Az Európai Unió 2000 óta támogatja a palesztinokat, hagyományosan a legnagyobb donor. Úgy becsülik, 2008 óta az Európai Unió, továbbá az uniós tagállamok bilaterális alapon, valamint Svájc és Norvégia évente nagyjából egymilliárd dollárnyi segítséget nyújtottak: ebbe nemcsak Ciszjordániát, de – a 2006 óta Hamász által uralt – Gázai övezetet is beleértve.
A pénzek visszakövetése nem is olyan egyszerű, mert több pilléren áll:
- A Palesztin Hatóság közvetlen anyagi támogatást kap működésének finanszírozására, például a fizetések és nyugdíjak folyósítására, a kórházak működtetésére, de a Covid–19 elleni vakcinákat is ebből fedezték.
- Külön forrásokat kapnak a palesztin menekültek, beleértve a „menekülttáborok”, az egészségügyi és oktatási rendszer működtetését, a tanárok, orvosok és szociális munkások fizetését.
- Fejlesztési programokra szintén újabb összegeket szánnak, ezek célja kifejezetten a munkahelyteremtés vagy az infrastruktúra, például a víz- és energiaellátás javítása.
A mi pénzünk is
Ami az Európai Uniót illeti, a jelenlegi, 2021–2024-ig terjedő időszakra 1,2 milliárd eurót szánt a palesztinoknak. Jellemző az unió stratégiájának realitására, hogy olyan célokat tűztek ki, hogy az összegből majd segítik a Gázai övezet politikai és kormányzati reformját, a Palesztin Hatóság demokratikus hitelének visszaszerzését, ami majd a békefolyamat újraindításához vezet… És hogy mindezt miből fizetik?
Az Európai Unió éves költségvetéséből 1 százalékot humanitárius segítségnyújtásra költ: a 2021–2027-ig terjedő, hétéves költségvetési ciklusra nagyjából 11,6 milliárd eurót, azaz évi 1,65 milliárd eurót. Ebből a világ minden részén, több tucat országnak segít, és ebből az összegből jár – arányosan meglehetősen nagy – szelet a palesztinoknak is.
A kifizetett pénz forrása tehát az uniós költségvetés, ez pedig a tagállami hozzájárulásokból, végső soron az uniós polgárok befizetett adójából áll össze.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a pénz egy részét az unió nem közvetlenül a palesztinoknak, hanem főként „a terepen dolgozó” különféle nemzetközi és civil szervezeteknek fizeti. Ilyen például az UNRWA (az ENSZ kifejezetten palesztin menekültek támogatására életre hívott szervezete), a Vöröskereszt vagy az Egészségügyi Világszervezet.
Hihetünk a Hamásznak?
A kérdés tehát valójában az: elhisszük-e, hogy a Hamász által uralt Gázai övezetbe jutó segélyeket a terrorszervezet nem dézsmálja meg. Azt az Európai Bizottság is elismerte, hogy ennek tisztázására minél előbb szükség lenne.
– Ahol a Hamász ilyen szinten jelen van az ott élő, elszigetelt népesség mindennapjainak irányításában, ott nem nehéz elképzelni, hogy a segélyek elosztásában is szerepet játszik. Főleg úgy, hogy azon a területen a segélyszervezeteknek, donoroknak is korlátozott kapacitásaik vannak a támogatás felhasználásának ellenőrzésére – magyarázta lapunknak egy nemzetközi segélyezésre rálátó forrásunk.
Nem lehet kizárni, hogy a Hamászhoz jutott uniós segély. Egyébként is nehéz különbséget tenni, hiszen attól, mert valaki a Hamász tagja, még lehet rászoruló
– sorolta a további problémákat.
Hozzátette ugyanakkor, hogy még ha a segélyek egy része nem is a megfelelő helyre jut, sok szervezet még ennek a kockázatát is bevállalja, mert még mindig „kisebb a kár”, mintha semmi nem jut a mélyszegénységben élő százezreknek. Emlékeztetett, hogy így van ez például Afganisztánban, Irakban vagy Ukrajnában is, ahol a szállítmányok egy része rossz kezekbe jut, de ha nem kapnák meg, működésképtelenné válnának az országok, és egyszerűen éhen halnának az emberek.
