Orbán Viktor miniszterelnök zárta a Magyar Külügyi Intézet (MKI) 50. évfordulójából rendezett eseményt, amelyen bejelentette, hogy a jövőben a Magyar Külügyi Intézet a miniszterelnök politkai igazgatóján és a miniszterelnöki kabinetirodán keresztül segíti majd a miniszterelnök munkáját.
Orbán Viktor kifejtette, hogy a kormány döntéseit hasznosan segítő háttértudásra tehetnek szert az MKI-nek köszönhetően. Ezzel a változással pedig visszatérnek a hagyományokhoz, hiszen, mint mondta, amikor Magyarországon szuverén és önálló külpolitika létezett, akkor az miniszterelnöki központú volt, a külpolitika irányvonalát a miniszterelnök találta ki, a külügyminiszter pedig végrehajtotta.
– A mostani helyzettel visszatérünk a hagyományokhoz, ami általában egy értelmes reflex, és egy olyan hosszú történelmi múlttal rendelkező ország esetében, mint Magyarország, azt jelenti, hogy a hagyományok nem véletlenül akakulnak ki, hasznosak
− mondta Orbán Viktor.
A miniszterelnök kifejtette, hogy „Magyarországot a történelem arra ítéli, hogy maga elé ambiciózusabb célokat tűzzön, mint ami erejéből vagy gazdasági helyzetéből adódhatna. Éppen ezért nem is engedheti meg magának, hogy a külpolitikában rejlő lehetőségekről lemondjon, de a külpolitika gyeplőjét az ilyen országokban szorosan kell fogni.”
A miniszterelnök kiemelte, hogy
egyedül az ember soha sem lehet elég okos.
Ez a tételmondat pedig a külpolitikában a legnyilvánvalóbb.
Orbán Viktor kifejtette, hogy vannak olyanok, akik „easy-going” parnerek lehetnek a világban, és az állandó egyetértéssel elérhetnek valamit. Ezek általában a nagyhatalmi országok, ahol a méretnek van egy elrettentő ereje, ha megvan egy ilyen erő, már azzal ki lehet vívni a tiszteletet.
– Mi nem vagyunk nagyhatalom, mégis igényt tartunk az önálló külpolitikára, és elvárjuk, hogy mások, nálunk nagyobbak is, ezt az igényünket fogadják el
– emelte ki a miniszterelnök.
Mint kifejtette, „a relatív erőfölényünk alacsony, egy ilyen ambíciójú országnak a tartására kell alapoznia, a kiállására, arra az ösztönre, hogy nem megfutamodik, rejtőzködik, hanem vállalja a konfliktust. Ebből is lehet relatív előfölény és meg is csináljuk. Magyarország bár csak 10 milliós ország, mégis képes önálló külpolitikát folytatni” − emelte ki.
A miniszterelnök kifejtette, hogyha egy relatív előnyökkel nem rendelkező ország önálló külpolitikát akar, annak radikális külpolitikát kell képviselni, nagy célokat kell kitűzni, vízióval kell rendelkeznie.
– Merjünk kicsik lenni… − mondta az előző kormányzat, hiszen majd a nagyok nagyvonalúságából nekünk is hullik valami… Ha így járunk el, akkor valóban csurran-cseppen valami, de a számunkra fontos kérdésekben mások döntenek majd a fejünk fölött – mondta a miniszterelnök, kiemelve,
Magyarország nem valamelyik másik hatalom másik tanítványa akar lenni, hanem önmaga mestere.
A sikerhez radikális álláspontra kell helyezkedni taktikailag is, hiszen ezzel tudunk engedni egy tárgyalás során.
A radikális a magyar nyelvben mást jelent talán, mint a legtöbb nyugati nyelvben, azt jelenti, hogy gyökeres, a lényegét megragadó álláspontot kell képviselni. – A magyarok örömüket lelik abban, ha sikerül nevén nevezni a dolgokat – fogalmazott, és kiemelte:
– A magyar radikalizmus egy szellemi természetű jelenség.
Mi, magyarok nem vitatkozunk azon, hogy milyen mechanizmusban kellene elosztani és integrálni a migránsokat, ezek önmagukban érdektelen kérdések.
– A kérdés az, hogy jó dolog-e egyáltalán a migráció.
A magyar miniszterelnök kifejtette, hogy bár sokan nem merik azt mondani, amit a magyarok, sokakat érdekel és hallgatják is azt, amit mondunk. Lehet, nem hiányzik nekik a csihi-puhi, amit egy-egy magyar álláspont után kapunk, ám a kormányfő szerint a magyar „soft power” az, hogy a nyílt és egyenes beszéd miatt képesek vagyunk szövetségeket kötni a különféle ügyek mentén. Ez most már a névjegyünkké vált.
Sokan mondják, hogy ez a radikális lényeglátás elszigeteltséghez vezet, ám látni kell, hogy évszázados távlatban nem volt olyan kiterjedt a magyar külpolitika, mint most – jegyezte meg. – Intenzív nyugati kapcsolatok és dübörgő keleti és déli nyitás, és nem elszigeteltség – emelte ki, és hozzátette, a magyar külpolitika nemzeti érdek alapú. A miniszterelnök megjegyezte, hogy sem az érték, sem az érdekalapú külpolitika nem lelkesíti. Szerinte a nemzeti érdek alapú külpolitika egyesíti magában az érték- és az érdekalapú külpolitika legjobb részeit.
– A nemzeti érdek alapú külpolitika a realizmus és az idealizmus legjobb erényeit szedi össze
– fogalmazott.
A nemzeti szó egy lényegi szó, ez utal az idealistára, az érdek pedig a realista hozzáállásra, ez pedig egy sajátos gondolkodásmódot követel meg. Egy nemzeti, érdekalapú külpolitika sosem lehet dogmatikus, nem is tud azzá válni, fejtette ki a miniszterelnök, és kiemelte:
A legfontosabb feladat, hogy minden helyzetben felismerje, megragadja, hogy mi a nemzeti érdek, és ez alapján cselekedjen.
