytak a találgatások arról, kik állhattak a békés tüntetések erőszakossá válása mögött. Felreppentek olyan hírek is, melyek szerint a gülenisták – a török Fethullah Gülen hívei – miatt eszkalálódott a helyzet.
A biztonságért felelős Oroszország
– A mostani események megerősítették a partnerséget Oroszország és Kazahsztán között
– mondta Ilyash György utalva arra, hogy a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) orosz békefenntartói számottevő szerepet töltöttek be a helyzet normalizálódásában, miután Tokajev elnök a külföldi csapatok segítségét kérte.
Az Oroszország-szakértő elmondta, hogy Moszkva számára a posztszovjet térségen belül Belarusz mellett Kazahsztán a legfontosabb partner, és ennek nem csak történelmi okai vannak, ugyanis az orosz–kazah határ a világ második leghosszabb határa, emiatt szükségszerű az együttműködés a két ország között. Oroszország és Kazahsztán gazdasági kapcsolatainak jelentőségét a számok is mutatják: a statisztikai adatok 5–11 milliárd amerikai dollárra becsülik az orosz befektetések értékét. A KKI kutatója ismertette, Oroszország a kazah közéletben is jelentős szerepet játszik, egy tavalyi kutatás eredményeit idézve elmondta, a kazahsztáni lakosság 81 százaléka tatja Moszkvát megbízható és fontos stratégiai partnerének.
– Oroszország számára a stabilitás az elsődleges cél Kazahsztán esetében
– hangsúlyozta Ilyash György.
Hozzátette: Moszkva olyannak fogadja el a posztszovjet államot, amilyenné alakult, „nem akarja megbontani a Kazahsztán által vallott és képviselt multivektor politikát”, azaz nem akarja, hogy a kazah vezetésnek fel kelljen adnia a jól működő kapcsolatait, akár az Európai Unióról, akár az Egyesült Államokról van szó. Ilyash György szerint nem valószínű, hogy kialakul egy olyan függőségi helyzet Moszkvával, mint Belarusz esetében, erre utal az is, hogy Tokajev kérésére az orosz csapatok azonnal elhagyták az országot. A szakértő hangsúlyozta, Oroszország elsőként lépett, hogy segítsen déli szomszédjának, ellentétben Kínával, amelynek befektetései miatt szintén fontos Kazahsztán, azonban a külügyi szóvivő január 6-án nyilatkozott először, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) pedig csak másnap küldött üzenetet először.
Peking kezében a gazdasági vonal
– Kína nem volt tétlen, de nem sugározta annak képét, hogy aktívan formálni tudja az eseményeket
– fejtette ki Eszterhai Viktor, miért reagált a kazahsztáni eseményekre meglehetősen lassan Peking, amelynek egyébként gazdasági kapcsolatai jóval jelentősebbek a posztszovjet állammal, mint Oroszország esetében.
Hivatalos statisztikai adatok szerint a kínai befektetések értéke körülbelül húszmilliárd dollár. A szakértő szerint ennek hátterében a Moszkva és Peking közötti „munkamegosztás” áll, amelynek értelmében Kína fókuszál a közép-ázsiai gazdaságra, Oroszország pedig a biztonságpolitikai kérdésekért felel. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés a távol-keleti nagyhatalom részéről, hogy mennyire lehet megbízni egy külső szereplőben, hogy valóban megadja a biztonsági garanciákat. Kínának nemcsak a piac miatt kulcsfontosságú Kazahsztán, hanem tranzitszerepe miatt is, hiszen többek közt a Türkmenisztánból származó gáz is az országon keresztül jut el a Távol-Keletre. A kazahsztáni események nyomán azonban Peking is láthatta, hogy milyen kockázatokkal szembesülhet a térségben.
– Kína elaludt, sokkal jobban kellene figyelnie szomszédaira
– fogalmazott Eszterhai Viktor.
Ankara, a türk államok zászlóshajója
A harmadik állam, amely a térségben kulcsfontosságú szerepet tölt be, Törökország, noha a Türk Államok Szervezete (TÁSZ) és Ankara is tanácstalan volt, hogyan reagáljon a kazahsztáni eseményekre.
– Törökországnak nem érdeke, hogy destabilizálja a régiót, a polgárháborús helyzet fenntartása nem érte volna meg
– szögezte le Egeresi Zoltán válaszul arra a feltevésre, miszerint Törökország hozzájárult a kazahsztáni tüntetések eszkalálódásához.
A szakértő elmondta, miután a Szovjetunió felbomlott, Törökország igyekezett kihasználni a keletkezett hatalmi vákuumot és a közép-ázsiai posztszovjet államok élére akart állni. – Törökország emelkedő középhatalom, amely a soft power kiépítésével tudott nemzetközi befolyásra szert tenni – fogalmazott Egeresi Zoltán. Példaként megemlítette: a régióban számos oktatási intézmény fűződik a törökökhöz, ugyanakkor a török befektetések értéke négymilliárd dollár körül mozog, a kazah befektetések Törökországban pedig körülbelül egymilliárd dollárt tesznek ki, mindkét adat lényegesen alacsonyabb, mint Oroszország és Kína esetében.
A KKI kutatója továbbá hangsúlyozta, a kazahok részéről egyre inkább nőnek a török fegyverbeszerzések, és a csapataik közötti együttműködés is jó kapcsolatokra utal.
Borítókép: Rohamrendőrök tartóztatják fel a tüntetőket Almati központjában 2022. január 5-én. (Fotó: MTI/AP/Vladimir Tretyakov)
