Ókovács Szilveszter: Nem orosz és ukrán művészek háborúznak egymás ellen

„Az orosz nagy nemzet, nagy kultúra és hagyomány, a világ kultúrájának közkincse. És sosem azonos a politikai vezetőivel” – Ókovács Szilveszter kollektív bűnösségről, cancel culture-ről és orosz művészetről beszélt a Mandinernek. Az Opera igazgatója elárulta: szerinte beteg hektikusság jellemzi ma a nyugati művészéletet.

Fotó: ARPAD FOLDHAZI

Arról a felvetésről, miszerint Európa-szerte le kellene tiltani az orosz műveket és művészeket a színpadokról, Ókovács így nyilatkozott:

Egyáltalán nem értek egyet vele, a Magyar Állami Operaház nem is tesz így. Nem Magyarországon élő, nekünk dolgozó orosz és ukrán művészek háborúznak egymás ellen. Nálunk és köztük nemcsak béke van, de napi, sőt másodperc alapú együttműködés.

„Nekünk, magyaroknak mai napig fájó pont a kollektív bűnösség kérdésköre. Ahogy Szilvay Gergő kollégám fogalmazott egy cikkében: a kollektív bűnösség nemcsak korlátoz, hanem meg is bélyegez, ártatlanokat taszít börtönbe, telepít ki, hurcol meg.”

– Putyin nem azért támogatta ezeket (a fentiekben említett, meghurcolt) művészeket, mert személyes tanácsadói lettek volna, nem Gergijev vagy Anna nyomkodja a taktikai szobában a tervrajzokat. Őket turnékkal, lemezkiadásban támogatja az orosz állam, mert büszke rájuk, és „kulturális exportcikkeik” a hazájuknak – tette hozzá.

Rajtuk számon kérni Putyin döntéseit egyenesen röhejes és teljesen másról szól: megszégyenítésről, ölbe hullott eltávolítási lehetőségről. […] Egyeseket istennek kennek fel, de ugyanazokat azonnal pokolra is taszítják, ha fordul a trend.

– Az úgynevezett cancel culture mindent eltörölne, ami a nyugati liberális közvélemény útjában áll, legyen az ideológia, eszme, nemzet, vélemény, közszereplő. Milyen világot vizionálhatunk, ha marad ez a tendencia? – tette fel a kérdést a Mandiner, mire Ókovács Szilveszter így válaszolt:

Minden inga visszaleng egyszer, és ez a mostani már nagyon szélső ponton jár. Kérdés, az emberiség ingamód viselkedik-e? Bízom benne, és abban is, hogy eléri a legbölcsebb, leghosszabb órák világa, amikor kicsikét leng az az inga, mégis stabilan ketyeg az idő.

A teljes interjú ITT olvasható el.

Borítókép: Ókovács Szilveszter (Fotó: Földházi Árpád/Mandiner)