– A Giorgia Meloni vezette jobbközép koalíciós kormány a választások során ígéretet tett arra, hogy szigorú lépéseket vezet be az illegális bevándorlás megfékezésére. Immár három hónap telt el Giorgia Meloni kormányra kerülése óta. Mit sikerült megvalósítani az ígéretekből?
– Az olasz kormány mindeddig az elővigyázatosság elvét követte. Ennek többek között az lehet az oka, hogy ezáltal is segítsék a költségvetés és az európai helyreállítási alapról (PNRR) szóló szavazások gördülékeny és zavartalan lefolyását az Európai Bizottságban. A valóság az, hogy a múlt évhez képest idén jelentősen megemelkedett az érkezők száma, de feltételezem, hogy Giorgia Meloni a komolyabb megszorításokat a tavaszi, nyári időszakra halasztotta, amikor az olasz partoknál a legerőteljesebb a migrációs nyomás.
– Giorgia Meloni az olasz kikötők lezárására is ígéretet tett. Matteo Piantedosi belügyminiszter egyelőre a Földközi-tengeren mentési műveleteket végző civil hajók működésére irányuló szigorításokat léptetett életbe. Eredményesnek mondható a Piantedosi-rendelet?
– Szükség van pár hónapra, hogy értékelni tudjuk az eredményeket. Azt azonban fontos tudni, hogy a Piantedosi-rendelet egész biztosan nem a korábban, Matteo Salvini volt belügyminiszter által életbe léptetett szigorú kikötőlezárást követi.
Matteo Piantedosi valójában korlátozza a civil szervezetek tevékenységét, egyetlen tengeri mentési műveletet engedélyez, majd ezt követően arra kötelezi a hajókat, hogy azonnal a megjelölt kikötő fele vegyék az útirányt. A migráció megfékezése szempontjából ez is pozitív lépésnek tekinthető, végleges megoldást azonban nem jelent.
– A civil hajók működésére vonatkozó első tilalom komoly nemzetközi feszültséget váltott ki egyes európai országok között. Véleménye szerint a civil szervezetek kapcsán felmerült nézeteltérések instabilitáshoz is vezethetnek?
– Igen, pontosan azért, mert a Földközi-tengeren mentési műveletet végző nem kormányzati szervezetek hajói valójában német, francia, spanyol és norvég felségjelzésűek. A Meloni-kormány azokat az irányelveket léptette életbe, amelyeket a Machiavelli kutatócsoport is már jó ideje szorgalmaz, azaz hogy a tengeri jog értelmében azon országok kötelessége a túlélők befogadásáról gondoskodni, amely felségjelzésű hajó a fedélzetére veszi. Franciaország, Németország, Spanyolország és Norvégia azonban elvárja, hogy mindenkit Olaszország fogadjon be. Franciaországgal már korábban is voltak ebből adódóan konfliktusok, az sem kizárt, hogy ha Giorgia Meloni nem változtat álláspontján, akkor a feszültségek újabb robbanásokhoz vezetnek.
A probléma nem Meloni, hanem azok az európai államok, amelyek a jogszabályok megszegésével megpróbálnak minden felelősséget Olaszországra hárítani.
– Olaszországnak sikerül a származási országukba visszajuttatnia azokat a személyeket, akiknek menedékkérelmét elutasítják és nem tartózkodhatnának a továbbiakban az ország területén?
– Sajnos az illegális bevándorlók elenyésző hányadát tudják csak visszajuttatni a hazájába. A legfontosabb problémát az azonosítás jelenti, valamint az, hogy a származási országok nem mutatnak hajlandóságot az együttműködésre. Olaszországnak megtorló reakciókat kellene ezen országok ellen alkalmaznia, például a számukra kedvező uniós megállapodások blokkolásával. Mindezt leszámítva a kitoloncolások költsége óriási, mert minden illegális bevándorlót rendőri kísérettel, repülőjáratokon kell visszajuttatni a hazájába. Egyedüli kivitelezhető megoldás az indulások leállítása.
