Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Bulgáriában, Szófiában interjút adott a Capital című lapnak, amelyben a még nagyobb fegyverkezésre helyezi a hangsúlyt. A főtitkár szerint Ukrajna képes megnyerni ezt a háborút, annak ellenére, hogy már nincs elég ember az országban. A katonai vezető állásfoglalása szerint folytatni kell az ukránok felfegyverzését, továbbá kétértelmű kijelentéseket is tett a nyugati katonák Ukrajnába való küldéséről – szúrta ki az Origó.
– Ön szerint tovább kellene erősíteni a délkeleti szárnyat – az itt állomásozó nemzetközi brigád szintjén és a keleti szárnyon lévő nyolc NATO-ország mindegyikében?
– A szövetségesek úgy döntöttek, hogy harccsoportjainkat dandár szintre (4-5 ezer fő) kell növelni. De ezzel párhuzamosan a légi jelenlétünket is növeltük, több tengeri járőrgéppel és más módon.
A legfontosabb, hogy megállapodtunk új védelmi tervek kidolgozásában, és most a szövetségesek több magas készültségi fokú haderővel látják el a NATO-t. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy szükség esetén gyorsan küldhessünk erősítést. Tehát szükség esetén a NATO természetesen egynél több dandárt is bevethet. A védelmi tervek ezt lehetővé teszik számunkra. Továbbá üdvözlöm azt a tényt, hogy a szövetségesek olyan alakulatokat jelölnek ki, amelyek megfelelnek e tervek igényeinek, hogy szükség esetén képesek legyünk erőket bevetni.
– Ön szerint a NATO Reagáló Erő (NRF) gyorsreagálású egysége méretű haderő elegendő és elég gyorsan képes reagálni ahhoz, hogy megállítson egy olyan mértékű inváziót, amelyet Ukrajnában láttunk?
– Jelenleg nem látunk közvetlen katonai fenyegetést egyetlen NATO-tagállam ellen sem. De természetesen figyelemmel kísérjük a fekete-tengeri instabilitást és látjuk az ukrajnai háború alakulását. Megnövekedett orosz jelenlétet látunk, ezért éberek vagyunk.
Figyeljük, hogy mit tesz Oroszország, de nem látunk közvetlen katonai fenyegetést egyetlen szövetségesünk ellen sem.
A NATO mindig készen áll arra, hogy megtegyen mindent, ami szükséges bármelyik tagjának védelmében, ahogyan azt 75 éve teszi. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden erőnket a szövetség keleti részén kellene állomásoztatnunk. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ébernek kell lennünk. Figyelemmel kell kísérnünk, hogy mit tesz Oroszország, és szükség esetén gyorsan meg kell tudnunk erősíteni a védelmet. Pontosan ez a célja a védelmi terveinknek.
– Képes-e a NATO elég gyorsan megszervezni egy háromszázezer fős nagyságrendű NATO Reagáló Erőt?
Most már vannak terveink olyan erőkre vonatkozóan, amelyek sokkal magasabb szintű harckészültségi szintet érnek el. Több százezer katona viszonylag rövid idő alatt biztosítható. És természetesen ott lehet őket bevetni, ahol szükség van rájuk.
– Ön szerint melyek a fő biztonsági kockázatok és kihívások Bulgária és más NATO-országok számára a közelmúlt ukrajnai eseményei kapcsán – a Harkiv elleni új orosz offenzíva és egy új ukrán ellentámadás belátható időn belüli alacsony valószínűsége mellett?
A NATO-szövetségesek esetében nincs közvetlen katonai fenyegetés. De természetesen nagyon nehéz helyzetet látunk Ukrajnában. És ezért kell fokoznunk a támogatásunkat.
Üdvözlendő, hogy a szövetségesek ezt kezdik megtenni azután a néhány hónap után, amikor nem tudtunk mindent teljesíteni, amit ígértünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor ez a háború elkezdődött, a legtöbb szakértő biztos volt abban, hogy Oroszország néhány héten belül meg fogja szerezni az ellenőrzést Ukrajna felett. Ez azonban nem sikerült neki, elbukott. Az ukránok felszabadították a háború kezdete óta az oroszok által megszállt terület mintegy ötven százalékát. Az elmúlt hónapokban a frontvonalon összetettebb helyzetet láttunk.
Ezért kell növelnünk a segítségünket. Hosszú távú támogatást is kell nyújtanunk, kiszámíthatóbb módon. Ezért úgy vélem, hogy a júliusi washingtoni NATO-csúcstalálkozón a szövetségesek meg fognak állapodni abban, hogy a NATO hangsúlyosabb szerepet vállal az Ukrajnának nyújtott biztonsági segítségnyújtás koordinálásában és biztosításában.
