– A mai közéletben bár rengeteget beszélünk róla, mégis sok a bizonytalanság: mit nevezünk pontosan genderideológiának?
– A genderideológia a nemi identitás meghatározásáról alkotott nézet. Eszerint azt, hogy egy ember milyen nemű, nem a biológiai felépítése határozza meg, illetve az sem releváns, hogy a társadalom miként határozta meg őt, férfinak vagy nőnek nevelték-e fel. Az irányzat szerint ebben a kérdésben kizárólag az számít, hogy az adott személy hogyan gondolkodik magáról.
Tehát a természeti adottságaitól függetlenül mindenki maga dönthet arról, hogy férfinak vagy nőnek definiálja-e magát, vagy egyáltalán akar-e valamely nemhez tartozni.
– Ön minek a hatására kezdett el foglalkozni a témával?
– Amikor édesanya lettem, az életem gyökeresen megváltozott. Fiatalként nem igazán foglalkoztatott a kérdés, sokkal inkább a karrierem építésére koncentráltam. Azonban amikor családot alapítottam és az első gyermekemet a karjaimban tarthattam, akkor döbbentem rá, hogy valójában mit jelent nőnek lenni. Amikor a gyermekeim óvodások lettek, akkor szembesültem először azzal, milyen veszélyeket rejthet magában a genderpolitika. A kisfiam egyik nap szomorúan jött haza, és elmesélte, hogy az óvónéni nagyon leszidta és meg is büntette azért, mert játékból egy másik kisfiúval verekedett. Amikor megbeszéltem a nevelőkkel az esetet, ők kijelentették, hogy semmilyen „toxikus férfiasságra” utaló magatartást nem tűrnek el az intézményben.
– Hogy lehet, hogy óvodákban erre figyelnek a nevelők?
– A német állam óvodás, illetve kisiskolás kortól erősen támogatja a gyermekek genderideológia szellemében való nevelését. Elmondásuk szerint ezt annak érdekében teszik, hogy megóvják őket a félrevezetéstől. Több ismerősöm gyermekétől is megkérdezték az oviban, hogy kislánynak vagy kisfiúnak érzi-e magát. Ha a kérdésre gondolkodás nélkül rögtön egyik vagy a másik választ adták, az óvónénik hosszan elbeszélgettek velük arról, hogy nekik nem kell ugyanazt gondolniuk magukról, mint amit a szüleik mondanak nekik, hanem ők maguk döntsék el, melyik nemhez szeretnének tartozni. Meglátásom szerint egy ilyen korú gyermeket általában még nem foglalkoztat a nemi identitás kérdése, a nevelők ennek ellenére nagyon korán elkezdenek erről beszélgetni velük.
Én a gyermekeimet a saját meggyőződésem szerint szeretném felnevelni, nem akarom, hogy ilyen fiatalon megkérdőjelezzék számukra azt az értékrendet, amelyet szülőként közvetítek nekik.
Elsősorban emiatt kezdtem harcot folytatni a genderpolitika ellen.