– Ma szavaz az Európai Parlament a 2020 óta tárgyalt migrációs és menekültügyi paktumról. Milyen változásokat vezetne be ez az új csomag?
– Ez egy közel tízéves egyeztetéssorozat végterméke, mely öt kulcselemre fókuszál: egy egységes adatbázis létrehozására, a személyazonosítási eljárások egységesítésére, a vészhelyzeti rendelkezések szabályozására, a határrendészeti eljárások hatékonyságának növelésére, valamint a migrációs eljárások gyorsítására.
Amennyiben megnézzük a jelenlegi európai migrációkezelés rendszerét, láthatjuk, hogy kaotikus. A tagállamok egyeztetés nélkül, saját megoldásaikat alkalmazzák, ami lehetetlenné teszi a hatékony együttműködést és harmonizálást, mely kulcsfontosságú lenne a válság sikeres kezeléséhez.
Bár a Frontex 2004-es felállítása helyes irányt mutatott a migrációkezelés egységesítésére, a 2015-ös migrációs válság kezdete óta nem sikerült egységes és hatékony politikát kialakítani sem a bevándorlás, sem az integráció kérdéskörében. Különösen megfigyelhető ez a vészhelyzetek kihirdetésének és a kiutasítások rendszerén. Aggodalomra ad okot továbbá – és erre a lengyel Tusk-kormány többször is felhívta a figyelmet –, hogy a paktum nem tárgyalja az Oroszországból és Belaruszból érkező mesterséges migrációs hullámok okozta kihívásokat, mely Dél-Lengyelországtól Észak-Finnországig fenyegeti az Európai Uniót.
– Ha 2015-ben a paktum szabályai lettek volna érvényben, elkerülhető lett volna a migrációs válság?
– A 2015-ös migrációs válság kezdetekor nem állt rendelkezésre egy olyan egységes rendszer sem, mely hatékonyan kezelni tudta volna az elsöprő erősségű krízist. Az unió külső határain található tagállamok magukra maradtak. Egységes szolidaritási rendszer híján a tagállamoknak egyedül kellett felvenniük a kesztyűt: kerítést kellett építeniük, szigorítaniuk kellett a bevándorlási eljárásaikat, és gyakran egészen drákói eszközöket kellett alkalmazniuk, mint akár a visszakényszerítés, más néven „pushback” metódusa. Az új migrációs paktum egyik deklarált célja az ilyen válságok kezelése lenne. Az egységes vészhelyzeti rendelkezések csak az olyan intenzív válságok esetében lennének alkalmazhatók, mint a 2015-ös európai vagy a 2021-es belorusz migrációs válság. Tekintve, hogy a paktum még nem lépett életbe, nehéz megtippelni, sikeresen lehetett-e volna kezelni vele a 2015-ös bevándorlási hullámokat, ugyanakkor a szolidaritási rendszer felállítása mindenféleképp egy pozitív elmozdulás.
A szolidaritási hozzájárulás követelménye egyfajta üzenet a belső uniós tagállamoknak, hogy segítsék külső határral rendelkező társaikat.
– A javaslatok tartalmaznak vészhelyzeti rendelkezéseket is, amik értelmében a migrációban jelentősen érintett tagállamok szolidaritási hozzájárulást kérhetnek más tagállamoktól – erre utalt előző válaszában. Ez a legérzékenyebb eleme a migrációs és menekültügyi paktumnak a konzervatívoknak?
– Az említett vészhelyzeti rendelkezéseknek valóban van egy olyan vonzata is, mely a belső tagállamok megsegítésére fókuszál. A hosszú évtizedek elhibázott integrációs politikájából fakadó kihívásokkal több nyugat- és dél-európai országnak is szembe kell néznie. Az elhibázott integrációs politikák mellett ezeknek a társadalmaknak egy hatalmas mértékű folyamatos beáramlással is meg kell küzdeniük, ami tovább nehezíti a kialakult helyzetet. Bár a kvótamigránsok rendszere, melyet sokat vitattak a közép- és kelet-európai jobboldali kormányok, lekerült a napirendről, többen is attól tartanak, az új migrációs paktum hasonló kötelezettségeket állítana fel számukra.
A vészhelyzeti rendelkezések értelmében könnyen elképzelhető, hogy a nem célország tagállamoknak, mint hazánknak, folyamatos anyagi kompenzációt kellene biztosítaniuk a bevándorlókat befogadó államoknak.
– Valós esélye van annak, hogy ne menjen át a paktum minden eleme a mai szavazáson. Mit jelentene a térség migrációs politikájában, ha nem sikerülne kellő támogatást szerezni az új törvények mögé?
– Az új migrációs paktumot több irányból is súlyos kritikák érik. Magára a megállapodásra egyfajta kompromisszumos megoldásként lehet tekinteni, mely elsősorban a jobbközép Európai Néppárt és a balközép Szocialisták és Demokraták pártcsalád igényeit elégíti ki.
Jobboldalról, főként a függetlenek, az Identitás és Demokrácia, valamint az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládjai azzal vádolják a paktumot, hogy továbbra is a bevándorlást ösztönözné, valamint szerintük nem elég az a szigorítás, melyet a megállapodás indítványoz.
Mindeközben a Baloldal és a Zöldek pártcsaládjai is hevesen kritizálják a paktumot. Állításuk szerint a döntés súlyosan csorbítaná a migránsok jogait, és komoly humanitárius aggályokat vet fel. Bár a paktum megszavazása nem elképzelhetetlen, hiszen több, tradicionálisan bevándorláskritikus párt, mint a Fratelli d’Italia is jelezte, hogy még fontolgatja a válaszát a paktumra, könnyen előfordulhat, hogy a döntés már a következő Európai Parlamentre hárul. Amennyiben elfogadják a paktumot, az nagy segítséget jelentene a tagállamok migrációkezelésében, ugyanakkor olyan kötelezettségeket is teremtene számukra, mellyel a lakosságok nem biztos, hogy elégedettek lennének. Fontos azt is megállapítani, hogy egy sikeres, közös migrációs paktum létrejötte megkerülhetetlen jelentőségű, hiszen az Európát sújtó súlyos bevándorlási és integrációs válság csak közös fellépéssel kezelhető.
Borítókép: A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal egykori, menekülteket befogadó állomása (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
