Egy német energiavezér igazságbeszéde

Németországban rögös a zöldátállás útja, miközben egy kézenfekvő klímasemleges megoldásról, az atomenergia alkalmazásáról lemondtak. Az egyik legnagyobb német energiacég vezetője egy interjúban arról beszélt: az ország a szélenergia-fejlesztésekben eljutott a korlátokig, eközben rendkívül költséges hálózatfejlesztésre lenne szükség, a napenergia terén pedig a Kínától való függés okoz gondot. A vállalatvezető arra is kitért, ki fizetheti meg az átállás nyilvánvaló költségeit.

Forrás: AFP

Problémák sorával és horribilis költségekkel szembesül Németország az energiaátmenet megvalósítása során – erre hívta fel a figyelmet Németország harmadik legnagyobb energiavállalata, az EnBW vezetője. Andreas Schell a Der Spiegel című lapnak beszélt az Energiewende, vagyis az átállás buktatóiról. Elmondta, hogy az ország szárazföldi szélenergia-fejlesztései elérték a korlátaikat, az új egységek telepítésének megtérülése megkérdőjelezhető. Ami a tengeri szélturbinákat illeti, a gyártásukat nehezíti, hogy mindössze három beszállító dolgozik Európában, ezáltal a szűkös kapacitások magas költséggel párosulnak, néhány szélerőműprojekt már le is állt.

A naperőmű-fejlesztések kapcsán a jelentős Kína-függőség okoz gondot, ebben az iparágban a hozzáadott érték több mint 90 százaléka Kínából származik, az európai napelemgyártók pedig azt fontolgatják, hogy inkább az Egyesült Államokba vinnék a termelést, ahol támogatást kapnak a gyárak építéséhez és üzemeltetéséhez.

Ráadásul az elektromos hálózatok jelentős fejlesztése nélkül az energiaátmenet nem is lehet sikeres. Az Ernst & Young tanácsadó cég 126 milliárd euróra (mai árfolyamon megközelítőleg ötvenezermilliárd forintra) becsülte a régiók közötti átviteli hálózatok kiépítésének költségét. Schell szerint az átviteli hálózat üzemeltetői forráshiányban szenvednek, ami előbb-utóbb a fogyasztói ár emelkedéséhez vezet.

A Der Spiegel cikke leszögezte: Németország továbbra is függ a széntől. Az EnBW vezetője szerint a szenet az úgynevezett menetrendtartás miatt gázzal tudják helyettesíteni, ehhez pedig legalább ötven új gázerőművet kellene építeni (hozzávetőleg 20 000–30 000 MW új gázerőművi kapacitásra van szükség). Ezekre a megújulók mellett azért van szükség, mert a nap- és szélerőművek termelése hektikus, időjárásfüggő.

Schell hozzátette: az Ukrajnában kitört háború, valamint a gáz és az áram árának emelkedése tovább nehezíti a zöldátmenetet. Kérdés az is, miként tudják majd előállítani 2030-ban a szükséges villamosenergia-mennyiséget. Prognózisa szerint az áram drágább lesz, nagyobb lakossági felelősség- és tehervállalásra lesz szükség.

A cikk kapcsán érdemes megjegyezni, hogy Németország annak ellenére került kilátástalan helyzetbe, hogy voltak klímasemlegesen termelő atomerőműveil, ám azokat fokozatosan leállította, az utolsó 2023-ban fejezte be működését. Mindeközben Európa éppen ellenkező irányba tart, valóságos nukleáris reneszánsznak lehetünk tanúi: számos ország fontolgatja új atomerőművek építését és a meglévő egységek üzemidő-hosszabbítását.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)