Az utóbbi napokban, hetekben egyre többen kezdték kongatni a vészharangot a német energiahelyzet súlyossága miatt. Néhány napja Annalena Baerbock német külügyminiszter az RND nevű szerkesztőségi hálózat kérdésére úgy vélte, hogy akár népfelkelésbe is torkollhat az Oroszországból érkező energiaszállítás leállítása.
Hasonló következtetésre jutott az Insa nevű közvélemény-kutató intézet, amelynek legfrissebb felmérése szerint a németek közel fele – 44 százalékuk – venne részt a magas energiaárak miatti tüntetéseken.
A türingiai Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke, Stephan Kramer pedig a biztonsági helyzet miatt aggódott, s a Handesblattnak kifejtette: amellett, hogy a gázhiány miatt akadozna a lakossági fűtés- és villanyszolgáltatás, akár az ipari termelés is összeomolhat, ami pedig drámaian megnövelné a munkanélküliséget. – Izgalmas lesz – tette hozzá lakonikusan.
A német belügy is forró őszre számít, hiszen a napokban jelentették be, hogy a rendőrség nagyszabású utcai tüntetésekre készül a fűtési szezon beindulásakor. Az más kérdés, hogy a német politikai vezetés a növekvő társadalmi elégedetlenséget a szélsőjobb nyakába varrná, hasonlóan ahhoz, amikor a koronavírus miatti zárások ellen tiltakozva vonultak tömegek az utcára.
– Természetesen fennáll annak a veszélye, hogy azok, akik a pandémia idején a demokrácia iránti megvetésüket üvöltötték, és gyakran jobboldali szélsőségesekkel együtt utaztak, új mozgósítási témaként próbálnak majd visszaélni a meredeken emelkedő árakkal – jelentette ki Nancy Faeser szövetségi belügyminiszter a Handesblattnak, hozzátéve: felkészültek az esetleges újabb tiltakozásokra. Ám közel sem csak a szélsőjobboldaliak elégedetlenkednek, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a német baloldali szavazók hatvan százaléka kész tettekkel is kifejezni a nemtetszését.
A németországi energiaválság súlyosságát mutatja az is, hogy a minap a legnagyobb német gáz- és áramimportőr cég, az Uniper is csődközeli állapotba került az ukrajnai háború, valamint a szankciók miatt az egekbe szökő energiaárak következtében, s csak egy 7,7 milliárd eurós, 3068 milliárd forintos állami mentőövvel sikerült szanálni az óriásvállalatot. Az amerikai Washington Post pedig arról cikkezett a minap, hogy Európának nagyjából kétszázmilliárd eurónyi költséget okoz majd télen az energiaválság.
Figyelemre méltó, hogy a szakértők már az Oroszországi elleni újabb szankciók belengetésekor jelezték, hogy a földgázimport korlátozása vagy leállítása az EU-nak fájna jobban, hiszen számos tagállam jelenleg az orosz energiahordozó behozatalára szorul, amelyet egy-két éves távlatban sem tudnának kiváltani alternatív forrásokkal.
Az unió döntéshozói mégis ragaszkodtak a szankciók kiterjesztéséhez, amelyek azonban visszaütöttek, mivel felsrófolták a földgáz világpiaci árát, és Oroszország az ázsiai piacon is talált újabb vásárlókat. Emellett az oroszok már több európai ország irányába leállították a gázszállítást, s legutóbb a Németországot ellátó Északi Áramlat 1-et zárták el.
Miután az átgondolatlan szankciók visszájára fordultak, Brüsszel további irreális ötletekkel állt elő. A Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke által jegyzett, „kötelező érvényű energiaszolidaritás” elnevezésű, szürreális elképzelés szerint „igazságosan” osztanák el az EU-ba érkező földgázt a tagállamok között, vagyis az importálni képes országoknak a közösbe kellene adniuk a szállítmányok egy részét.
Tehát azok az EU-s tagállamok, amelyek kiprovokálták, hogy Oroszország állítsa le irányukba a gázszállítmányokat, a megbízható módon kereskedő országokkal fizettetnék meg a felelőtlen politikájuk árát.
Borítókép: A rohamrendőrök vízágyút vetnek be a koronavírus-járvány megfékezése érdekében bevezetett korlátozó intézkedések ellen tüntető emberek ellen a berlini Brandenburgi kapu közelében 2020. november 18-án (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)
