Az új adatok szerint Franciaország az orosz gázért csendben egyre többet fizet, miközben Emmanuel Macron elnök Ukrajna egyik leghűségesebb védelmezőjeként pozícionálja magát, írja a Politico.
Az idei év első három hónapjában a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) agytröszt adatai szerint a Franciaországba irányuló orosz cseppfolyósított földgázszállítások a tavalyi évhez képest nagyobb mértékben nőttek, mint az EU bármely más országába.
Az adatok szerint Párizs az év eleje óta összesen több mint hatszázmillió eurót fizetett a Kremlnek a gázszállításokért.
Nem lehet, hogy Franciaország egyfelől azt mondja, hogy keménynek kell lennünk Oroszországgal szemben, másfelől pedig nagy pénzeket fizet nekik
– mondta egy névtelenséget kérő uniós diplomata.
Párizs egyre növekvő gázkereskedelme Oroszországgal éppen akkor történik, amikor Macron egyre keményebb és harciasabb vonalat képvisel Kijev mellett két évvel a háború kezdete után.
A múlt hónapban a francia elnök nem zárta ki, hogy csapatokat küldjön Ukrajnába, és felszólította a szövetségeseket, hogy ne legyenek „gyávák” Kijev védelmében, ami éles fordulatot jelentett korábbi felhívásaihoz képest, hogy ne „alázzák meg” Vlagyimir Putyin orosz elnököt.
Franciaország azzal érvel, hogy a gázvásárlás szükséges és hogy Oroszországgal hosszú távú megállapodást kötött, amelyből jogilag bonyolult kilépni. A kritikusok szerint azonban Párizs többet is tehetne, és azt állítják, hogy a tétlenség részben a francia nemzeti energiaipari óriás, a TotalEnergies ellenállásának tudható be.
Az import mindenesetre rávilágít az EU lanyhuló erőfeszítéseire, amelyek Oroszország fosszilistüzelőanyag-bevételeinek – amelyek a Kreml költségvetésének csaknem felét teszik ki – visszaszorítására irányulnak, mivel Moszkva egyre kreatívabb módszereket talál a meglévő intézkedések kijátszására, az uniós szankciók pedig láthatóan nem működnek.
Ez nem egy könnyű téma
– ismerte el egy francia energiaügyi minisztériumi tisztviselő, utalva a TotalEnergies által aláírt hosszú távú szerződésekre.
A francia lekapcsolás
Oroszország 2022-es, Ukrajna elleni támadása után néhány hónappal az EU felvázolt egy tervet, amely szerint 2027-ig meg kell szüntetni a blokk függőségét Moszkva fosszilisenergia-importjától. Ez eddig nagyrészt sikerrel járt. Bár az EU egyes tagjai továbbra is vásárolnak nukleáris fűtőanyagot, valamint vezetékes olajat és gázt Oroszországtól, a blokk mintegy kétharmadával csökkentette függőségét a moszkvai gáztól, és általános tilalmat vezetett be a tengeri szén- és kőolajimportra.
A folyékony földgáz (LNG) kivonására irányuló hasonló erőfeszítések azonban kudarcba fulladtak. A CREA csütörtökön közzétett új jelentése szerint bár az üzemanyag az EU gázfogyasztásának mindössze öt százalékát tette ki tavaly, az uniós országok több mint nyolcmilliárd eurót fizettek Moszkvának az exportért.
Franciaország nem az egyetlen kivétel
Legalább kilenc uniós ország továbbra is orosz LNG-t vásárol - derült ki a szállítási adatokból.
De Párizs vezet mind a 2024-ben importált abszolút mennyiségek – összesen másfél millió tonna –, mind a vásárlások növekedése tekintetében is a tavalyi év azonos időszakához képest.
Belgium, Spanyolország és Hollandia – Franciaország után a moszkvai cseppfolyósított földgáz három legnagyobb vásárlója – mindannyian jelezték, hogy támogatnák a vásárlások csökkentésére irányuló lépéseket, de azzal érvelnek, hogy mindenkinek együtt kell fellépnie, különben nem lesz értelme.
Az egyetlen út előre egy közös megközelítés arról, hogy miként lehet csökkenteni vagy betiltani az importot
– mondta Teresa Ribera spanyol energiaügyi miniszter az uniós energiaügyi miniszterek múlt havi találkozóján újságíróknak. „Erre a lehető leghamarabb szükségünk van.” Ugyanezen a találkozón Litvánia még az orosz LNG teljes betiltását is javasolta.
Párizs azonban nagyrészt hallgatott a lépésekről.
Sőt, Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter megvédte Párizs folyamatban lévő vásárlásait. Franciaország moszkvai gáztól való függőségének megszüntetését „fokozatosan kell végrehajtani, hogy elkerüljük a piacra gyakorolt túlságosan brutális hatást” és az áremelkedést – mondta.
Phuc-Vinh Nguyen, a párizsi székhelyű Jacques Delors Intézet energetikai elemzője szerint a francia kormánynak egyszerűen nem érdeke, hogy erről beszéljen, mivel ez ellentmond Macron Ukrajnának nyújtott újabb segítségének.
Ez szégyenletes számukra
– fogalmazott.
A francia gazdasági minisztérium szóvivője a Politicónak elmondta, hogy Párizs rendszeresen megvitatja az orosz fosszilistüzelőanyag-behozatal csökkentésére irányuló erőfeszítéseket uniós szövetségeseivel is. aki szerint a nagy mennyiségű gáz Franciaországon keresztül halad, és segíti más országok, például Olaszország energiaellátását.
Franciaországnak nem érdeke az orosz gázimport csökkentése
A francia energiaóriásnak, a TotalEnergies-nek húszszázalékos részesedéssel rendelkezik a Jamal LNG-projektben, amelynek egy cseppfolyósító üzeme van Északnyugat-Szibériában, s amely többségi tulajdonosa a Novatek orosz energetikai magánvállalatnak. Egy hosszú távú szerződés értelmében a francia cégnek 2032-ig évente legalább négymillió tonna cseppfolyósított földgázt kell vásárolnia a létesítményből.
A cég vezérigazgatója, Patrick Pouyanné nyilvánosan észszerűtlennek nevezte az orosz cseppfolyósított földgáz uniós betiltását vagy annak más forrásból történő kiváltását.
És a kormányzat nagyon-nagyon odafigyel a Totalra – hangsúlyozza Nguyen.
Nem Franciaország az egyetlen aki vonakodik e kérdésben
Hollandiában, ahol a TotalEnergies-t szintén hosszú távú szerződés köti a Jamal LNG-hez, a kormány többször is felszólította a céget, hogy 2022-től önkéntesen csökkentse importját.
De soha nem válaszoltak nekünk – panaszolta egy holland tisztviselő.
A TotalEnergies szóvivője nem kívánta kommentálni a holland kormánnyal folytatott tárgyalásait, de a Politicónak elmondta, hogy a vállalat betartja az uniós törvényeket, és nem folytat lobbitevékenységet a szankciók ellen.
A francia gazdasági minisztérium szerint az orosz LNG nem a TotalEnergies szerződéséről vagy tevékenységéről szól, hanem az egész Európai Uniót érintő új szankciók bevezetésének lehetőségéről és kockázatairól.
De a szakértők ennek már nem hisznek. A vitára akkor kerül sor, amikor az Európai Bizottság megkezdi az Oroszország elleni újabb, immár 14. szankciócsomag előkészítését.
Orosz–ukrán háború
