Franciaország takarodj! – skandálta a tömeg hétvégén Csádban, majd hogy szavaiknak nyomatékot is adjanak, több francia zászlót elégettek, illetve a francia tulajdonú Total benzinkutakon vezették le haragjukat.
Franciaország beavatkozik a politikánkba. Most Csád teljes területét a francia hadsereg szállta meg. De őket csak a gazdag csádi ásványkincsek érdeklik, és nem az emberek jóléte!
– panaszolta az egyik tüntető.
Mi történt az 1960 óta független országban, ami ennyire felkorbácsolta az érzelmeket az egykori gyarmattartó ellen? A probléma éppen az, hogy semmi. Több mint egy éve már, hogy a Csádot 1990 óta irányító Idriss Déby végzetes sebet kapott a lázadók elleni harcban, ám a politikai utódlás kérdését azóta sem rendezték. A hatalmat a katonaság támogatásával az elnök fia, Mahamat Idriss Déby ragadta magához, aki széleskörű nemzeti párbeszédet, valamint demokratikus választások kiírását ígérte 2022 végéig. Ebből eddig semmi nem valósult meg, és határidőre már aligha fog. A dohai béketárgyalásokon a népes delegációk állítólag ötcsillagos hotelekben múlatják az idejüket, miközben hónapok alatt még addig sem jutottak el, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek.
Franciaország diktátorokat ültet a fejünkre. Csak annyit kérünk, hogy mutassanak tiszteletet!
– nyilatkozta az AFP hírügynökségnek az egyik ellenzéki civil szervezet vezetője, arra utalva, hogy Franciaország Mahamat Déby-t támogatja. Olyannyira, hogy Emmanuel Macron francia elnök – és egyébként Josep Borrell, az unió külügyi főképviselője – tavaly a néhai elnök temetésén is részt vett, és barátságáról biztosította az ország új vezetőjét.
Franciaország érdeke Csádban a stabilitás, és nem a demokrácia
– summázták a politikai elemzők akkor a gesztust.
Különösen igaz ez, mert Csád szerepe a jövőben még jobban felértékelődhet. Fővárosa, N’Djamena ad otthont a francia vezetésű Barkhane műveletnek, amelynek célja a Száhel-övezet terrorcsoportjai elleni küzdelem. A csádi vezetés ebben eddig megbízható partner, sőt katonasága afrikai viszonylatban ütőképes erő, így Franciaország és a Nyugat számára kulcsfontosságú szövetséges volt.
Nem úgy, mint Mali, ahol kísértetiesen hasonló forgatókönyv játszódott le, csak éppen fordított végeredménnyel. Ott a katonai junta 2021-ben eltávolította a franciabarátsággal vádolt átmeneti elnököt, majd távozásra szólította fel a francia erőket, aminek Emmanuel Macron engedett is. A szembenállás legutóbbi epizódjaként Mali bejelentette, hogy
kilép a G5 Száhel regionális együttműködésből, miután annak másik négy tagja – Csád, Mauritánia, Burkina Faso és Niger – nem fogadta el az ország soros elnökségét.
A lépés a nagyjából ötezer fős, közösen felállított terrorellenes erőket is érinti.
De ez a franciaellenes hullám szinte az egész egykori gyarmatbirodalmon végigsöpör. Múlt szeptemberben Guineában, majd idén januárban Burkina Fasóban is puccsal távolították el hatalomból az elnököt.
Franciaország csak kifosztja Burkina Fasót, és felfegyverzi azokat a terroristákat, akikkel a katonáink a frontvonalon harcolnak
– fakadt ki az új katonai vezetés.
A csádihoz hasonló tüntetéseken francia üzletekre támadtak korábban például Szenegálban is, Nigerben pedig a francia katonák két emberrel végeztek, mikor a konvojukra támadt a feldühödött tömeg.
Franciaország befolyásvesztése a térségben annyiból riasztó, hogy szakértők is egyetértenek,
már a Száhel-övezet a terrorizmus új gócpontja.
Márpedig az jól látszik, hogy ha a franciáknak nincs étvágya – és képessége – rendet tenni, akkor senkinek nem lesz, ami tovább erősítheti a terror- és migrációs fenyegetést.
Megnyerhetetlen hát a háború? Attól tartok, a jövőben sem várható javulás. Ezt bizonyítja, hogy az amerikai haderő Afrikai Stratégiai Parancsnokságának jelentésében eddig az volt a célkitűzése, hogy a Száhel-övezetben megsemmisítsék a dzsihadista csoportokat, ezt most átváltoztatták feltartóztatásra
– festett borús képet lapunknak korábban Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója.
