Egy parlamenti bizottság kétéves munkája után az év elején elkészült egy jelentés, amely politikai ajánlásokat tartalmazott az ország következő lépéseire vonatkozóan. A teljes jelentést és az abban foglalt ajánlásokat azonban nem hozták nyilvánosságra, írta meg a Politico.
A közel 700 oldalas dokumentum mintegy 300 tudós, diplomata és tanú vallomására, valamint az egykori gyarmatokon tett látogatásokra épül.
Mi lehet a vita tárgya? Bocsánatot kérni a volt gyarmatoktól, köztük a mai Kongói Demokratikus Köztársaságtól, Burunditól és Ruandától.
Az ügy a közelgő országos választások hátterében zajlik, és előtérbe hozza az ország gyarmattartói múltjával való szembenézést, amelyek emlékművei még mindig megtalálhatók országszerte.
Ennek az erőfeszítésnek a legújabb példája lehet az ebben a hónapban bemutatott művészi installáció, amelynek célja, hogy a brüsszeli Parc du Cinquantenaire parkban található, a Kongót meghódító belga gyarmatosítókat dicsőítő gyarmati emlékművet más kontextusba helyezze a látogatók előtt.
Ez az emlékmű az elmúlt években gyakran vált vandalizmus célpontjává, de a park látogatói mostantól az emlékmű előtt elhelyezett táblákon és egy QR-kód segítségével további információkhoz juthatnak.
A II. Lipót korában elkövetett belga atrocitásokért való hivatalos bocsánatkérés azonban továbbra is nagy falat az ország számára.
A parlamenti bizottság 2020 júniusában jött létre a Black Lives Matter tüntetések nyomán, és a tervek szerint ajánlásokat fogalmazott volna meg arra vonatkozóan, hogy Belgium hogyan tudná a legjobban kezelni a gyarmatosítás örökségét, valamint a rasszizmust és a diszkriminációt az országban.
A bizottság a kezdetektől fogva problémás volt
„A bizottság néhány tagja nem támogatta a bizottság létezését” –mondta Valérie Rosoux történész, aki a jelentésen dolgozott.
Fülöp belga király 2020-ban megtörte az uralkodói ház hallgatását, amikor Kongó függetlenségének 60. évfordulóján „mély sajnálatát” fejezte ki a gyarmati múlt sebei, valamint a belga megszállás alatt elkövetett „erőszakos és kegyetlen cselekmények” miatt.
A hivatalos bocsánatkérés gondolata azonban vitatott maradt, és végül ez volt az oka a bizottság kudarcának.
Miért kellene ma minden belgának bocsánatot kérnie?
– tette fel a kérdést a flamand liberális Maggie De Block 2022 decemberében, amikor a bizottság befejezte munkáját.
A feszültségek az év elején ismét fellángoltak, miután a bocsánatkérést támogató törvényhozók megpróbálták újra napirendre tűzni a jelentés közzétételét.
De semmi sem változott: a francia nyelvű liberálisok a flamand szélsőjobb és a flamand nacionalisták is ellenezték a jelentés közzétételét.
Egy nem létező bizottság
Az történt, hogy a bizottságot feloszlatták, miután nem sikerült megegyezni az ajánlásokról. Nem tehetjük közzé egy olyan bizottság jelentését, amely már nem is létezik
– mondta Benoit Piedboeuf, az MR parlamenti képviselője a Le Soirnak.
Sarah Van Beurden történész szerint a jelentés közzétételének elmaradása politikai kudarc.
„Szinte nincsenek is rá szavaim. Szerintem ez politikailag mélységesen felelőtlen, de emberi szinten is felelőtlen... emberi szinten mélységesen sértő azokkal szemben, akik időt áldoztak a tanúvallomásokra és a meghallgatásokra” – mondta Van Beurden.
Geneviève Kaninda, a társadalom dekolonizációját célzó mozgalom koordinátora szerint a jelentés közzététele tisztesség kérdése.
A gyarmatosítás egy igazán szörnyű történet volt – mondta. „Ez már nem a dekolonizációról szól, hanem arról, hogy néhány politikai párt hogyan tarthat túszul egy parlamentet”.
Kétszáz történész és több politikus is aláírta azt a petíciót, amelyben arra kérik a parlamentet, hogy hozza nyilvánosságra a jelentést.
Belgium nem először állít fel bizottságot gyarmati múltjának feldolgozására. Az egyik legjelentősebb a Lumumba-bizottság volt, amely arra a következtetésre jutott, hogy Belgium „erkölcsileg felelős” Patrice Lumumba, Kongó első demokratikusan megválasztott miniszterelnökének meggyilkolásáért.
Nyanchama Okemwa, az Európai Rasszizmusellenes Hálózat (ENAR) elnöke, aki harminc éve él Belgiumban, szintén kezdettől fogva kétkedve fogadta az ötletet. Okemwa szerint a gyarmati mentalitás beágyazódott Belgiumba, és ennek megváltoztatásához sok év kell.
„Belgium ma már nagyon sokszínű, de ez a sokszínűség nem tükröződik a törvényekben” – mondta, hozzátéve,
Nagyon türelmes vagyok, a változások lassúak, de egyszer megtörténnek. Nem várhatjuk el, hogy egy 500 éves probléma egyik napról a másikra megváltozzon.
