Ekkor vált a szélesebb nyilvánosság számára végképp egyértelművé, hogy a bevándorló társadalmak hagyományos struktúrái diszfunkcionálissá váltak, az identitásválsággal küzdő fiatalok pedig sem a szüleik, sem a vallási elöljárók autoritását nem ismerik el. A három hétig tartó zavargások során tízezer autót és 230 középületet gyújtottak fel, az anyagi károk meghaladták a 200 millió eurót, a rendőrök közel 2 900 zavargót tartóztattak le, az összecsapásokban 126 rendőr és tűzoltó sérült meg. Jacques Chirac akkori francia elnök rendkívüli állapotot hirdetett. Az akkor belügyminiszterként szolgáló Nicolas Sarkozy „söpredéknek” nevezte a zavargókat és tolvajnak minősítette a két elhunyt fiatalt. Sarkozy „zéró toleranciát” hirdetett, amit egy évvel később, 2006 október elsején az Yvelines-i Les Mureaux-ban kitörő zavargások során élesben alkalmaztak, így a rend az elkövetkező évekre helyreállt a külvárosokban.
Párizs azonban igyekezett elejét venni az újabb nagyobb zavargásoknak, egy 2017-es törvénymódosítás a korábbinál szélesebb jogköröket adott a rendőröknek a fegyverhasználatra. Az intézkedés értelmében jogukban áll tüzet nyitni, ha egy jármű sofőrje nem engedelmeskedik és/vagy veszélybe sodorja a rendőr életét.
Sayfo Omar egyúttal arra is rámutatott, hogy nagyon sok olyan ember van a francia társadalomban, akiknek testvére vagy valamilyen rokona részt vett a 2005-ös randalírozásokban: emiatt nincs olyan a családon belül, aki visszafogja őket, az internet és az okostelefon elterjedésével pedig pillanatok alatt tudják egymást értesíteni bármiről.
Párhuzamos társadalmak
A párhuzamos társadalmak fogalma a 2005-ös külvárosi zavargások során került be a francia köztudatba. Mivel a rendbontások résztvevői itt különböző etnikai és vallási hátterű, második és harmadik generációs bevándorlók voltak, a párhuzamos társadalom a többségi társadalomtól elidegenedett fiataljainak a mikrokozmoszát jelentette. A franciaországi párhuzamos társadalmak nem a kibocsátó országok kultúrájának a tükörképei. Ugyan magukénak vallják annak számos elemét, de azt általában a befogadó ország kultúrájával és bizonyos esetekben az Egyesült Államokból importált ellenkultúrával vegyítik, sajátos hibrideket létrehozva. A többségi társadalom nem elégszik meg a (gazdasági) integrációval, hanem elvárja a teljes asszimilációt.
Ezzel összefüggésben Franciaországban semmilyen társadalmi támogatottsága nincs az etnikai vagy vallási alapú kollektív kisebbségi jogoknak, a multikulturális vagy nem francia nyelvű oktatásnak
– mutatott rá Sayfo Omar.
Elvesztegetett generáció
Az erőszakos zavargások rávilágítanak arra, hogy a francia állam gyakorlatilag lemondott a bevándorló-hátterű fiatalok egy teljes generációjáról. Részben az oktatáspolitika kudarcai miatt a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségei is korlátozottak, a külvárosokban a bűnözés sokak számára életmóddá vált.
A francia kormány biztosítja a közterületen való szabad vallásgyakorlást is egészen addig, amíg az nem zavarja meg a közrendet. Az iskolákban viszont vallássemlegesség van. Ilyen módon az iskolák nehezen tudnak olyan világképet közvetíteni, amely erősíthetné a fiatalok Franciaországhoz és francia kultúrához való kötődését.
Egy olyan generációról van szó, amelyik általánosan ellenáll a mindenkori hatalomnak. Az oktatásban lemaradnak, ezáltal a munkaerőpiacra is kisebb esélyük van bejutni, így nem maradt más számukra, mint a bűnözés, ami a mindennapjaik részévé vált.
A 2005-ös zavargásokat le tudta verni az állam, a szigorú törvények viszont egyfajta elszigetelődés érzését alakították ki bennük. Az interneten kerestek és csináltak maguknak egy közösséget, ahol már nem is kell találkozniuk, hogy a különböző akcióikat létre tudják hozni.
A francia válság súlyos következményekkel járhat – mondta el Nógrádi György a Hír TV-ben. Kifejtette, hogy ezek a következmények azokban a nyugat-európai országokban is láthatóak lesznek, amelyekben jelentős létszámú muszlim népesség él, mert ők nem is tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a társadalomba.
Borítókép: Franciaországban egy hete folynak a harcok (Fotó: AFP/Ludovic Marin)
