Megállíthatatlanul fogy a lengyelországi lakosság

– Minden ötödik lengyelországi lakos hatvan évesnél idősebb. Súlyos kihívás ez a társadalompolitika számára – közölte Dominik Rozkrut, a lengyel központi statisztikai hivatal (GUS) vezetője. A hivatal szeptember vége óta folyamatosan közli a tavalyi népszámlálás eredményeit. Az adatokból egyértelműen kitűnik: Lengyelország lakossága egyelőre megállíthatatlanul fogy és öregszik.

Legnagyobb ütemben a Kielce központú Szentkereszt vajdaságban fogy a népesség: az elmúlt tíz évben lakóinak csaknem hét százalékát elveszítette. A vajdaság lakóinak 55 százaléka falun él, de ez a népesség gyorsan öregszik, egyre több a nyugdíjas, és kevés gyerek születik. Hat-hétszázalékos népességfogyást szenvedett el az egykor legiparosodottabb és legnépesebb lengyel vajdaság, a Sziléziai, továbbá az északi, Bydgoszcz székhelyű Kujávia-pomerániai és a keleti, székvárosáról elnevezett Lublini vajdaság is. A legkisebb lakossággal a székhelyéről elnevezett délnyugati Opolei és a Zielona Góra központú, nyugati Lubusi vajdaság rendelkezik: mindkettőben egymilliónál kevesebben laknak, folyamatosan csökkenő létszámban.

Az összesen 37, százezernél több főt számláló város közül csak nyolcban nőtt, a többiben fogyott a lakosság száma. 

A növekvő népességű városok: Zielona Góra, Varsó, Rzeszów, Wroclaw, Krakkó, Gdansk, Opole és Bialystok. Varsó lakóinak száma meghaladta az 1,86 milliót, a második helyen a történelmi főváros, Krakkó áll több mint nyolcszázezer lakossal.

Az elmúlt tíz év egyik legfontosabb jelensége a nagyvárosok lakóinak elővárosokba költözése, ami arról tanúskodik, hogy az emberek tehetősebbé váltak, a társadalom gazdasági helyzete javult. Katowice, Lódz, Kielce, Czestochowa és Bydgoszcz veszítette el a legtöbb lakóját ebben az időszakban. A leglátványosabb fogyás Lódzban történt: ott több mint 58 ezerrel kevesebben élnek, mint tíz évvel ezelőtt. A városvezetés szerint azonban ez a szám valójában kisebb, mert sokan költöztek be munkavállalás vagy tanulmányok folytatása céljából, de nem jelentkeztek be állandó lakosokként.

2021-ben több mint 15,2 millió ember, az összlakosság 40,2 százaléka lakott falun.

 Meglepő, hogy számuk tíz év alatt 180 ezerrel nőtt. Igaz, ez utóbbiak többsége jövevény, akik a városokban dolgoznak, de úgy döntöttek, hogy kiköltöznek az agglomerációba.

A szeptember végi adatok között a legörvendetesebb, hogy tíz év alatt 1,7 millió új lakás épült, ami 12,8 százalékos növekedést jelent. Lengyelországban jelenleg összesen 15,2 millió lakást tartanak nyilván. A lakások alapterülete is nőtt csaknem 175 millió négyzetméterrel (18,5 százalék). A lakások, egyéb építmények számának növekedése dinamikusabb volt a városokban, mint a falvakban, és számuk gyorsabban emelkedett, mint a népességé. 

Az új lakásépítések tekintetében a Pomerániai (19,8 százalék) és a Kis-lengyelországi vajdaság (19,3 százalék) vezet, de több mint 17 százalékos növekedést tud felmutatni a Nagy-lengyelországi, a Wroclaw központú Alsó-sziléziai és a Mazóviai vajdaság is. Különösen dinamikus a főváros, Varsó és agglomerációjának fejlődése: gombamód szaporodnak az új városrészek, lakóövezetek, épülnek házak, utak, iskolák.

A háztartásokra vonatkozó adatokra – hányan élnek egy lakásban, mi az életkoruk, a tulajdonviszonyok, a lakások műszaki felszereltsége, stb. – még várni kell novemberig, amikor a népszámlálás következő részeredményeit közzéteszik.

Borítókép: minden ötödik lengyelországi lakos ötven év feletti (Fotó: Europress/AFP)