Frank Füredi, az MCC Brussels ügyvezető igazgatója rövid beszéddel nyitotta meg az eseményt, ahol egyből a lényegre tért: miért gyűlölik annyira a populizmust? Szerinte a fogalom a XXI. század rasszizmusa, akire rákerül a bélyeg, az elveszti legitimitását. Mindeközben Európa-szerte látjuk, hogy az emberek nem félnek hallatni a hangjukat, egyre több országban, egyre több témában.
Amikor az emberek megtalálják a hangjukat, valami csodálatos dolog történik
– mondja Füredi, a közelmúlt ír népszavazásaira utalva, ahol a lakosság a teljes politikai elitet megsemmisítő dupla nemmel szavazott a család fogalmát kibővíteni és a nőket az anyaságból kiírni kívánó alkotmánymódosítások ellen. Füredi hozzátette: az elit, aki egyre inkább a nép figyelembevétele nélkül hozza meg döntéseit, uralja a médiát, a nyelvet, a kulturális intézményeket.
Ha az emberek mindennek ellenére nem az ő szájízük szerint szavaznak, már azt pedzegetik, hogy a demokráciával van a gond.
Pedig a demokrácia működik, és gyakorlásának egyik legközvetlenebb módja például a népszavazás. A magyar kormány rendszeresen él a népszavazás intézményével saját döntései legitimálására, ezzel biztosítva, hogy nem veszti el a kapcsolatát a népakarattal, ami a demokrácia alapja. Charlie Weimers svéd európai parlamenti képviselő szerint a népszavazás az EU centralista törekvéseinek kivédésére is kiváló eszköz.
Ha a népet nem kérdezik meg, helyette a fejük felett hoznak döntéseket, akkor egy másik, de már reaktív demokratikus megnyilvánulással találkozhatunk, például az Európán végigsöprő gazdatüntetések formájában. Mick Hume szerző és a The European Conservative szerkesztője szerint
az EU-s szabályozások következtében ellehetetlenített és kétségbeesett európai gazdák szélsőjobbnak bélyegzése jól mutatja, hogy az EU elitje mennyire köszönőviszonyban sincs az európai emberek mindennapi gondjaival.
Monika Gabriela Bartoszewicz, a norvég UiT The Arctic University professzora szerint a populizmus a politikai ellenállás kódjele. Akkor használják, amikor a nép nem mutat kellő lelkesedést azon politikai intézkedések és jelöltek iránt, akiket az elit és kiszolgáló személyzete – a média és a szakértői osztály – lehetőségként felkínál. Bartoszewicz hozzátette: az embereknek nem azzal van gondjuk, hogy valaki az elit tagja. Donald Trumpnak például elnézik, hogy gazdag. Az elittel a legfőbb gond az, hogy úgy tűnik gyűlöli és megtagadja a saját civilizációját.
