– Természetesen fennáll annak a veszélye, hogy azok, akik a pandémia idején a demokrácia iránti megvetésüket üvöltötték, és gyakran jobboldali szélsőségesekkel együtt utaztak, új mozgósítási témaként próbálnak majd visszaélni a meredeken emelkedő árakkal – jelentette ki Nancy Faeser szövetségi belügyminiszter a Handesblattnak, hozzátéve: felkészültek az esetleges újabb tiltakozásokra. Ám közel sem csak a szélsőjobboldaliak elégedetlenkednek, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a német baloldali szavazók hatvan százaléka kész tettekkel is kifejezni a nemtetszését.
A németországi energiaválság súlyosságát mutatja az is, hogy a minap a legnagyobb német gáz- és áramimportőr cég, az Uniper is csődközeli állapotba került az ukrajnai háború, valamint a szankciók miatt az egekbe szökő energiaárak következtében, s csak egy 7,7 milliárd eurós, 3068 milliárd forintos állami mentőövvel sikerült szanálni az óriásvállalatot. Az amerikai Washington Post pedig arról cikkezett a minap, hogy Európának nagyjából kétszázmilliárd eurónyi költséget okoz majd télen az energiaválság.
Figyelemre méltó, hogy a szakértők már az Oroszországi elleni újabb szankciók belengetésekor jelezték, hogy a földgázimport korlátozása vagy leállítása az EU-nak fájna jobban, hiszen számos tagállam jelenleg az orosz energiahordozó behozatalára szorul, amelyet egy-két éves távlatban sem tudnának kiváltani alternatív forrásokkal.
Az unió döntéshozói mégis ragaszkodtak a szankciók kiterjesztéséhez, amelyek azonban visszaütöttek, mivel felsrófolták a földgáz világpiaci árát, és Oroszország az ázsiai piacon is talált újabb vásárlókat. Emellett az oroszok már több európai ország irányába leállították a gázszállítást, s legutóbb a Németországot ellátó Északi Áramlat 1-et zárták el.
Miután az átgondolatlan szankciók visszájára fordultak, Brüsszel további irreális ötletekkel állt elő. A Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke által jegyzett, „kötelező érvényű energiaszolidaritás” elnevezésű, szürreális elképzelés szerint „igazságosan” osztanák el az EU-ba érkező földgázt a tagállamok között, vagyis az importálni képes országoknak a közösbe kellene adniuk a szállítmányok egy részét.