A legjobb lenne, ha egy külföldi ország, például Franciaország irányítaná újra Libanont. Ott legalább működnek a dolgok – adott meglepő megoldási javaslatot az ország gondjaira egy nő még decemberi berjúti látogatásomkor. A kiábrándultság a politikai elitből azóta a gazdasági válság mélyülésével párhuzamosan csak nőtt, kevesen hisznek benne, hogy a vasárnapi parlamenti választások bármit is változtathatnak Libanon sorsán.
Az alig tízezer négyzetkilométeres, nagyjából hatmillió lakosú közel-keleti ország ugyanis saját politikai rendszerének foglya. Legutóbb 1932-ben tartottak népszámlálást, és az akkori demográfiai helyzet alapján osztották ki a lapokat: ez alapján az államelnök maronita keresztény, a miniszterelnök szunnita muszlim, a házelnök síita muszlim.
Csakhogy azóta az arányok alaposan megváltoztak, mára a muszlimok – különösen a síiták – sokkal többen vannak.
Újabb cenzust azonban inkább nem tartanak, mert az felborítaná az egyébként is törékeny status quót. A többség viszont elsősorban vallási hovatartozás alapján voksol, ami már látszott a legutóbbi, 2018-as választásokon is, ahol a síita Hezbollah és szövetségeseik zsebelték be a legtöbb szavazatot. Idén további erősödésük várható, miután a korábbi szunnita miniszterelnök, Szaad Haríri visszavonult a politikától, pártjának képviselői pedig függetlenként indulnak vagy bojkottra szólítottak fel.
Miközben a vallásilag megosztott törvényhozás tagjai – és a mögöttük álló hatalmak – egymással csatároznak, az új kormány elsődleges feladata az lenne, hogy megoldást találjon az 1975–1990 között dúló polgárháború óta nem tapasztalt válságra. Mindenekelőtt teljesítse a Nemzetközi Valutaalap (IMF) reformköveteléseit, amelyhez áprilisi megegyezésükkor a hárommilliárd dolláros hitelkeret kifizetését kötötték. Egyúttal bizonyítson Franciaországnak és a Nyugatnak is, amely ugyancsak a politikai rendezést, az átláthatóságot követeli a segélyek folyósításáért.
Az egykor a Közel-Kelet Svájcaként emlegetett Libanon ugyanis mára csődközelbe került, csak a népes külföldi diaszpóra tartja felszínen.
