– Ausztria kész támogatni Grúziát európai integrációs útján, és abban is segít Tbiliszinek, hogy végrehajtsa a reformokat az európai uniós tagjelölti státus eléréséhez – jelentette be Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter pár nappal ezelőtt. Bécs nem az első olyan európai uniós ország, amely támogatásáról biztosította Grúziát, miután az Európai Tanács – az Európai Bizottság ajánlását követően – június 23-án bejelentette, tagjelölti státust ad Ukrajnának és Moldovának, Grúziának viszont nem.
– Ukrajna és Moldova mellett Grúziának is meg kellett volna kapnia az európai uniós tagjelölti státust, ennek elmaradása megmagyarázhatatlan, érthetetlen és Európa szempontjából is káros – fogalmazott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is, aki már az Európai Tanács döntésének másnapján Tbiliszibe utazott, hogy támogatását fejezze ki.
Ukrajnának, Moldovának és Grúziának több közös jellemvonása is van, mindhárom posztszovjet állam, oroszbarát szakadár területekkel.
Európai integrációjukat éppen ezért együtt, Oroszország ukrajnai invázióját követően kívánták felgyorsítani. Brüsszel ugyanakkor jelezte Grúziának, tizenkét feltételt kell teljesítenie 2022 végéig, hogy elnyerhesse a tagjelöltséget. Hivatalos indoklásuk szerint aggodalomra adnak okot az országban uralkodó állapotok, többek között az igazságszolgáltatás és az állami intézmények függetlenségének veszélyeztetése, a szervezett bűnözés, a korrupció és a sajtószabadság hiánya. Az említett problémák ugyanakkor Ukrajnában és Moldovában is fennállnak.
Az igazi érv, hogy Grúziának nagyon bonyolult belső viszonyai vannak
– mondta lapunknak Gyarmati István, aki a posztszovjet térség szakértője. Mint kifejtette, komoly belső konfliktusok állnak fenn a kormánypárt és az ellenzék között, amelyek odáig fajultak, hogy már-már a kormányozhatóságát is veszélyeztetik Grúziának. Gyarmati István elmagyarázta, az ország 1991-es függetlensége után nagyon korrupt rendszer alakult ki, majd Miheil Szaakasvili vette át a hatalmat, aki kezdetben nagyon erőteljes reformokat hajtott végre, és fölrázta a gazdaságot, utána viszont meglehetősen diktatórikus uralkodóvá vált és egy belső, forradalomhoz hasonló mozgalom elsöpörte. Hozzáfűzte, ezután egy grúz milliárdos, Bidzina Ivanisvili lett a miniszterelnök, aki Oroszországban szerezte a vagyonát, de aztán már elszakadt Moszkvától. – Ma már nem ő, de még mindig az ő emberei uralkodnak, és ebbe Szaakasvili nem nyugodott bele – mutatott rá Gyarmati István.
A szakértő szerint ugyanakkor az elkövetkezendő években megkezdődhet Grúzia uniós integrációja, mert az EU-nak rá kell jönnie, hogy ha elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások, akkor sokkal nagyobb szerepet játszhat az ország fejlődésének, demokratizálásának a befolyásolásában, mintha egy ilyen várakozó helyzetben tartja őket.
Brüsszel döntése a tagjelölti státus megadásának elutasításáról ráadásul elmélyítheti a politikai konfliktust Grúziában, illetve a Kremlnek is lehetőséget adhat rá, hogy növelje befolyását Tbiliszi felett. Nem beszélve arról, hogy a grúz lakosság megosztottságát is felerősítheti abban a kérdésben, hogy van-e helyük az Európai Unióban. Az elmúlt hetekben több tüntetést tartottak a grúz fővárosban, Tbilisziben, amelyeken emberek ezrei követeltek erősebb Európa-párti irányvonalat a kormánytól. A lapunknak nyilatkozó grúz lány, Ann elmondta, a kormányt hibáztatja. – Úgy gondolom, az országunknak jobb sorsa lehetne, ha Európához és nem Oroszországhoz közeledne. Az uniós csatlakozással erősebben lehetnénk és az embereknek jobb életük lehetne – válaszolt arra a kérdésünkre, mit vár az európai uniós csatlakozástól.
Borítókép: tüntetés az európai uniós tagság mellett Tbilisziben (Fotó: Vano Shlamov)
