– Nem fogok pontos számokat mondani a demonstrációk kezdete előtt, de annyi embernek kell összegyűlnie az utcákon, amennyi csak lehet, mindezt békés keretek között kell tennünk − fogalmazott Laurent Berger, a Francia Demokratikus Munkásszövetség szakszervezet vezetője. A nyolc legnagyobb francia szakszervezet − az egészen mérsékeltektől, reformistáktól kezdve a radikálisokig − csütörtöktől kezdődően országos sztrájkot hirdetett Emmanuel Macron államfő szerintük felesleges és igazságtalan nyugdíjreformja ellen.
– A párbeszédnek a sztrájk ellenére még nincs vége. Rengeteg konzultációt folytattunk a szakszervezetekkel, amely lehetővé teszi, hogy javítsunk a törvénytervezeten, valamint számításba vegyünk olyan egyedi helyzeteket, amelyekre eddig nem gondoltunk − magyarázta egy rádióinterjúban Elisabeth Borne, a nyugdíjreformot múlt héten bejelentő francia miniszterelnök.
Mi a gond a francia nyugdíjreform-tervezettel?
A javaslat értelmében többek közt megemelnék a nyugdíjkorhatárt hatvankettőről − ez európai viszonylatban szinte példátlanul alacsony − hatvannégy évre, ez pedig a társadalom, az ellenzék és a szakszervezetek széles körű ellenállását váltotta ki.
A két álláspont ott ütközik, hogy valóban sürgős-e a nyugdíjreform vagy sem
− mutatott rá lapunk megkeresésére Soós Eszter Petronella. A Franciaország-szakértő elmondta, a kormány szerint azért kell most meghozni a szükséges változtatásokat, mivel azok középtávon helyreállítanák a francia gazdaságban az elmúlt évek válságai miatt jelentkező különböző egyensúlytalanságokat, valamint erősítenék a gazdasági bizalmat. Ezzel szemben a reform ellenzői − a baloldali pártok és legfőképpen a szakszervezetek − szerint nincs olyan nagy probléma a nyugdíjrendszerben, ami azonnali változtatásokat indokolna.
Emmanuel Macron „álmát” veszélyezteti a sztrájk
Macron nem első alkalommal próbálja átpréselni a nyugdíjreformot a törvényhozáson, s nem először ütközik falakba emiatt. Első ciklusa idején, 2019-ben már megkísérelte ezt, akkor a társadalom a francia modern kori történelem leghosszabb − 2019. december 5-től 2020. február 20-ig tartó − sztrájkjával válaszolt. Az igazsághoz hozzátartozik − így a szakértő −, hogy az akkori törvényjavaslat nagyban különbözött a mostanitól, míg az egy nagyobb strukturális átalakítást eredményezett volna, jelenleg egy jóval hagyományosabb, nettó korhatáremelésről szóló tervezet kerül a törvényhozás elé.
Lévén, hogy egy olyan széles körű szakszervezeti egységfront született, amelyet a kormányzatok általában igyekeznek megakadályozni, a lehetőség adott
− válaszolta Soós Eszter Petronella azon kérdésünkre, hogy rekordot dönthetnek-e a mostani sztrájkok, ami azok hosszát illeti. Hozzátette, arra ugyanakkor már most látszik a kormányzati akarat, hogy a parlamenti vita hosszát limitálják, mivel a hosszan elhúzódó, meddő egyeztetések csak tovább szítanák a társadalom elégedetlenségét. Ezenfelül az is fontos lesz, hogy a francia emberek miként fognak reagálni, meddig bírják türelemmel a fontosabb szektorokban dolgozók − például tömegközlekedés vagy energetika − munkabeszüntetését.
A Köztársaságiak menthetik meg Emmanuel Macront
Az elnök jelenleg még nehezebb helyzetben van, mint 2019-ben, ugyanis a kormánya már nem élvez abszolút többséget a parlamentben. Ebben a vonatkozásban a Köztársaságiak (LR) párt siethet Macron segítségére, ugyanis ők egyedüli ellenzéki pártként nem utasítják el a reformot. – Elvben elképzelhető, hogy csomagban tárgyalnak a javaslatról, ami akár a szintén napirenden lévő migrációs törvény LR által vitatott intézkedéseinek finomítását is érintheti. Ezt győzelemként adhatná el választóinak a jobboldali párt − mutatott rá a szakértő.
A Köztársaságiak támogatása azért is fontos a kormánynak, hogy elkerüljék az alkotmány 49-3-as cikkelyének alkalmazását − ezzel egyoldalúan, a törvényhozás beleegyezése nélkül vinnék végig a reformot –, amely végső soron a Borne-kabinet megbuktatását is eredményezheti.
Az egyértelmű, hogy a francia társadalom nagy része − egyes felmérések szerint a kétharmada − ellenzi a reformot. De akkor miért ragaszkodik hozzá annyira az elnök? – Macron első ciklusát válsághelyzetek sora jellemezte, valósított meg ugyan reformokat, de igazán nagy változtatásokat nem. Mivel 2027-ben ő már nem indulhat újra, így a fejében valószínűleg megvan a gondolat, hogy reformerelnökként írja be magát a történelembe − zárta a szavait a szakértő.
Borítókép: A 2019-es nyugdíjreform-tervezet miatt tüntető tömeg Párizsban (Fotó: Anadolu Agency/Getty Images)
