Mikor hagyja magára Ukrajnát a Nyugat?

Nyugaton kezdetben sokan vonakodtak érdemi segítséget nyújtani a háború sújtotta Ukrajnának. Azóta azonban rengeteg fegyvert és pénzt öntöttek keleti szomszédunkba. Amióta pedig akadozik a nagy tavaszi ellentámadás, a nyugati államoknak egyre inkább elfogy a türelme, ugyanis politikai hasznot várnak az ukránok győzelmétől, ez azonban ma távolinak tűnik.

Krivij Rih, 2023. szeptember 8. Az ukrán rendõrség által közreadott képen tûzoltók és rendõrök próbálnak kiszabadítani egy sebesült rendõrt a romok alól a Krivij Rihet ért újabb orosz rakétatámadást követõen 2023. szeptember 8-án. A város egyik rendõrségi épületét ért támadásban egy rendõrtiszt életét vesztette, 25-en megsebesültek. MTI/AP/Ukrán rendõrség Fotó: -

Amikor Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, Kijevnek sok támogatója volt. Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok az Oroszországgal szembeni szankciókkal és diplomáciai eszközökkel igyekezett helyreállítani az ukrán szuverenitást, de a közvetlen katonai beavatkozást elutasították. Csak később nyújtottak katonai segítséget.

2022 februárjának végére azonban, amikor Oroszország az ukrán határon felhalmozta erőit, ez a vonakodás nagyrészt elolvadt. Az ezt követő brutális invázió és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök karizmatikus vezetése a nyugati katonai és pénzügyi segítség első körét generálta. Ukrajna 2022 szeptemberében és októberében elért lenyűgöző harctéri sikerei megnyitották az utat a még ambiciózusabb támogatás előtt.

A világ leggazdagabb és technológiailag legfejlettebb országainak koalíciója jelentős strukturális előnyt biztosít Ukrajnának. A nyugati katonai támogatásnak azonban megvannak a maga kockázatai és kihívásai.

Az egyik az, hogy Ukrajna rendkívül függ a nyugati katonai és pénzügyi támogatástól. Az ukrán hadsereg eltávolodott az elöregedő infrastruktúrától és az elavult doktrínáktól, amelyek a posztszovjet korszakban meghatározták, és nagymértékben függ a nyugati felszerelésektől és stratégiáktól.

Az Ukrajna iránti folyamatos nyugati elkötelezettség azonban nem garantálható – mondja egyre több nyugati elemző. Az európai és az amerikai politikai körök ugyanis egyre inkább megkérdőjelezik Ukrajna hosszú távú támogatását. Az ilyen hangok egyelőre kisebbségben vannak, de egyre több és egyre hangosabb. 

Az Egyesült Államokban az ukrajnai háború lett a legújabb gyújtópontja annak a harcnak, hogy az amerikaiaknak mennyire kell törődniük (és költeniük) a tengerentúli partnerek és szövetségesek támogatására. Európában a Covid–19 világjárvány és a háborút követő magas infláció drámai gazdasági nyomást generált, amit az követett, hogy az Ukrajna sikerével kapcsolatos optimizmus kezd megingani. Ez nyugtalansághoz vezetett, és egyre többen aggódnak amiatt, hogy a háború kiterjed más európai országokra, végül pedig a világra is.

Eközben a frontvonalakon zajló fejlemények – különösen az Ukrajna által a nyár elején indított ellentámadás viszonylag lassú üteme és szerény eredményei – felbátorították a Kijevnek nyújtott nyugati támogatás szkeptikusait. Még ha az ellentámadás fel is gyorsul, a háborút nem fogja egyhamar befejezni.

A nyugati szövetségesek gyenge láncszeme a szakértők egyöntetű vélemény szerint az Egyesült Államok, és a közelgő választások a tengerentúlon valóban meghatározzák a világ sorsát. Úgy vélik, Donald Trump esetleges visszatérése óriási csapás lenne Ukrajna számára. Már most is érezhető a republikánusok vonakodása, a képviselőházi többségüknek köszönhetően hétről hétre igyekeznek megakadályozni az újabb és újabb amerikai segély-és fegyvercsomagokat.

Az elmúlt hónapokban Trump azt sugallta, hogy 24 óra alatt véget tudna vetni az ukrajnai háborúnak. Mindez arra utal, hogy Trump a konfliktus tárgyalásos rendezését (valószínűleg orosz feltételek mellett) részesítené előnyben az Ukrajnának nyújtott segélyek és támogatások folyamatos folytatásával szemben.

Az SSRS közvélemény-kutatásokkal is foglalkozó cég a CNN-nek készített felmérése még nagyobb elutasítottságot mutat. Eszerint összességében a válaszadók 55 százaléka szerint a kongresszusnak nem kellene további finanszírozást engedélyeznie Ukrajna számára, míg 45 százalékuk szerint engedélyezni kell a további finanszírozást.

Eközben már a NATO is elismerte, hogy elkerülhető lett volna a háború. Jens Stoltenberg főtitkár ugyanis felidézte, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök már 2021 őszén kijelentette és szerződéstervezetet is küldött a NATO-nak arról, hogy a katonai tömb aláírásával garantálja, nem fog új tagállamokkal bővülni a szervezet. Hozzátette:

Ez volt az előfeltétele annak, hogy ne támadják meg Ukrajnát. Természetesen ezt nem írtuk alá.

A főtitkár szerint a háború kitörésének hátterében az áll, hogy Moszkva megállítsa a NATO-t a Kelet-Európával közös határokon.

A nyugati támogatás nem hit, remény és szeretet kérdése. Végsőkig leegyszerűsítve a dolgot: a pénzügyi, haditechnikai és egyéb támogatás egyfajta cserekereskedelem. A Nyugat erőforrásokat ad, és cserébe politikai hasznot vár. Ha az ukrán gépezet nem tudja bebizonyítani, hogy kielégítő hatékonysággal képes politikai haszonra konvertálni az importált erőforrásokat, akkor minden szimpátia ellenére mi értelme az egésznek?

– mondta korábban lapunk megkeresésére Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő.

Úgy vélte, az orosz–ukrán háború azért is különösen fontos a világpolitikában, mert hamarosan elnökválasztás lesz Oroszországban, de az Egyesült Államokban sincs annyira messze a voksolás. Senki sem akar vesztesen kullogni a célegyenesben.

Borítókép: Az ukrán rendőrség által közreadott képen tűzoltók és rendőrök próbálnak kiszabadítani egy sebesült rendőrt a romok alól a Krivij Rihet ért újabb orosz rakétatámadást követően 2023. szeptember 8-án. A város egyik rendőrségi épületét ért támadásban egy rendőrtiszt életét vesztette, 25-en megsebesültek (Fotó: MTI/AP/Ukrán rendőrség)