A lepedőnyi kérdőívre adott válaszok kiértékelése hosszú időt vesz igénybe, ezért a lengyelországi népszámlálás eredményeit folyamatosan hozzák nyilvánosságra. A legfrissebb adatok a népességszámra és a házakra, lakásokra vonatkoznak, de nem tartalmazzák az idei, hétmillió főhöz közelítő ukrán menekültáradat számait, amelyek különben is bizonytalanok, hiszen nem lehet tudni, hogy az érkezők közül hányan utaztak tovább vagy tértek vissza Ukrajnába, és hányan szándékoznak véglegesen Lengyelországban letelepedni.
Az adatokból egyértelműen kitűnik: Lengyelország lakossága egyelőre megállíthatatlanul fogy és öregszik.
Jelenleg az ország lakóinak száma 38,014 millió, az előző, 2011-es népszámláláshoz képest 476 ezerrel kevesebb. A férfi–nő arány 52:48 a nők javára. A legnagyobb népességfogyás a keleti országrészben – a Litvániával és Belarusszal határos Podlasiei, az Ukrajna és Belarusz nyugati szomszédságában fekvő Lublini és az Oroszország kalinyingrádi exklávéjától délre elhelyezkedő Varmia-mazúriai vajdaságokban – következett be. Az elmúlt tíz évben a munkaképes korú lakosság (18–64 év közöttiek) részaránya 5,1 százalékkal csökkent. Ráadásul a mobilis, produktív korban lévők (44 év alattiak) száma nagyobb mértékben apadt, mint a nem mobilis és nem produktív (44–65 éves) korcsoporté. Bár a munkanélküliek száma kisebb és a foglalkoztatottaké nagyobb lett, az utóbbi csoport idősebb a tíz évvel ezelőttinél: az 55 éves és afeletti aktív korcsoport aránya 7,2 százalékkal nőtt, míg a 34 éven aluliaké kilenc százalékkal csökkent. 2011-hez képest tíz százalékkal több férfi és 18,4 százalékkal több nő dolgozott.
Minden ötödik lengyelországi lakos hatvan évesnél idősebb. Súlyos kihívás ez a társadalompolitika számára
– hívta fel a figyelmet Dominik Rozkrut, a GUS elnöke, akit a Sieci című hetilap idézett. Hozzáfűzte, legfőbb ideje elgondolkodni azon, hogyan szervezzék meg az egyre gyarapodó számú, nyolcvan éven felüli, egyedülálló öregek gondozását. A fiatalok aránya a 16 lengyel vajdaság közül az északi, Gdansk központú Pomerániai, és a Szlovákiával határos, Krakkó központú kis-lengyelországi vajdaságban a legmagasabb. Egyúttal ebben a két régióban él viszonylag a legkevesebb 65 éven felüli ember. A népesség csak négy vajdaságban – a kis-lengyelországiban, a Pomerániaiban, a Poznan központú nagy-lengyelországiban és a Varsó központú Mazóviaiban növekszik, az összes többiben fogy. Mazóvia a legnagyobb lengyel vajdaság, ott él a teljes népesség 14 százaléka, öt és fél millió ember. A második helyen a Katowice székhelyű Sziléziai (4,4 millió lakos), a harmadikon pedig a Nagy-lengyelországi vajdaság (három és fél millió ember) áll.
Legnagyobb ütemben a Kielce központú Szentkereszt vajdaságban fogy a népesség: az elmúlt tíz évben lakóinak csaknem hét százalékát elveszítette. A vajdaság lakóinak 55 százaléka falun él, de ez a népesség gyorsan öregszik, egyre több a nyugdíjas, és kevés gyerek születik. Hat-hétszázalékos népességfogyást szenvedett el az egykor legiparosodottabb és legnépesebb lengyel vajdaság, a Sziléziai, továbbá az északi, Bydgoszcz székhelyű Kujávia-pomerániai és a keleti, székvárosáról elnevezett Lublini vajdaság is. A legkisebb lakossággal a székhelyéről elnevezett délnyugati Opolei és a Zielona Góra központú, nyugati Lubusi vajdaság rendelkezik: mindkettőben egymilliónál kevesebben laknak, folyamatosan csökkenő létszámban.
Az összesen 37, százezernél több főt számláló város közül csak nyolcban nőtt, a többiben fogyott a lakosság száma.
A növekvő népességű városok: Zielona Góra, Varsó, Rzeszów, Wroclaw, Krakkó, Gdansk, Opole és Bialystok. Varsó lakóinak száma meghaladta az 1,86 milliót, a második helyen a történelmi főváros, Krakkó áll több mint nyolcszázezer lakossal.
Az elmúlt tíz év egyik legfontosabb jelensége a nagyvárosok lakóinak elővárosokba költözése, ami arról tanúskodik, hogy az emberek tehetősebbé váltak, a társadalom gazdasági helyzete javult. Katowice, Lódz, Kielce, Czestochowa és Bydgoszcz veszítette el a legtöbb lakóját ebben az időszakban. A leglátványosabb fogyás Lódzban történt: ott több mint 58 ezerrel kevesebben élnek, mint tíz évvel ezelőtt. A városvezetés szerint azonban ez a szám valójában kisebb, mert sokan költöztek be munkavállalás vagy tanulmányok folytatása céljából, de nem jelentkeztek be állandó lakosokként.
2021-ben több mint 15,2 millió ember, az összlakosság 40,2 százaléka lakott falun.
Meglepő, hogy számuk tíz év alatt 180 ezerrel nőtt. Igaz, ez utóbbiak többsége jövevény, akik a városokban dolgoznak, de úgy döntöttek, hogy kiköltöznek az agglomerációba.
A szeptember végi adatok között a legörvendetesebb, hogy tíz év alatt 1,7 millió új lakás épült, ami 12,8 százalékos növekedést jelent. Lengyelországban jelenleg összesen 15,2 millió lakást tartanak nyilván. A lakások alapterülete is nőtt csaknem 175 millió négyzetméterrel (18,5 százalék). A lakások, egyéb építmények számának növekedése dinamikusabb volt a városokban, mint a falvakban, és számuk gyorsabban emelkedett, mint a népességé.
Az új lakásépítések tekintetében a Pomerániai (19,8 százalék) és a Kis-lengyelországi vajdaság (19,3 százalék) vezet, de több mint 17 százalékos növekedést tud felmutatni a Nagy-lengyelországi, a Wroclaw központú Alsó-sziléziai és a Mazóviai vajdaság is. Különösen dinamikus a főváros, Varsó és agglomerációjának fejlődése: gombamód szaporodnak az új városrészek, lakóövezetek, épülnek házak, utak, iskolák.
A háztartásokra vonatkozó adatokra – hányan élnek egy lakásban, mi az életkoruk, a tulajdonviszonyok, a lakások műszaki felszereltsége, stb. – még várni kell novemberig, amikor a népszámlálás következő részeredményeit közzéteszik.
Borítókép: minden ötödik lengyelországi lakos ötven év feletti (Fotó: Europress/AFP)
