– Ma szavaz az Európai Parlament a 2020 óta tárgyalt migrációs és menekültügyi paktumról. Milyen változásokat vezetne be ez az új csomag?
– Ez egy közel tízéves egyeztetéssorozat végterméke, mely öt kulcselemre fókuszál: egy egységes adatbázis létrehozására, a személyazonosítási eljárások egységesítésére, a vészhelyzeti rendelkezések szabályozására, a határrendészeti eljárások hatékonyságának növelésére, valamint a migrációs eljárások gyorsítására.
Amennyiben megnézzük a jelenlegi európai migrációkezelés rendszerét, láthatjuk, hogy kaotikus. A tagállamok egyeztetés nélkül, saját megoldásaikat alkalmazzák, ami lehetetlenné teszi a hatékony együttműködést és harmonizálást, mely kulcsfontosságú lenne a válság sikeres kezeléséhez.
Bár a Frontex 2004-es felállítása helyes irányt mutatott a migrációkezelés egységesítésére, a 2015-ös migrációs válság kezdete óta nem sikerült egységes és hatékony politikát kialakítani sem a bevándorlás, sem az integráció kérdéskörében. Különösen megfigyelhető ez a vészhelyzetek kihirdetésének és a kiutasítások rendszerén. Aggodalomra ad okot továbbá – és erre a lengyel Tusk-kormány többször is felhívta a figyelmet –, hogy a paktum nem tárgyalja az Oroszországból és Belaruszból érkező mesterséges migrációs hullámok okozta kihívásokat, mely Dél-Lengyelországtól Észak-Finnországig fenyegeti az Európai Uniót.
– Ha 2015-ben a paktum szabályai lettek volna érvényben, elkerülhető lett volna a migrációs válság?
– A 2015-ös migrációs válság kezdetekor nem állt rendelkezésre egy olyan egységes rendszer sem, mely hatékonyan kezelni tudta volna az elsöprő erősségű krízist. Az unió külső határain található tagállamok magukra maradtak. Egységes szolidaritási rendszer híján a tagállamoknak egyedül kellett felvenniük a kesztyűt: kerítést kellett építeniük, szigorítaniuk kellett a bevándorlási eljárásaikat, és gyakran egészen drákói eszközöket kellett alkalmazniuk, mint akár a visszakényszerítés, más néven „pushback” metódusa. Az új migrációs paktum egyik deklarált célja az ilyen válságok kezelése lenne. Az egységes vészhelyzeti rendelkezések csak az olyan intenzív válságok esetében lennének alkalmazhatók, mint a 2015-ös európai vagy a 2021-es belorusz migrációs válság. Tekintve, hogy a paktum még nem lépett életbe, nehéz megtippelni, sikeresen lehetett-e volna kezelni vele a 2015-ös bevándorlási hullámokat, ugyanakkor a szolidaritási rendszer felállítása mindenféleképp egy pozitív elmozdulás.
A szolidaritási hozzájárulás követelménye egyfajta üzenet a belső uniós tagállamoknak, hogy segítsék külső határral rendelkező társaikat.
– A javaslatok tartalmaznak vészhelyzeti rendelkezéseket is, amik értelmében a migrációban jelentősen érintett tagállamok szolidaritási hozzájárulást kérhetnek más tagállamoktól – erre utalt előző válaszában. Ez a legérzékenyebb eleme a migrációs és menekültügyi paktumnak a konzervatívoknak?