– Azt láthatjuk, hogy az európai ipar, mint egy szomjazó a sivatagban, az utolsó pillanatig felvásárol minden energiahordozót, amit csak tud – nyilatkozta lapunk megkeresésére Tóth Máté energiajogász, a Magyar Energetikai Társaság (MET) elnökségi tagja azzal kapcsolatban, hogy a Moszkvával szemben kivetett szankciók ellenére továbbra is érkeznek orosz energiahordozók Európába.
Az Európai Unió októberben hozta meg a nyolcadik szankciós csomagot Oroszország ukrajnai inváziójára válaszul, így a tagállamok már több mint 1200 magánszemélyt és 115 vállalatot büntettek meg. Úgy látszik, hogy az energetikai szektort érintő szankciók ütnek vissza leginkább az unióra.
A gáz még jöhet, arra nincs szankció, bár jelenleg úgy néz ki, hogy lesz rá ársapka
– fogalmazott az energiajogász arra utalva, hogy a piaci logikát követve egy felső árkorlátozás bevezetése a kínálat visszaesését hozhatja. – Amikor Spanyolországba három hete cseppfolyósított földgáz (LNG) érkezett, egész Európa ünnepelt, végül kiderült, hogy az is orosz volt. Mert az az olcsó, az iparnak pedig minden mennyiségre szüksége van. Tehát amit most még meg tudnak venni bármilyen forrásból, azt felvásárolják, még ha az rosszallással és kommunikációs magyarázkodással is jár – fogalmazott Tóth Máté.
Az orosz kőolajjal szemben június 3-án született szankció. Az uniós határozat tilalmat rendelt el a nyersolajra és a kőolajtermékekre, amelyek Oroszországból származnak, vagy amelyeket Oroszországból exportálnak.
A dokumentum átmeneti időszakokról is rendelkezik, amelyek a tengeri kőolaj esetében az azonnali piaci tranzakciók és a meglévő szerződések esetében hat hónapig, míg a kőolajtermékek tekintetében nyolc hónapig tartanak.
Azok a tagállamok, amelyek különös mértékben függenek a csővezetéken szállított orosz olajtól – mint Magyarország –, átmenetileg mentességben részesülnek a tilalom alól.
– Tudatosan nem hagytak a szankciókban kiskapukat, persze ennek ellenére lehetnek benne hibák, de azokat inkább az élet alakította ki – fogalmazott Tóth Máté.
A litvánoknál láttuk például, hogy 45 százalék orosz olajat adnak a litván olajhoz, ami 55 százalékos túlsúllyal már litvánnak számít. Persze lehet, hogy az az eredetileg litván olaj is inkább orosz volt, de elévülési időn túl
– vélekedett.
Az energiajogász az olajtermékek kapcsán India szerepét emelte ki. – India már konkrétan arra kezd szakosodni, hogy ő dolgozza fel a nyers orosz olajat, és ezeket a feldolgozott kőolajszármazékokat értékesíti tovább Európa fele. Ennek a bizonyítéka a Szuezi-csatornán megnőtt tankerhajó-forgalomból egyértelműen látszik. Persze lényegében ez is orosz olaj, de feldolgozott indiai terméknek minősül a hozzáadott érték miatt – magyarázta a szakember.
A MET elnökségi tagja szerint – a már említett türelmi idő miatt – most még teljesen legálisan lehet az orosz olajat így felhasználni, ám később az ilyen jogsértések „komoly retorziókat” jelentenek majd.
Tóth Máté úgy látja, hogy a következő két-három évben rengeteg új nyersanyagszállító-útvonal fog kiépülni „keresztül-kasul”, és amíg Európa az orosz gáz alternatíváját keresi – Afrikában, Norvégiában és az LNG-kapacitás bővítésében –, addig egyrészt Oroszország sem „pihen”, hiszen a Kínába áramló gázvezeték-rendszerét fejleszti, másrészt az Európa és Oroszország közé „ékelődött” országok a tranzitszerepüket keresik.
Az energiajogász szerint az elosztóközpontok és „kompországok” helyzete busás haszonnal kecsegtet, példaként említi Norvégiát, amely az idei évben 109 milliárd eurós (45 ezer milliárd forint) bevételt vár az energiahordozókból, 82 milliárd euróval többet, mint tavaly.
– Feltételezhetjük, hogy Törökországnál is valami hasonló képlet lehet a motiváció a napokban szóba került új gázgócpont kapcsán – zárta gondolatát Tóth Máté.
Borítókép: a Nikolay Yevgenov tankerhajó cseppfolyós földgázt hozott Barcelonába, Spanyolországba 2022. június 4-én (Fotó: Reuters/Nacho Doce)
