Az Egyesült Államok stabil kétpárti rendszerének alapját az alkotmányos alapelvekben való egyetértés jelenti, ez azonban egyre inkább megtörni látszik. A jelenség nem teljesen új: a múlt század elejétől több hullámban bontakozott ki a folyamat, kezdve Woodrow Wilsonnal, aki 1913 és 1921 között volt az Egyesült Államok elnöke. A második hullámot Franklin Delano Roosevelt és a New Deal jelentette a harmincas években, végül a hatvanas évektől kezdődött az az újabb hullám, amely gyakorlatilag napjainkig tart.
E folyamat során a formális, írott alkotmány mellett kibontakozott egy informális alkotmány is, egy liberális alkotmány, amely egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, és ma mára versenyre kel a formális alkotmánnyal.
Míg eredetileg az alkotmány kontrollálta, keretezte a kormány tevékenységét, most egyre inkább a kormány igyekszik kontrollálni az alkotmányt.
A folyamatot az egyszerű polgárok is érzékelik, és egyre inkább a lábukkal szavaznak. A konzervatív érzelműek például Kaliforniából Texasba költöznek, a liberálisok pedig maradnak például New Yorkban vagy Illinois-ban. A konzervatív államok népessége nő, míg a liberálisoké csökken, de ez a csökkenő népesség egyöntetűbben liberális irányultságú. Így fordulhatott elő, hogy az elmúlt időszakban Kalifornia veszített a népességéből – magyarázta Kesler professzor, aki egyébként maga is Kaliforniában él és dolgozik.
A beszélgetés egyik moderátora, Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője felvetette az Egyesült Államok két alkotmánya, és az Európai Unióban ütköző két teljesen ellentétes világkép közötti párhuzamot. Kesler professzor a konzervatív és a liberális ideológia harcát a XVII. századi vallásháborúkhoz hasonlította. Szerinte
az árkokat nem lehet teljesen betemetni, ez pedig inkább egy lazább szövetségi kapcsolat mellett szól.
Elkerülhetetlen-e, hogy egy szövetségi intézmény a hatalmát a központosításra használja? – tette fel a kérdést Stephen Sholl, az MCC vendégkutatója. Kesler professzor szerint erről nincs szó, olyannyira, hogy az eredeti föderalisták inkább az állam széthullásától és az anarchiától tartottak, mint a túlzott központosítástól.
Hogy hogyan oldódhat fel a régi/konzervatív és az új/ liberális alkotmány közti konfliktus, arra Kesler professzor, aki könyvet is írt a témáról, öt lehetséges forgatókönyvet vázolt fel. Az első kettő valamelyik oldal egyértelmű győzelme. A harmadik, hogy egy újonnan megjelenő probléma meghaladottá teszi a kérdést, erre példaként hozta fel a pandémia időszakát, amely azonban ahelyett, hogy pártok feletti egységet hozott volna, inkább elmérgesítette a vitákat. A negyedik – és ezt láthatjuk most – egyfajta „hideg polgárháború”, amikor a konzervatívok, illetve a liberálisok szembekerülnek az állami központosítással, és végül az ötödik, a legrosszabb lehetőség, a valódi, fegyveres polgárháború.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)
