Miért lett divat a családokat támadni?

A magánszféra politizálása kórossá teszi a családi ideálokat.

Forrás: Roots & Wings with Frank Füredi2023. 11. 18. 20:28
Kovács Emese
Budapest, 2019. szeptember 2. Kovács Emese 1.a osztályos tanulótól elbúcsúzik édesanyja a Kispesti Pannónia Általános Iskola tanévnyitó ünnepsége után 2019. szeptember 2-án. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frank Füredi szociológusprofesszor, az MCC Brussels vezetője új hírlevelet közölt a Substack oldalán A család túlélése a felnőtt autoritásának helyreállításától függ címmel. Az esszében Füredi arra keresi a választ, hogy milyen társadalmi tényezők vezettek oda, hogy a politikai döntéshozók a hagyományos családformát elavultnak és bizonyos esetekben nemkívánatosnak tekintik.

A levélben Füredi kifejti, hogy a család koncepciója elleni támadás a modern korban újnak számít, de egyesek – mint például Brigitte Berger a Háború a család ellen című könyvében – már az 1970-es évek óta kutatják ezt a kérdést. A professzor szerint a tudományos irodalomban és a hivatalos politikai dokumentumokban mind gyakrabban fordul elő, hogy

a családot különféle problémákkal hozzák összefüggésbe. A „hagyományos család” kifejezést gyanakvással kezelik és gyakran anomáliaként ábrázolják. Alighogy megszületik a „kétszülős család” kifejezés, máris megkövetik azzal, hogy ez csak egy a sok más családforma közül, mint például a vegyes család.

Az MCC Brussels igazgatója szerint a család szerepét két síkon kell értelmezni. A család egyik szerepe az alapvető funkciók ellátása, mint a reprodukció, a gyermekek szocializációja, valamint a túléléshez szükséges menedék és erőforrások biztosítása. Az írás azt sugallja, hogy sokan csak a funkciók szerepére fókuszálnak, ami alapján könnyen kategóriák tárházát lehet megalkotni, hisz a gyermek ruházását, étkeztetését és az otthon biztosítását számos különböző módon lehet ellátni. A veszély a publikáció szerint abban rejlik, hogy elfelejtik, hogy ezen túl azonban az identitás fő forrásául is a család szolgál, és a generációk közötti kapcsolatok fenntartója, amin keresztül az erkölcs és a szolidaritás értelmet nyer. Ebben az értelemben nem állja meg a helyét az, hogy 

minden családformát egyenlő értékűnek ábrázolnak, és egyetlen családforma sem tekinthető jobbnak a többinél

Brigitte Bergerre hivatkozva felsorolja továbbá azokat az Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet különböző társadalmain átívelő jellemzőket, amelyek közösnek tekinthetők világszerte a család felfogásában.

  1. Az emberi szexualitás megszervezése a házasság valamilyen formája révén, amely a szexuális egyesülés társadalmi legitimálását szolgálja, függetlenül attól, hogy monogámia vagy poligámia és annak alkategóriái formájában nyilvánul meg.
  2. Annak magától értetődő elfogadása, hogy ennek az egyesülésnek az alapvető funkciója a gyermekek nemzése és védelme körül forog.
  3. A házastársak közötti, valamint a házastársak gyermekeikkel szembeni jogainak és kötelességeinek elismerése.
  4. A férj, a feleség és a gyermekek számára egyértelműen meghatározott lakóhelyi elrendezés, amelyet általában háztartásnak neveznek.
  5. A férj és a feleség, valamint mindkettőjüknek a gyermekeikkel szemben fennálló, többé-kevésbé pontosan meghatározott kölcsönös gazdasági kötelezettségeinek összessége.
  6. A leszármazás társadalmilag legitimált számítási rendszere.

Az esszé részletesen helyezi történelmi síkra, hogy az 1970-es évektől hogyan vált a válás egyre elfogadottabbá, ezzel párhuzamosan hogyan értéktelenedett el a házasság intézménye. A szociológus szerint a család intézménye nem a nők változó szerepével és nem természetes fejlődés útján változott:

Ez mindenekelőtt annak a tartós kulturális támadásnak volt a következménye, amely a magánszférát és a családi életet politizálni akarta.

Olyan ideológiát hirdetett, amely kórossá teszi a családi ideálokat, és azt sugallta, hogy a boldog, gyermekeiket ölelő, mosolygós, kétszülős családról alkotott, már létező kép csupán egy mítosz. Ettől kezdve az akadémiai tankönyvek, a hollywoodi filmek, a Netflix és más mainstream médiák általában a „család sötét oldalára” helyezték a hangsúlyt.

A körlevél nem rest megemlíteni a következményeket sem. Két azonnali és közvetlen következményt határoz meg. Az egyik az, hogy a család pozitív gyakorlatai helyett a lehetséges negatívumaira való fókuszálás révén a családon belüli normatív kötelékek és kapcsolatok megkérdőjeleződnek. A másik közvetlen következmény az, hogy a család koncepciója megosztottá vált, amiben a tradicionális család csak egy a sok modell között, amelyek nem mutatnak minőségi eltérést.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.