– Az elmúlt hónapokban az ukránoknak nemcsak nincs elég fegyverük és lőszerük, de fáradtnak is tűnnek és nincs elég emberük. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani?
– Ukrajnának emberekre és harci felszerelésre van szüksége. A NATO-szövetségesek biztosítják a felszerelést. Az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás 99 százalékát mi adjuk, az a NATO-országoktól származik. Ha katonai személyzetről van szó, annak természetesen Ukrajnából kell érkeznie.
Üdvözlöm azt a tényt, hogy az ukránok megváltoztatták a jogszabályaikat, hogy most már fiatalabb embereket is behívhatnak és javítják a toborzási módszereket. Ez természetesen egy egyedülállóan ukrán megoldás. De üdvözlöm azt a tényt, hogy ezt megtették. A NATO-szövetségesek képzést biztosíthatnak, hogy az ukránoknak lehetőségük legyen a fegyveres erő létrehozására. Tehát fokozzuk erőfeszítéseinket, nemcsak a fegyverek biztosításában, hanem az Ukrajna által biztosított fegyveres erők kiképzésében is.
– Állandóan azt mondják, hogy Ukrajnában nem látunk NATO-csapatokat a helyszínen, de látni fogunk ott szövetségi kiképzőket?
– Ezt sem tervezzük. Azt tervezzük, hogy a katonáikat Ukrajnán kívül képezzük ki.
– Hogyan értékeli annak valószínűségét, hogy Ukrajna elveszíti a háborút és orosz katonákat látunk például a lengyel–ukrán határon vagy a Duna torkolatánál?
– Először is, szerintem nagyon is lehetséges, hogy Ukrajna győzni fog. Az ukránok ügyességről és bátorságról tettek tanúbizonyságot ebben a háborúban. És sikerült felszabadítaniuk az Oroszország által eredetileg megszállt terület ötven százalékát. Szoros kapcsolat van a fronton történtek és a tárgyalóasztalnál történtek között.
Tehát ha békét akarnak, akkor az ehhez vezető út Ukrajna katonai támogatása. Senki sem tudja pontosan megmondani, hogyan érhet véget ez a háború. De azt tudjuk, hogy minél erősebb Ukrajna a csatatéren, annál valószínűbb, hogy Oroszország elfogadja, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülnie és bele kell egyeznie egy olyan megoldásba, amelyben Ukrajna szuverén, független nemzetként érvényesül.
– Milyen messze vagyunk egy esetleges közvetlen katonai konfrontációtól Oroszországgal? És mit tegyünk, hogy elkerüljük? Egyes országok tíz évről, mások öt-hét évről beszélnek.
– A NATO 75 éve megakadályozza, hogy katonai támadás érje szövetségeseit. Még a hidegháború leggyűlöletesebb és legveszélyesebb időszakaiban is megakadályozta. És természetesen ezt fogja tenni a következő 75 évben is, és azon túl is. Tehát maga az elképzelés, hogy bizonyos számú éven belül támadásra számíthatunk, szerintem alapvetően hibás. A NATO azért van, hogy ezt megakadályozza. Ez az oka a szövetség létezésének. Tehát úgy beszélni, mintha öt vagy tíz éven belül támadásra kerülne sor – ezzel egyáltalán nem értek egyet. A NATO bebizonyította, hogy képesek vagyunk megakadályozni egy ilyen eseményt azzal, hogy 75 éve minden nap hiteles elrettentő erőt mutatunk. És ezt továbbra is így fogjuk tenni. És akkor nem lesz támadás egyetlen NATO-szövetséges ország ellen sem.
– Jelenleg veszélyesebb helyzetben vagyunk-e, mint például az úgynevezett kubai rakétaválság idején?
– Nagyon különböző helyzetekről beszélünk. „A kubai rakétaválság” egy nagyon akut válság volt, amely néhány hétig tartott. Amit most látunk, az egy többéves tendencia, Oroszország 2014-ben megszállta a Krímet, majd 2022-ben teljes körű háborúba lépett. Szóval szerintem nehéz összehasonlítani, ezek nagyon különböző fenyegetések. De a válaszunk mindkét esetben ugyanaz: a NATO egysége teljesen egyértelműen azt jelenti, hogy egy tagállam elleni támadás az egész szövetség válaszát fogja kiváltani. És amíg ez egyértelmű, addig nem lesz NATO-ország elleni támadás.
Mert mi vagyunk a világ legnagyobb katonai ereje, a világ katonai erejének ötven százalékát egyesítve. Tehát, ha arról beszélünk, hogy támadásra kerül sor (a NATO ellen), az valójában csak gyengít minket. Csak aláássa azt az üzenetet, hogy azért vagyunk itt, hogy megvédjük egymást.
Orosz–ukrán háború 
