Exhumálták Francisco Franco spanyol diktátor két katonájának földi maradványait csütörtök hajnalban. Gonzalo Queipo de Llano tábornok az 1936-os puccs egyik vezetője volt, később 45 ezer embert végeztetett ki fejbe lövéssel, majd 71 évig a sevillai La Macarena-bazilika kriptájában volt eltemetve feleségével együtt. Nem sokkal éjjel két óra után mindkettejük földi maradványait halottaskocsi szállította el. Néhány órával korábban Francisco Bohórquez Vecina csontjait is elvitték, aki 67 évig pihent a bazilika falai között. A tábornok feladata a katonai rendeletek végrehajtása és a polgárháború alatti gyors kivégzések végrehajtása volt. Az 1936-os katonai felkelés után ezredesként működött együtt Queipo de Llano tábornokkal.
Az exhumálás időpontját nem közölték előre, csak annyit lehetett tudni, hogy a törvények betartása érdekében novemberben minden érintett személy koporsóját el fogják szállítani a szent helyről.
A procedúrán így csak néhány fő, köztük Queipo de Llano húsz rokona vett részt, akik közül többen visszafogott tapssal kísérték a maradványok elszállítását, amivel kivívták az áldozatok védelmében helyszínen lévő Memoria Nuestra nevű emlékegyesület elnökének haragját. Paqui Maqueda hangos kiáltványba kezdett és közölte, hogy „a francoizmus áldozatai végre tiszteletet és dicsőséget kapnak”, szemben a bűnösökkel. Majd addig ismételte a „történelmi adósság végre ki lett egyenlítve” mondatot, amíg a hozzátartozók el nem vonultak a helyszínről.
Az exhumálást végző La Macarena testvériség közleményében arra kért mindenkit, hogy hagyják ki őket a politikai és ideológiai vitákból. Közölték, hogy a maradványok kihantolását a hozzátartozók engedélyével, a legszigorúbb titoktartás mellett végezték el. Emellett tiszteletet kértek a családoknak, kiemelve, hogy ez a privát szférájukat érinti.
A szocialisták által éveken át szorgalmazott, majd októberben hatályba lépett új demokratikus emlékezettörvény értelmében az 1936-os katonai puccs vezetői és a Franco-diktatúra támogatói nem lehetnek eltemetve a nyilvánosság által szabadon látogatható, magasztos helyeken, csakis a temetőkben.
A kormány szerint az, hogy többen impozáns templomokban nyugszanak a mai napig, azt a látszatot kelti, hogy az általuk elkövetett bűncselekmények ellenére felmagasztalják őket, meggyalázva a spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra áldozatainak emlékét.
A spanyol polgárháború a második világháború előtt három évvel, 1936-ban robbant ki. Francisco Franco tábornok 1939-ig folytatott véres harcokat azért, hogy megszerezze az irányítást a teljes ország felett. A rendelkezésre álló adatok szerint körülbelül ötszázezer ember halt meg a konfliktusban és 450 ezren menekültek el Spanyolországból, többségük Franciaországba. A polgárháború következtében Francisco Franco vette át az ország vezetését, egészen haláláig, 1975-ig állt az ország élén.
Borítókép: A sevillai La Macarena-bazilika (Fotó: Twitter)
