Amikor a hongkongi Ashley James 2023 tavaszán először látott „kolduló turistákat” városa utcáin, egyszerre két gondolata támadt: a koldulós turizmus visszatért Ázsiába, és itt az ideje, hogy mémeket készítsen róla – írja a CNN.
A humorista James az egyik tartalomfelelős a Chaotic Hong Kong Expats nevű Instagram-oldal posztolói között, akik huszonhatezer rajongóval rendelkeznek. Ashley megosztott egy képet egy turistáról, aki egy forgalmas úton ül egy csésze apróval és egy táblával az orra előtt, és azt írta, hogy „a természet gyógyul, a koldusturisták visszatértek”.
Ha láttál már valaha egy bozontos hajú fiatalt, aki szőtt karkötőt árul vagy dobol egy turisztikai látványosság közelében, jó eséllyel ismered nyaralós koldulás fogalmát.
A fogalom általában olyan emberek leírására jött létre, akik pénzt kérnek a nyilvánosságtól utazásaik finanszírozására.
„Mindent kigúnyolunk” – mondja James az Instagram-fiókról, amelyen adminisztrátor. Azt is megjegyzi, hogy az oldal néhány legjobban teljesítő posztja a kolduló csomagolókat veszi célba.
Jellemzően a délkelet- és dél-ázsiai úti célok, például Thaiföld, India és Indonézia az ilyen úgynevezett koldulócsomagolók melegágyai.
Nem teljesen világos, hogy mióta létezik a turisztikai koldulás gyakorlata. Patrick Leigh Fermor angol utazási író Az ajándékok ideje című könyvében beszámol arról, hogy 1933-as európai gyalogos útja során korai vázlatokat árult készpénzért.
A közösségi média azonban a koldulást megszégyenítő Instagram-fiókok és Facebook-oldalak hullámával a köztudatba hozta ezt a tevékenységet.
A megszégyenítés felveti azt a kérdést, hogy „a nemzetközi utazás csak egy bizonyos rétegnek vagy bizonyos jövedelem felettieknek való?” – mondja Pratt. „Azt hiszem, most magukat a turistákat is jobban felelősségre vonják, mint a múltban.”
Will Hatton, a The Broke Backpacker nevű, olcsó utazási tanácsadással foglalkozó oldal alapítója visszautasítja a „kolduló” szót és a vele járó negatív konnotációkat.
Határozottan nem helyeslem, hogy az emberek a járdaszegélyen ülve kolduljanak
– magyarázza.
De ha olyan emberekről van szó, akik árulnak, gyűjtögetnek, hogy több utazást engedhessenek meg maguknak, nem lehet elítélni, mert bátrak, és megpróbálnak felfedezni egy másfajta életmódot.
Joshua Bernstein, a thaiföldi Thamassat Egyetem Nyelvi Intézetének oktatója szerint a koldulás körül kialakult düh a dzsentrifikáció és a kiváltságok kérdéséhez kapcsolódik.
„Szerintem a düh nagy része a külföldiekből fakad” – mondja. Bernstein megfigyelte a bangkoki koldulókat, és arra a következtetésre jutott, hogy a helyiek sokkal inkább megállnak nekik, mint a külföldiek. Rámutat, hogy azok, akik koldulnak, nem gazdagodnak meg. Olcsó szállókban szállnak meg éjszakánként néhány dollárért, és utcai ételeket esznek, nem Michelin-csillagos éttermekbe járnak.
James, a humorista szerint
Hongkongban nagyon drága az élet, és az átlagos (havi) bér 15 000 hongkongi dollár (1 915 dollár, ami 665,022 forint). A bérleti díjak olyan magasak, hogy a helyi emberek ketreclakásokban laknak. A helyiek nem is engedhetik meg maguknak, hogy itt (éljenek). Miért vagytok a világ egyik legdrágább helyén, és miért kéritek tőlünk, hogy vegyünk gyöngyöt? Az utazás luxusnak számít az egész világon, és az, hogy a kolduló turisták azt mondják, »fizessétek az utazásomat«, teljesen irreális.
Raphael Pangalangan filippínó emberi jogi ügyvéd egy 2023-as, áprilisi rovatában azt írta, hogy a kolduló csomagolók rávilágítottak az „útlevélelőjog” jelenségére.
A kifejezést arra használják, hogy rávilágítsanak arra, hogy bizonyos útlevéllel rendelkező emberek könnyebben utazhatnak, mint mások – például az Európai Unió országainak tagjai szabadon utazhatnak a kontinensen, szemben a Pangalanganhoz hasonló emberekkel, akiknek várakozást és papírmunkát kell elviselniük ahhoz, hogy beutazási vízumot szerezzenek és a tengerentúlra utazhassanak.
„A begpacking leleplezi az útlevél-előjogok kettős mércéjét, és feltárja a globális társadalmunkban rejlő egyenlőtlenségeket” – írta Pangalangan.
