Nem fizet nagy árat Ankara
Recep Tayyip Erdogan török elnök nemrég személyesen fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, és arról biztosította, hogy úgy véli, Ukrajna megérdemli a NATO-tagságot. A török államfő emellett hazaengedett olyan ukrán tiszteket, akik a mariupoli Azovsztal acélmű védelmében vettek részt, annak ellenére, hogy ezeknek az elfogott személyeknek a Moszkvával való megállapodás értelmében Törökországban kellett volna maradniuk az ukrajnai konfliktus végéig. A nemzetközi sajtó nagy lépésként emlegette a török államfő gesztusait, és üdvözölte, hogy Ankara a Nyugat felé orientálódik, „magára haragítva” ezzel közeli partnerét, Oroszországot.
– Törökországot elsősorban a saját érdekei vezetik – válaszolta lapunknak Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója annak kapcsán, mi állhat valójában Ankara lépéseinek a hátterében. Kifejtette: a török elnök ukrán NATO-tagsággal kapcsolatos kijelentései vélhetően a török–svéd vita kontextusában értelmezendők.
– Egy olyan gesztusról volt szó, ami tulajdonképpen ellensúlyozni volt hivatott azt, hogy Törökországnak fenntartásai vannak Svédország NATO-csatlakozásával szemben – vélte a szakértő. Ankara ugyanis Volodimir Zelenszkij hivatalos látogatása után pár nappal – egyévnyi ellenállás után – egyezett csak bele abba, hogy továbbítja a Svédország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet a török parlamentnek.
Kosztur András elmondta, Törökország érdekelt a Kijevvel való jó viszony fenntartásában is, hiszen a török befektetők, vállalkozások – elsősorban az infrastruktúra területén – az elmúlt években aktívan jelen vannak Ukrajnában, és a nemrég megszakadt gabonakereskedelmi megállapodásnak is haszonélvezői voltak.
Ahogyan pedig lapunk is megírta, a török olajbeszállítók már korábban is viszonylag jó piaci helyzetben voltak Ukrajnában, ám a közelmúltban megnőtt a háborús országba irányuló importjuk.
