„Valamennyi civil halála mindnyájunkat minősít” – fogalmazott David Petraeus amerikai nyugalmazott négycsillagos tábornok, a központi hírszerző ügynökség (CIA) korábbi igazgatója. Hiába gondolja azt az emberiség, hogy a háború rossz, elítélendő és legfőképp elkerülendő, jelenleg mintegy harminc háború dúl a Földön, többsége Afrikában, de a legsúlyosabb éppen a szomszédunkban.
Ezek a háborúk nem mind olyanok, mint a tavaly – egyesek szerint 2014-ben – kezdődő orosz–ukrán, hiszen a mexikói drogháború vagy a líbiai, esetleg a Közép-afrikai Köztársaság polgárháborúja ritkán esik azonos megítélés alá – noha ebben az üléspont könnyen meghatározhatja az álláspontot is.
A világon zajló háborúk mintegy kétharmada a „terrorista felkelés” kategóriájába esik, ám ettől függetlenül háborúnak – vagyis az erőszak alkalmazásának, fegyveres összetűzésnek – nevezzük őket. Ennélfogva ezek háborús veszteségekkel is járnak, amelyből valamennyi beszámolóban a civil áldozatok külön figyelmet érdemelnek.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szerint a háború áldozatainak mintegy kilencven százaléka civil, ám ennél is drámaibb a helyzet, ha nemcsak az elhunytakat, hanem a sérülteket, otthonukat elvesztőket és az élelmezési nehézségekbe kerülteket vesszük alapul.
Noha a civil halottak számának becslése is jellemzően nehéz feladat, hiszen egy szőnyegbombázás vagy robbantás során nehéz pontosan tudni, hogy hány polgár tartózkodhatott a helyszínen, ám az, hogy közülük mennyi élete változott meg drasztikusan, és szorul élelmezési segélyre, még inkább csak becsült érték lehet.
Afganisztán és az 5. cikkely
Az évezred első jelentős háborúja Afganisztánban tört ki 2001-ben, miután a tálibok támogatását élvező al-Kaida terrorszervezet szeptember 11-én több támadást is végrehajtott az Egyesült Államokban. Ezt követően Washington biztonságának a garantálása érdekében „aktív védelembe” kezdett, vagyis a határain kívül kezdte felszámolni az ellenségét. Megtámadása miatt az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) segítségét is kérte, így ez volt az első – és eddig egyetlen – alkalom a szövetség 1949-es alapítása óta, hogy annak 5. cikkelye, vagyis a kollektív védelem érvénybe lépett.
