A múlt évben mintegy kilencven százalékkal csökkent az Európai Unióba érkező orosz turisták száma a pandémiával gyötört 2021-es évhez képest – derült ki az Oroszországi Utazásszervezők Szövetségének (ATOR) januárban publikált jelentéséből. Noha több uniós ország javaslata ellenére nem vezettek be általános vízumtilalmat az orosz állampolgároknak, több tagállam – köztük Finnország, Észtország, Litvánia, Lettország, Lengyelország és Csehország – lezárta határait az orosz állampolgárok előtt a február 24-én kitört orosz–ukrán háború nyomán. Belgium, Dánia, Hollandia és Szlovákia minden típusú vízum kiadását felfüggesztette az orosz állampolgárok számára, Németország, Málta és Szlovénia csupán egyes vízumtípusok esetében hozott hasonló döntést.
Bár az orosz turisták tulajdonképpen jöhetnének az EU-ba, a tavalyi látogatottságuk bőven elmaradt a megszokottól – leginkább a három-ötszörösére (ezer euró környékére) drágult repülőjegyek és a néhány óráról 8–24 órára megnőtt utazási idő miatt.
A légitársaságok ugyanis megszüntették a közvetlen európai járataikat Oroszországból, egyszeri vagy többszöri – zömében Törökországon keresztüli – átszállásra kötelezve a turistákat.
A mindenkori szankciók értelmét és céljait kisebb-nagyobb viták övezték az európai porondon, ám azok objektív hatásairól most, a bevezetésüket követő fél-egy évvel később már világosabb képet kaphatunk.
Az orosz Total Research kutatócég szerint az orosz turisták mintegy 35 milliárd dollárt (12,6 ezermilliárd forintot) költenek el egy évben – ennek hatvan százalékát (21 milliárd dollárt) Európában, az európai turisztikai költések három-öt százalékát adva.
Ám mindez nem egységesen oszlik el, ugyanis főképp Spanyolországot, Olaszországot, Görögországot vagy éppen Ciprust választják. Így amíg például 2019-ben Rómában egymilliárd eurót költöttek az oroszok, addig ez tavaly néhány tíz millió euróra csökkent. Az ATOR elemzése szerint Ciprus GDP-je akár két-három százalékkal is csökkenhetett az orosz turisták elmaradása miatt.
Hazánk is megérzi az oroszok „eltűnését”, számuk a tizedére, öt-hat ezerre csökkent tavaly. Költéseik elmaradása a gyógyfürdők esetében látványos, Hévízen korábban minden ötödik vendég orosz volt, akik gyógyászati kezelésükre személyenként átlagosan egymillió forintot szántak, hatszor annyit, mint a belföldi turisták.
Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy az európai szankciók ellenére az orosz turisták nem maradtak otthon, és tavaly előszeretettel utaztak Törökországba, a Maldív- vagy a Seychelle-szigetekre. Törökország idén például további 15 százalékkal (hatmillió főre) tervezi növelni az orosz turisták számát.
A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) jelentése alapján a turizmus még nem tért vissza a Covid előtti szintre, a tavalyi 900 millió turista a 2019-es globális szintnek a 63 százalékát adta. Az UNWTO szerint ez idén már 80-95 százalékra nőhet. Mindebben a zéró-Covid politikát maga mögött hagyó Kína jelentősen segíthet. Amíg az orosz turistákat a háború közvetett hatása, addig a kínaiakat a koronavírus-járvány tartotta távol az utazástól.
A kínai turisták a pandémia előtt 277 milliárd dollárt költöttek éves szinten – a globális költés ötödét – és mintegy 155 millió turista lépett ki a távol-keleti országból évente – ám ez tavaly kétszázezer körül alakult.
A Global Times angol nyelvű kínai lap egy korábbi elemzése szerint az Európai Unió mintegy tízmilliárd eurót is veszíthetett a kínai turisták eltűnésével.
A Németország és Franciaország által kiszabott kötelező koronavírus-tesztelés pedig nem az invitálás hangján szól a kontinensre érkező kínaiakhoz – akik a nagy távolság miatt jellemzően több országot is meglátogatnak ittlétükkor –, így Berlin és Párizs döntése regionális hatásokat is okozhat.
