Múlt vasárnap gyűltek össze a kelet-líbiai törvényhozás, valamint a nyugat-líbiai Állami Legfelsőbb Tanács képviselői Kairóban, hogy a régóta várt választások lebonyolításához szükséges alkotmánymódosításokról tárgyaljanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) égisze alatt. − Tizenegy év megosztottság, instabilitás, káosz és konfliktus után Líbia népe kimerült. Előttünk áll a lehetőség, hogy reményt adjunk nekik, azáltal, hogy szilárd alkotmányos keretek között utat biztosítunk a választásokhoz − fogalmazott nyitóbeszédében Stephanie Williams, az ENSZ líbiai különmegbízottja. A tárgyalások egy hétig tartó harmadik fordulójára feszült belpolitikai helyzetben került sor: az alig másfél évvel ezelőtt kinevezett Abdelhamid Dbeibah ideiglenes miniszterelnököt támogató milíciák, valamint a keleti országrész új vezetője, Fathi Basaga és Halifa Haftár tábornok mögött álló csapatok közt folyamatosak az összecsapások.
Feloldhatatlan patthelyzet?
− A jelenlegi helyzet is azt mutatja, hogy irreális terv volt 2021 decemberében választásokat tartani. Ennek tavaly sem a jogi, sem a politikai feltételei nem voltak adottak.
Ha a nemzetközi közösség keresztül is erőlteti a választásokat, a vesztes fél valószínűleg nem ismerte volna el a másik oldal győzelmét.
Így tehát érdemi változás nem történt december óta, a konfliktus dinamikája tulajdonképpen 2014 óta változatlan: hullámzó intenzitású, de folyamatos a vetélkedés a szemben álló felek között, amely − kis túlzással − bármikor a katonai cselekmények felerősödéséhez vezethet − vázolta fel a mostani állapot okait Szalai Máté. A kutató a jelen tárgyalások, valamint a választások jövőjét illetően − az elemzők többségével egyetemben − inkább pesszimista.
Még ha sikerül is formálisan megállapodni a kérdésekről, hosszú jogi és politikai folyamatnak kell elvezetnie ahhoz, hogy a választások biztonságos körülmények között, átlátható módon, valamint a nemzeti elitek és a nemzetközi közösség által is elfogadott keretek között lebonyolíthatók legyenek
− fogalmazott. Szalai Máté hozzátette, ez nagyban függ a nemzetközi szereplők − elsősorban Törökország, Oroszország és Egyiptom − érdekeitől is, ugyanis az elmúlt évek viszonylagos stabilitása is javarészt annak volt köszönhető, hogy egyikőjüknek sem volt érdeke felrúgni a törékeny egyensúlyt.
