Európa elrablása – lengyel EP-képviselő az unió jövőjéről

Jó döntés volt Lengyelország 2004. évi csatlakozása az Európai Unióhoz, sokat adott az országnak gazdasági, társadalmi és geopolitikai tekintetben. Csakhogy a 2004-es és a 2024-es unió két teljesen különböző eset – fogalmazott Jacek Saryusz-Wolski európai parlamenti képviselő.

Fotó: Dursun Aydemir / ANADOLU / Anadolu via AFP

Mitológiai példával élve a brüsszeli elit ma úgy „rabolja el Európát”, ahogyan egykor Zeusz az öreg földrész névadójával, a főníciai király szépséges leányával tette – állapítja meg Jacek Saryusz-Wolski európai parlamenti képviselő, Lengyelország EU-csatlakozásának egyik legfőbb előkészítője a Do Rzeczy konzervatív hetilapnak adott interjúban.

A szuverén európai országok korábbi közösségét ma lépésről lépésre, szalámitaktikát alkalmazva számolják fel, amire a brüsszeli eurokraták nem kaptak engedélyt, demokratikus felhatalmazást

– mondja. 

Nem kérik ki a lakosság véleményét, tetszésük szerint alakítják át az uniót úgy, ahogyan a tagállamok állampolgárai nem akarják. Senki sem egyezett bele országának és nemzeti identitásának elvételébe 

– fogalmazott a politikus, és hozzátette: Vissza kell szerezni a régi status quót, vagyis vissza kell hozni a Maastrichti Szerződés előtti Európai Közösségeket. A baj ezzel a szerződéssel kezdődött, amellyel az Európai Közösségeket Európai Unióvá keresztelték át, és megkezdték egy alapjában véve marxista-kommunista koncepció megvalósítását – hangsúlyozza Saryusz-Wolski. Mint mondta,

Az unió jelenleg a szuverén államok közösségéből egy szuperállammá átalakulás folyamatában van. Rendszerszintű merénylet, forradalmi változás zajlik a média és a társadalom hallgatásától övezve. 

Saryusz-Wolski szerint az alapszerződés megváltoztatásáról van szó, amely az Európai Parlament jelentésének formájában már ott fekszik az Európai Bizottság asztalán. Lényegében egy újraírt alapszerződésről van szó, amely radikálisan megváltoztatja az unió jellegét, szuverén alanyt formál belőle, az őt alkotó államok szuverén alanyiságát pedig megvonja, ami a tagállami kompetenciák uniós szintre helyezésének következménye. 

Szó van a tagállami vétó jogának megszüntetéséről 34 területen. Közülük nyolc – külpolitika, biztonság, védelem, határpolitika, határinfrastruktúra, ipar, oktatás, egészségügy – átadásával a tagállamok kezében nagyon kevés hatáskör maradna. Ehhez hozzájárul még az önálló monetáris politika folytatásának megvonása a tagállamoktól, az euró kötelező bevezetése. Az EP-képviselő szerint 

a folyamat csendben zajlik. Szerzői nem merik az állampolgárok elé vinni javaslataikat a választási kampányban, hogy demokratikus mandátumot szerezzenek bevezetésükhöz. Csak a választások után akarják elővenni az asztalfiókból. 

Alapjában véve az Európai Unió lesz a „szuverén”, amihez egyetlen társadalom sem adta hozzájárulását, semmilyen formában, főleg nem népszavazáson – mutat rá Saryusz-Wolski. A „merénylet” az Európa jövőjéről szóló konferenciával kezdődött, utána két éven át dolgozott a tervezeten az alkotmányügyi bizottság, amely végül jelentését a bizottsághoz benyújtotta. Létrejön egy „szuperállam”, amelyben egy „uniós direktórium” hegemóniája alá leszünk rendelve – mondja. A folyamat már az új Európai Parlament hivatali időszakában fejeződik be: összehívják a konventet, amely formába önti az új alapszerződést.

A konventbe az Európai Parlament és a tagállamok delegálnak képviselőket. Az EP és a konvent új összetételétől függ a javaslat formája. Az állampolgárok érzékelik a veszélyt – hangsúlyozza a képviselő –, bár inkább ösztönösen, nem a helyzet vagy a rendszerszintű változások részletes elemzése alapján, ami persze nem egyszerű. Az EP-jelentés nem véletlenül hivatkozik az 1943-as ventotenei kiáltványra: 

célja a nemzetállamok gyengítése és távlati megszüntetése, hogy helyükbe olyasvalamit állítson, ami erős, birodalmi, nem demokratikus, autoriter és az erő logikáján alapul. 

De ez a végzetes irány még megfordítható. Úgy tűnik, hogy az európai társadalmak ébredeznek, mert azok az erők, amelyek megkérdőjelezik az unió jelenlegi irányvonalát, gyorsan növekszenek. Ugyanakkor érződik bizonyos tehetetlenség is, a társadalom reagálása a hatalmi visszaélésre és a rendszerszerű átalakításra késésben van. Az emberek tudatához csak lassan jut el, hogy mi történik, amiben a valóság elhallgatásával és meghamisításával a fősodratú médiának is szerepe van. 

Fennáll a veszély – figyelmeztet –, hogy a társadalmi reagálás megkésett lesz, és olyan intézményi-jogi változások lépnek életbe, amelyeket már nem lehet visszafordítani. Ez esetben azonban – véli – a negatív reakció az unió ellen fordulhat, amely magától széteshet a feszítő belső ellentétek következtében. Nem vonták le a következtetést az első riasztó tényből, a brexitből – állapítja meg. 

Két lehetőség van: vagy egyre több tagállamban új politikai helyzet jön létre, amely a jelenlegi trend megfordításához vezet, vagy megkezdődhet az unió végjátéka, ami szintén rossz lenne. 

„Úgy gondolom, hogy a szuverén államok és népek integrációja jó dolog, és jobb perspektívákat nyújt a működéshez a nem baráti környezetben, mint az egyedüllét” – mondja.

Az unió nemzetállamokat veszélyeztető jelenlegi irányvonala megállítható a választásokon, ha a konzervatív erők jelentősen növelni tudják a rájuk adott szavazatokat és mandátumaikat. Közvélemény-kutatások tanúsága szerint az uniós politikai színtéren komoly jobbratolódás fog történni: megerősödik két konzervatív tömörülés, az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja, illetve az Identitás és Demokrácia. Ők elméletileg egyesülhetnének, és együtt több mandátumuk lehetne, mint az Európai Néppártnak. Az Európai Parlament elnökének megválasztása és az Európai Bizottság elnökének jelölése pedig a legnagyobb párt joga. Előállhat egy olyan helyzet, hogy a néppártiak, szocialisták és liberálisok alkotta jelenlegi legnagyobb tömbnek nem lesz többsége a parlamentben, és az európai jobboldali és konzervatív erők megállíthatják az unió által tervezett változásokat. Ez azonban attól függ majd, hogy milyen mértékű támogatást kapnak a júniusi európai parlamenti választásokon. 

Borítókép: Az Európai Bizottság Berlaymont épülete Brüsszelben (Fotó: Dursun Aydemir / ANADOLU / Anadolu via AFP)