Úgy tűnik, lassan leáldozik Németország és Franciaország vezető szerepe az Európai Unióban. Az EU francia–német „motorja” egyre inkább akadozik, aminek egyik elsődleges oka a két nagy gazdaság mélyrepülése.
Súlyosbítja a helyzetet Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár legendásan jeges személyes viszonya, és még inkább az, hogy saját országukban is megrendült bennük, illetve pártjukban a bizalom.
Olyannyira, hogy a júniusi európai parlamenti választáson Macron Újjászületés (Renaissance) pártjára akár 16 százalékpontot is verhet a Marine Le Pen nevével fémjelzett Nemzeti Tömörülés, Scholzot pedig az a szégyen érheti, hogy pártja egyenesen a harmadik helyre szorul.
Az így előállt helyzet kiszámíthatatlanná teszi az EU legfőbb tisztségeinek elosztásáért folytatott harcot is. Normál körülmények között, mivel az Európai Központi Bank elnöki székében Christine Lagarde személyében francia vezető ül, Franciaországnak az eddigi táncrend szerint a németek jelöltjét kellene támogatnia az Európai Bizottság elnöki posztjára, vagyis a háborúpárti, s a botrányt botrányra halmozó Ursula von der Leyen jelenlegi elnököt.
Csakhogy úgy tűnik, homokszem került a gépezetbe: a napokban egy Macronhoz közeli forrás elhintette, hogy a francia államfő talán mégis inkább az olasz Mario Draghi felé hajlik. Hogy még nagyobb legyen a kavarodás, akár Scholz is kihátrálhat Von der Leyen mögül, ugyanis pátjának egy befolyásos képviselője, Markus Töns a napokban a Politico brüsszeli hírportálnak nyilatkozva nem zárta ki, hogy Scholz is Draghi mögé álljon.
Nem csoda, ha Macron és Scholz gyengeségét látva a többi európai vezető vérszagot érez. Mint írják, Giorgia Meloni olasz kormányfő lehet az egyik, aki növelheti befolyását.
Olaszország már nem követi Franciaországot és Németországot, hanem vezet. Ha az olaszok segítenek nekem, megváltoztathatjuk Európát
– fogalmazott Meloni a RAI Radio1 olasz közszolgálati rádió adásában.
Ursula von der Leyen próbálja elnyerni az olasz miniszterelnök támogatását, Marine Le Pen pedig egy konzervatív összefogás lehetőségét vetette fel neki.
Az biztos, hogy az EU-nak szüksége van arra, hogy valaki mozgásra bírja, és irányt mutasson neki, mert jelenleg se hajtóereje, se jövőképe – állapítja meg a Politico.
Nem szeretjük, ha a francia–német páros túl erős, de azt sem, ha túl gyenge, mert akkor semmi nincs elvégezve
– idézi egy közepes méretű ország névtelenül nyilatkozó EU-diplomatáját a brüsszeli hírportál.
Hogy milyen irányba indul el végül Európa, azt június 9-én a szavazópolgárok döntik el.
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár (Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke)
