Hónapokkal azután, hogy Washington arra figyelmeztetett, hogy Ukrajna nem lesz képes megtartani Bahmutot az orosz zsoldosok támadásával szemben, az ukrán erők még mindig a város nyugati pereméhez ragaszkodnak, és ez a háború leghosszabb és leghalálosabb harcává nőtte ki magát.
Az Egyesült Államok visszavonulást sürgetett
Az Egyesült Államok értékelései már januárban is borúlátóak voltak titkos amerikai hírszerzési dokumentumok szerint, amelyeket Jack Teixeira, a massachusettsi Légi Nemzeti Gárda tagja szivárogtatott ki, és amelyekhez a The Washington Post amerikai napilap jutott hozzá.
Washington ugyanis már akkor az ukrán erők lehetséges bekerítésére figyelmeztetett Bahmutban, és azt javasolta Kijevnek, hogy csökkentse veszteségeit, és engedje el a várost.
A „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott értékelés arra figyelmeztetett, hogy a november óta tartó folyamatos orosz előrenyomulás veszélyezteti Ukrajna képességét a város megtartására, és az ukrán erőket valószínűleg a bekerítés veszélye fenyegeti, ha nem vonulnak vissza a következő egy hónapon belül.
Ezeket a figyelmeztetéseket az ukrán fél figyelmen kívül hagyta. Kijev szerint ugyanis a város önnön stratégiai katonai értékénél sokkal fontosabb a nemzeti morál fenntartása és Oroszország kimerítése szempontjából. Ráadásul Bahmut megtartásával ismételten presztízsveszteséget szenvedett volna a Wagner, illetve az orosz haderő.
A Bahmutért folytatott harcot felügyelő ukrán parancsnok, Pavlo Palisa ezredes a Washington Postnak elmondta, hogy hivatalosan soha nem tájékoztatták erről az amerikai hírszerzési információról vagy egyéb ajánlásokról.
Nem vagyok én olyan nagy hal
– mondta egy alagsori parancsnoki központból.
Klasszikus városi hadviselés és modern technika
Palisa a klasszikus városi hadviselés és a fejlett drónfelderítés kombinációjának, kiemelten pedig a jelzavarás alkalmazásának tulajdonította, hogy a város egyes részeit az előrejelzettnél hónapokkal tovább tudta tartani.
Miután az orosz erők áttörték Bahmut határait, Palisa elmondta, hogy erőit visszahúzta a lakótömbökbe, a háztetőket magaslatként használta, és a házakat páncéltörő állásokká alakította át. A város belsejében mindkét fél nagymértékben támaszkodott a felderítő drónokra a célzáshoz és a zavarókra, hogy kikapcsolják az ellenfél navigációs rendszereit – utóbbiak híján gyakorlatban nem használható a tüzérség, mivel nem tudnak célpontokat kijelölni.
