Párhuzamos társadalom okozza a feszültséget Franciaországban

Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója elmondta, nem most kezdődtek a mostanihoz hasonló megmozdulások.

French police officers patrol as demonstrators fill the street in the Champs Elysees area of Paris on July 1, 2023, five days after a 17-year-old man was killed by police in Nanterre, a western suburb of Paris. French police arrested 1311 people nationwide during a fourth consecutive night of rioting over the killing of a teenager by police, the interior ministry said on July 1, 2023. France had deployed 45,000 officers overnight backed by light armoured vehicles and crack police units to quell the violence over the death of 17-year-old Nahel, killed during a traffic stop in a Paris suburb on June 27, 2023. (Photo by Ludovic MARIN / AFP) Fotó: Europress/AFP/Ludovic Marin

Ekkor vált a szélesebb nyilvánosság számára végképp egyértelművé, hogy a bevándorló társadalmak hagyományos struktúrái diszfunkcionálissá váltak, az identitásválsággal küzdő fiatalok pedig sem a szüleik, sem a vallási elöljárók autoritását nem ismerik el. A három hétig tartó zavargások során tízezer autót és 230 középületet gyújtottak fel, az anyagi károk meghaladták a 200 millió eurót, a rendőrök közel 2 900 zavargót tartóztattak le, az összecsapásokban 126 rendőr és tűzoltó sérült meg. Jacques Chirac akkori francia elnök rendkívüli állapotot hirdetett. Az akkor belügyminiszterként szolgáló Nicolas Sarkozy „söpredéknek” nevezte a zavargókat és tolvajnak minősítette a két elhunyt fiatalt. Sarkozy „zéró toleranciát” hirdetett, amit egy évvel később, 2006 október elsején az Yvelines-i Les Mureaux-ban kitörő zavargások során élesben alkalmaztak, így a rend az elkövetkező évekre helyreállt a külvárosokban.

Párizs azonban igyekezett elejét venni az újabb nagyobb zavargásoknak, egy 2017-es törvénymódosítás a korábbinál szélesebb jogköröket adott a rendőröknek a fegyverhasználatra. Az intézkedés értelmében jogukban áll tüzet nyitni, ha egy jármű sofőrje nem engedelmeskedik és/vagy veszélybe sodorja a rendőr életét.

Sayfo Omar egyúttal arra is rámutatott, hogy nagyon sok olyan ember van a francia társadalomban, akiknek testvére vagy valamilyen rokona részt vett a 2005-ös randalírozásokban: emiatt nincs olyan a családon belül, aki visszafogja őket, az internet és az okostelefon elterjedésével pedig pillanatok alatt tudják egymást értesíteni bármiről.

Párhuzamos társadalmak

A párhuzamos társadalmak fogalma a 2005-ös külvárosi zavargások során került be a francia köztudatba. Mivel a rendbontások résztvevői itt különböző etnikai és vallási hátterű, második és harmadik generációs bevándorlók voltak, a párhuzamos társadalom a többségi társadalomtól elidegenedett fiataljainak a mikrokozmoszát jelentette. A franciaországi párhuzamos társadalmak nem a kibocsátó országok kultúrájának a tükörképei. Ugyan magukénak vallják annak számos elemét, de azt általában a befogadó ország kultúrájával és bizonyos esetekben az Egyesült Államokból importált ellenkultúrával vegyítik, sajátos hibrideket létrehozva. A többségi társadalom nem elégszik meg a (gazdasági) integrációval, hanem elvárja a teljes asszimilációt. 

Ezzel összefüggésben Franciaországban semmilyen társadalmi támogatottsága nincs az etnikai vagy vallási alapú kollektív kisebbségi jogoknak, a multikulturális vagy nem francia nyelvű oktatásnak

– mutatott rá Sayfo Omar.

Elvesztegetett generáció

Az erőszakos zavargások rávilágítanak arra, hogy a francia állam gyakorlatilag lemondott a bevándorló-hátterű fiatalok egy teljes generációjáról. Részben az oktatáspolitika kudarcai miatt a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségei is korlátozottak, a külvárosokban a bűnözés sokak számára életmóddá vált.

A francia kormány biztosítja a közterületen való szabad vallásgyakorlást is egészen addig, amíg az nem zavarja meg a közrendet. Az iskolákban viszont vallássemlegesség van. Ilyen módon az iskolák nehezen tudnak olyan világképet közvetíteni, amely erősíthetné a fiatalok Franciaországhoz és francia kultúrához való kötődését. 

Egy olyan generációról van szó, amelyik általánosan ellenáll a mindenkori hatalomnak. Az oktatásban lemaradnak, ezáltal a munkaerőpiacra is kisebb esélyük van bejutni, így nem maradt más számukra, mint a bűnözés, ami a mindennapjaik részévé vált.

A 2005-ös zavargásokat le tudta verni az állam, a szigorú törvények viszont egyfajta elszigetelődés érzését alakították ki bennük. Az interneten kerestek és csináltak maguknak egy közösséget, ahol már nem is kell találkozniuk, hogy a különböző akcióikat létre tudják hozni. 

A francia válság súlyos következményekkel járhat – mondta el Nógrádi György a Hír TV-ben. Kifejtette, hogy ezek a következmények azokban a nyugat-európai országokban is láthatóak lesznek, amelyekben jelentős létszámú muszlim népesség él, mert ők nem is tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a társadalomba.

Borítókép:  Franciaországban egy hete folynak a harcok (Fotó: AFP/Ludovic Marin)