„A bűnbánat zarándoklata” – Ferenc pápa nyíltan így nevezte a ma kezdődő ötnapos látogatását Kanadában. Bár legutóbb majd húsz évvel ezelőtt, 2002-ben II. János Pál járt utoljára katolikus egyházfőként az országban, Ferenc pápa most nem csinált titkot belőle,
hogy utazásának elsődleges célja a szembenézés az őslakosok ellen elkövetett bűnökkel.
Kanadában az elmúlt években ugyanis óriási botrányt kavart azoknak az 1831 és 1996 között üzemelő bentlakásos, többségében a katolikus egyház által működtetett iskoláknak az ügye, amelyekben több mint 150 ezer őslakos gyermeket „neveltek keresztény kultúrára”. Sokukat szüleik akarata ellenére helyezték el az intézményekben, ahol gyakorta mostoha körülmények között szenvedtek: a keresztény hit felvételére kényszerítették őket, nem beszélhettek anyanyelvükön, mindennapos volt a fizikai és lelki erőszak, a szexuális zaklatás, továbbá általános az alultápláltság és a pusztító betegségek. A történteket feltáró úgynevezett igazság és megbékélés bizottság már 2015-ben kulturális népirtásnak nevezte, ami az iskolákban folyt.
Az igazi sokk viszont csak ezután következett, miután legalább 215 gyermek jelöletlen sírhelyét találták meg az egyik egykori oktatási intézmény közelében, amelyet aztán újabb hasonló felfedezések követtek.
Habár az még további vizsgálatok és vita tárgya, hogy pontosan kiket rejtenek a tömegsírok, az biztos, hogy rengeteg gyermek sosem tért haza szüleihez.
A múltban elkövetett bűnökért előbb már a kanadai püspöki konferencia, majd idén áprilisban a szentatya is bocsánatot kért, amikor Rómában több kanadai őslakost fogadott. Mostani látogatása során is többször találkozik őslakosokkal, és a várakozások szerint ismét bűnbánatot gyakorol majd. Ezzel azonban nem mindenki elégedett. – Vannak, akik azt mondják: mi a bocsánatkérés? Nincs szükségünk bocsánatkérésre! Tettekre van szükségünk! – nyilatkozta Bobby Cameron törzsfőnök, az őslakosokat képviselő egyik szervezet vezetője. Követeléseik listája hosszúra nyúlik:
az érintettek és közösségeik szeretnének anyagi kártérítést, az elkövetők felelősségre vonását, az iskolák archívumának feltárását, de még az is felmerült, hogy vonják vissza a több száz éves pápai bullákat, amelyek áldásukat adták a gyarmatosítóknak a hódításra.
Sőt olyan hangokat is hallani, melyek szerint a vatikáni Anima Mundi (A világ lelke) etnológiai múzeumban található, őslakosoktól származó műkincseket vissza kellene szolgáltatni, még akkor is, ha a Vatikán álláspontja szerint ezeket ajándékba kapták, illetve misszionáriusaik küldték.
A kanadai vizitet amiatt is árgus szemekkel figyelik, mert az utóbbi időben ismét olyan pletykák kaptak szárnyra, amelyek szerint Ferenc pápa hanyatló egészségi állapota miatt a lemondását fontolgatja. Csak olaj volt a tűzre, hogy július elejére ígért útját a Kongói Demokratikus Köztársaságba és Dél-Szudánba térdproblémáira hivatkozva lemondta, holott Afrika szerepe egyre jelentősebb, hiszen ott nő a legdinamikusabban a keresztények száma (miközben a 38 milliós Kanadában 39 százalék vallja magát kereszténynek).
A 85 esztendős szentatya ezeket a találgatásokat egyértelműen tagadta, már csak azért is, mert jó példával próbál elöl járni, az idősek világnapjára is éppen azt üzente, hogy a megöregedés nem büntetés, hanem áldás.
Úgy tűnik, egyelőre inkább a programjait szabják kényelmesebbre. Nyilvánosságra hozott napirendje sem túl feszes, találkozói általában nem hosszabbak egy óránál, és azt is világossá tették, a szentatya nem fogja végigállni az eseményeket, amennyiben pedig szükségesnek érzi, kerekesszékét is használni fogja.
Borítókép: Ferenc pápa a kanadai őslakosok delegációjával találkozik a Vatikánban áprilisban (Fotó: Reuters)
