Meddig tarthatnak ki az ukránok?

Ha minden így megy tovább, ahogy most kinéz, akkor Ukrajna 2024 után nem fogja tudni folytatni a háborút, magyarázta a lapunknak adott interjúban Somkuti Bálint. A Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatóját arról kérdeztük, milyen következtetéseket lehet levonni az idei évből az orosz–ukrán háborúról, illetve hogyan alakulhat a konfliktus az elkövetkező esztendőben.

– Az elmúlt napokban azt láthattuk, hogy Oroszország egyre intenzívebben támadja Ukrajnát. Mit gondol, ennek köze lehet a belgorodi támadáshoz? Mi lehet az orosz cél?

– Azt mondom, hogy egy  kicsit fordítsuk meg a történetet. Gyakorlatilag már egy ideje zajlik az orosz légitámadás-kampány, csak a nyugati sajtóban nem keltett hullámokat. Körülbelül december közepe óta zajlik az intenzív orosz támadás. Oroszország egyre hatásosabban támadja az ukrán katonai infrastruktúrát, illetve újra az elektromos rendszer van célkeresztben. Ezeknek a hatása váltotta ki azt az ukrán támadást, amikor kifejezetten a civil lakosságot támadták Belgorodban. A belgorodi támadás ukrán reakció volt a sikeres orosz támadásokra, és ennek a hatására fokozták tovább a hírek szerint a rakétakészletekből már sokadszor kifogyott oroszok a támadásokat.

– Minek köszönhető az, hogy fokozódnak az orosz támadások? Köze lehet ahhoz, hogy egyre inkább akadozik a pénzügyi segély és  a nyugati  fegyverszállítmányok? Esetleg ahhoz, hogy átalakításokat hajtanak végre az orosz hadseregben?

 – Úgy gondolom, hogy az orosz haditerv lényegében a tavaly nyári ukrán sikerek után változatlan, és az akkor kidolgozott elvek szerint működik. Szergej Szurovikin tábornok akkor visszavonta a tarthatatlan Herszonon túli pozícióból az orosz ejtőernyős egységeket, és áttelepítette a védvonalat a Dnyeper másik oldalára, azóta egyértelműen az látszik, hogy az orosz cél: az ukrán államot és annak a legtöbb aspektusát felmorzsolni. Ez lehet a hadsereg, lehet a gazdaság, lehet a társadalom ellenállása, tehát igazából az orosz erőfeszítések arra összpontosulnak, hogy a nyugati szűklátókörűséget, a nyugati rövid távú fókuszt kihasználva egy olyan küzdelembe kényszerítsék bele Ukrajnát és az őt támogató Nyugatot, amiben az ő erőforrásaik, az ő előnyeik érvényesülnek, a Nyugaté pedig nem. Számtalan olyan hírt hallunk arról, hogy a Nyugat gazdasága mennyivel nagyobb, mint az orosz, de ez teljesen irreleváns, ugyanis a Nyugat egy lépést nem tett hadiipari területen az elmúlt időszakban, egy pár apróságtól eltekintve. Például az Egyesült Államokban megpróbálják megnövelni a tüzérségi lőszergyártást, illetve Európában egyes beszerzéseket meggyorsítottak, de ezentúl nem látjuk azt az óriási kapkodást vagy azt a hatalmas fejlesztést, amit például Oroszország véghezvitt. 

Tehát gyakorlatilag amit most látunk, az annak az eredménye, hogy az orosz stratégia működik, és a Nyugat kezd belefáradni Ukrajna támogatásába, úgy anyagilag, mint haditechnikailag, társadalmilag, és ezt látva az oroszok fokozzák a nyomást Ukrajnán.

Hogy ez a Nyugat támogatásának csökkenése nélkül is bekövetkezett volna, ezt nehéz megmondani, de szerintem igen. 

A tűszúrásnyi, egyébként tényleg fájdalmas esetek, mint a belgorodi támadás, a Novocserkaszk elsüllyesztése vagy a Krím félszigetet ért rendszeres támadás, ami miatt az orosz flottát hátrébb kellett vonni, nem sokat jelentenek. 

Ezek rendkívül jól publikálható, nagyon jól eladható sikerek, de a háború tényleges menetét nem változtatják meg.

– Akkor ezek szerint elmondható, hogy a jövőben folytatódik az orosz felőrlő stratégia?

–  Azt mindenképpen látni kell, hogy az oroszok pontosan tudják, mik az ő előnyeik és hátrányaik. Miután a precíziós eszközökben még mindig igen le vannak maradva, ezért az ukrán védelemnek azokat a pontjait támadják, amit az ukránoknak mindenképpen meg kell védenie, viszont nem kell nekik azokkal a nehézségekkel szembesülniük, amit például egy mozgó hadviselés jelentene. Tehát egy védett pont tüzérségi tűzzel való elárasztásához nem kell igazából semmi más, csak amit már ötven vagy hetven éve feltaláltak.

Itt kijönnek az orosz előnyök, és a tüzérségi fölény miatt, az élőerő és egyéb hatékonysági szempontok figyelembevételével módszeresen tudják az ukrán ellenállást őrölni. Ennyit csinálnak, gyakorlatilag ez az ő stratégiájuk, ezt folytatják kíméletlen következetességgel.

–  Ön szerint mi várható 2024-ben?

–  Folytatódik ez a trend. Az igazi kérdést az jelenti, hogy miután a nyugati támogatás már 2023 elejétől érezhetően csökkenő tendenciát mutatott, ez meddig teszi lehetővé Ukrajna honvédő háborúját. Azt érdemes figyelembe venni, hogy az ukrán gazdaság önmagában a háború miatt gyakorlatilag tönkrement, tehát amíg érkeznek nyugati segélyek, amíg érkezik nyugati támogatás, addig beszélhetünk arról, hogy Ukrajna harcol, és bármilyen szempontból akár középtávon is sikerrel védekezhet. Onnantól kezdve, hogy a nyugati támogatás drasztikusan csökken – már most vannak arra utaló jelek, hogy az Egyesült Államok támogatása akár meg is szűnhet, az Európai Unió sem fog tudni akkora mennyiségű támogatást nyújtani  –, onnantól kezdve az egész ukrán védelem megkérdőjeleződik.

Én arra számítok – a jelen pillanatban rendelkezésre álló információk szerint ha minden így megy tovább, ahogy most kinéz –, hogy Ukrajna 2024 után nem fogja tudni folytatni a háborút. Egész egyszerűen a lehetőségei nem lesznek meg hozzá. Lehet, hogy nem lesz ember, lehet, hogy nem lesz hadianyag, lehet, nem lesz elszántság, de legfőképp egyszerűen pénz nem lesz hozzá.

A Montecuccoli tábornoknak tulajdonított mondás szerint pedig a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz.

Borítókép:illusztráció (Fotó: Pixabay)