Egy 20 éves ukrán katona, Ivan Kosjuk azt mondta, az utolsó dolog amire emlékezett mielőtt felébredt a kórházban, hogy a mentősök bekötötték a szemét, miután egy rakéta csapódott be a bunkerbe, ahol rövid pihenőt tartott.
Akkor még láttam, aztán magamhoz tértem, és nem láttam, egy ágyhoz voltam kötve, egy cső volt a torkomon
– magyarázta.
Még egy napot kellett várnia, amíg a személyzet közölte vele, hogy végleg elvesztette a látását. Három hónap alatt Kosjuk egyéb sérülései begyógyultak, egy szemprotézist kapott, majd elbocsátották, hogy segítség és támogatás nélkül kezdje újra az életét. „Semmi nélkül küldtek haza minket” – mondta Kosjuk édesanyja. Ukrajnának olyan társadalmat kell kialakítania, amely megértő és befogadó – mondta Jevhenija Szmirnova, az ország oktatási és tudományos miniszterhelyettese.
A megbélyegzésről az elfogadásra és támogatásra való áttérés már jóval a teljes körű invázió előtt elkezdődött.
– mondta a politikus de még van hová fejlődni.
Míg a kórházak és egyes rehabilitációs központok orvosi ellátást nyújtanak a sérülések kezelésére, a veteránok gyakran kevés segítséget kapnak a társadalomba való visszailleszkedéshez. „A szovjet idők óta él bennünk az a felfogás, hogy a fogyatékkal élőket nem fogadják el a társadalomban” – mondta Olekszandr Iiscsenko, aki szintén egy sebesülés következtében veszítette el szeme világát. Most azon túl, hogy megtanulja, hogyan kell látás nélkül tájékozódni, azzal is meg kell küzdenie, hogy mások – köztük a családja is – elborzadnak a sérülései láttán.
2022 óta nagyon sok fogyatékkal élő ember van, de félnek kimenni a szabadba. Szégyellik a fehér botjukat, szégyellik a kinézetüket, mondta az ukrán veterán katona.
Az ukrán ellátórendszer megpróbál alkalmazkodni
Ukrajna a háború előtt reformokba kezdett az egészségügy területén ,ám amikor kitört a háború, az egészségügyi infrastruktúra kritikus helyzetbe került.
Orosz–ukrán háború
