A páncélosokkal kapcsolatban azt panaszolta el, hogy a fronton többségében a szovjet időkből származó T–72-esek vagy azok modernizált változata, a T–90-es harcol (az ennél korszerűbb T–14-es Armatából csak nagyon keveset gyártottak még). Szerinte ezektől a több évtizede fejlesztett eszközöktől nem lehet elvárni, hogy hatékonyan felvegyék a kesztyűt az olyan legmodernebb páncéltörő rendszerekkel, mint például a Javelin, különösen miután megfelelő védelmi rendszerrel sincsenek ellátva.
Olyan ez, mint a gladiátorharc. Az egyik rövid karddal és pajzzsal, a másik szigonnyal és hálóval küzd. Másképpen vannak felfegyverezve
– magyarázta.
A tüzérség szerepéről arra a sokat emlegetett problémára mutatott rá, hogy egyszerűen a nyugati fegyverek – mint amilyen az amerikai HIMARS rakétavető – hatótávolsága sokkal nagyobb, mint a szovjet gyártmányoké. Kiemelte még a felderítő drónokat, amely forradalmasította a tüzérség használatát, de amit az oroszok csak most próbálnak megtanulni. Ismét elpanaszolta azt is, hogy a hagyományos lövedékek olcsók ugyan, de egyáltalán nem hatékonyak, ugyanazt a feladatot két irányított csapás sokkal jobban megoldja. – Tüzérségi csatában bizony sokszor megvernek minket – ismerte el.
Az I. világháború módszerei – valljuk be – nem működnek, különösen, ha a gyalogságod nincs túlerőben
– magyarázta a lassú, tüzérségre alapozó támadás hiányosságait.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!