– Hazánk számára mit jelentett az elmúlt egy év a TÁSZ-ban?
– Magyarország négy éve megfigyelő státusban van a Türk Államok Szervezetében, amely lehetőséget adott arra, hogy a magyar kormányzati és gazdasági körök jobban megismerjék ezt a világot. A kivitelünk és a behozatalunk egyaránt növekedett, talán nem olyan mértékben, mint ahogy szerettük volna, de ez azzal magyarázható, hogy a szállítási kapacitások szűkösek. Az azonban ténykérdés, hogy Magyarország a türk államoknak egy sajátos bizalmi partnere lett az európai térségben, amely mögött minden részről vannak valós reálpolitikai és komoly külkereskedelmi törekvések. A türk világ egészének – különösen Közép-Ázsiának – egy új innovatív gazdaságra, egy modern társadalom kiépítésére van szüksége és ehhez keresik a partnereket. Nemcsak bennünket, hanem másokat is. Érdekes módon különösen Franciaország szerepe nőtt meg az elmúlt években ebben a térségben.
Bennünket, magyarokat azonban nemcsak partnereknek, hanem rokonoknak is tartanak, annak a sajátos magyar múltnak okán, amely ebben a térségben közismert. Még az egyszerű türk emberek is Nyugatra került és ott helytálló, megmaradó, sikeres rokonoknak tartanak bennünket.
– Hogyan kötődünk a türk népekhez?
– A magyar nyelv alapjai finnugorok, ezt minden nyelvész tudja, de nyelvünkre a különböző türk nyelvek olyan hatással voltak, amelyek szókészletünkben és nyelvi gondolkozásunkban a mai napig nyomot hagynak. A honfoglaló magyarság kultúrája, társadalomszervezete és a gazdaságról való gondolkodása pedig megegyezett azzal a sztyeppei, közép-ázsiai világgal, amelynek gyermekei voltunk, amelyekből kiszakadtunk.
Szent István korától, 1000 karácsonyától – amikor valószínűleg megtörtént a koronázás – azonban új életet kezdtünk és integrálódtunk a Karoling-hagyományok rendszerébe, ezáltal keleti gyökerekkel rendelkező nyugati nép lettünk.
– Idén az Észak-ciprusi Török Köztársaság megfigyelői státust kapott. Az országot hivatalosan csak a török vezetés ismeri el független államként, a státus azt jelzi, hogy bővül az országot elismerők köre?
– Az Észak-ciprusi Török Köztársaságnak a megfigyelőségéről a tagállamok között nagyon komoly vita volt, amelybe Magyarországnak nem volt beleszólása, mert mi megfigyelő státusban vagyunk. A csúcstalálkozón a Türk Államok Szervezetének alapdokumentuma, a 2009-es nahicseváni szerződés módosításra került, melynek értelmében entitások és etnikai közösségek is lehetnek megfigyelők. Az Észak-ciprusi Török Köztársaság, mint entitás van jelen a megfigyelők között, de ez is csak akkor lesz teljesen jogszerű, ha az egyes tagállamok saját parlamentjeikben ratifikálják a nahicseváni szerződést. Ez egyelőre nem történt meg. Egyelőre csak Törökország ismeri el az Észak-ciprusi Török Köztársaság államiságát, a többi tagállam azonban nem. De természetesen minden türk állam az észak-ciprusi török közösséget az egyetemes türk világ részének tekinti. Minderről a görög külügyminisztert nemrégiben személyesen tájékoztatta a kazah vezetés, maga Kaszim-Zsomart Tokajev elnök is.
– Törökország szerepe egyre inkább növekszik a közép-ázsiai régióban, különösen akkor, amikor Kína a csendes-óceáni térségre, Oroszország pedig Ukrajnára összpontosít. Megpróbálja Ankara kihasználni a jelenlegi helyzetet arra, hogy vezető nagyhatalom legyen a térségben?
– Törökország az elmúlt két évtizedben pragmatikus, de török elvű külpolitikát folytatott. Ankara nem törekszik befolyásra, hanem kapcsolatok fejlesztésére és bővítésére fókuszál. Főként az orosz–ukrán háború hozta úgy, hogy a közép-ázsiai térségnek a világtengeri kijárata Törökország lett, ugyanis mindazok az északi szállítási utak, amelyeken keresztül Közép-Ázsia, de még Kína is kapcsolatban volt Európával, lezárultak és minden bizonnyal ezek évekig nem fognak helyreállni.
Ezáltal jelentősen megnövekedett a forgalom az úgynevezett transzkaszpi-kaukázusi-törökországi útvonalon, amely jelenleg a legfontosabb szállítási keresztmetszet Közép-Ázsia és Európa között.
Az elmúlt években nagyon komoly kikötőfejlesztések zajlottak a Kaszpi-tenger térségében. A kazahok mintaszerűen kiépítették Aktau és Atirau kikötőjét, amelyek szoros szállítási kapcsolatban állnak Azerbajdzsán fővárosától, Bakutól délre fekvő Alat kikötőjével, amely a világ egyik legmodernebb kikötője. Alat pedig Grúzia fővárosával, Tbiliszivel áll vasúti kapcsolatban, ahonnan bizonyos szállítmányok a tengerparti Potiba jutnak, ez a kikötő azonban jelentős fejlesztésekre szorul. Emiatt az áruk nagy részét vasúton, a grúz–török határon viszik tovább – Kars a török beléptetési kapu –, azonban itt komoly gondot okoz, hogy míg az azeri és a grúz vasúti vonal széles nyomtávú, a török rendszer az európai mintát követi és keskeny nyomtávú. Ennek következtében az átrakodás rendkívül bonyolult és hosszadalmas feladat. Így a Kaszpi-tengeri szállítási kapacitások hiába nőttek, az átrakodási keresztmetszet szűkössége miatt a Kelet-Nyugat kereskedelmi kapcsolatrendszer akadozik.