A tanulmány köré csütörtökön egy rendezvényt is szerveztek, ahol a szerző, Carlton Brick, a Nyugat-skóciai Egyetem szociológiatanára és Ashley Frawley, a brüsszeli MCC vezető-kutató munkatársa beszélgettek a közönség aktív részvételével.
A beszélgetés során felmerült, hogy maga a transzgender kérdésköre fokozatosan nőtte ki magát, hisz eleinte a női egyenjogúságot értették rajta. Ez fokozatosan átalakult a meleg- és leszbikus jogokra, majd tovább dagadt (és dagad) az egyre több betűvel kiegészülő LMBTQ+ jogokra.
A nők egyenjogúságának hátán sokkal több minden belopakodik, egy olyan ideológiai környezet, ahol a heteroszexualitás erkölcsileg értéktelenné válik
– hangzott el.
A heteroszexualitás leértékelésé azonban egy másik problémához is elvezet.
Bizalmatlanság alakult ki az LMBTQ-lobbi előtt meghajlók felől abban, hogy a szülők majd a „negatív berögződéseiket” (azaz a hagyományos értékrendet) adják majd tovább gyerekeiknek és ebben az értelemben tehát a szülő-gyermek kapcsolat a fejlődés akadályává vált. Ennek a leküzdésére külső beavatkozásra van szükség, ami a nyugati világban akár a szülő tudta nélkül történik meg.
Frank Füredi szociológus professzor, az MCC Brussels vezetője aláhúzta, hogy az identitáspolitika egy soha véget nem érő terep.
Ha az identitásod az áldozattá váláson alapul, akkor állandóan új harcokat kell találnod, még akkor is, ha ehhez a valóságot el is kell ferdítened
– vélekedett a professzor. Füredi szerint ez olyan elvetemült kijelentésekhez vezet, mint az, hogy „a homofóbia vagy a rasszizmus állapota még soha nem volt ilyen rossz”, amelyek nyilvánvalóan nem igazak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!