Igen nehéz helyzetet teremthet Franciaországban, hogy Emmanuel Macron francia elnöknek várhatóan az eddigi ellenzékből kell miniszterelnököt kineveznie, miután Macron Újjászületés pártja valószínűleg komoly vereséget szenved majd az előre hozott nemzetgyűlési választásokon – amelyből a harmadikat rendezik meg két éven belül.
A második világháború utáni francia történelemben eddig háromszor állt elő hasonló helyzet – mutat rá a Politico brüsszeli hírportál. A nyolcvanas illetve a kilencvenes években Jacques Chirac, majd Edouard Balladur konzervatív miniszterelnököknek kellett együtt dolgoznia a szocialista Francois Mitterand elnökkel, majd 1997 és 2002 között szintén Chirac volt egy ilyen helyzet (ahogy a franciák nevezik, „cohabitation”) főszereplője, azonban immár elnökként, akinek a szocialista Lionel Jospinnel kellett zöld ágra vergődnie.
Azonban Macron és a Nemzeti Tömörülés között sokkal élesebbek lehetnek a politikai különbségek, amik több témában összeütközéshez vezethetnek az elnök és a leendő kormány között. A Politico három ilyen „frontvonalat” azonosított – amelyek közül az első történetesen egy valós fronttal is összefügg.
Természetesen Ukrajna támogatásáról van szó. Míg Emmanuel Macron akár egész Európát belerántaná az orosz–ukrán háborúba az olyan kijelentéseivel, mint például, hogy nyugati csapatokat kellene küldeni Ukrajnába,
Bardella kizárta, hogy akár csapatokat, akár nagy hatótávolságú fegyvereket küldjön a háborúban álló kelet-európai országba.
Ráadásul bár az általános felfogás szerint a francia elnöknek kizárólagos hatásköre van a védelmi és külpolitika meghatározását illetően, a valóságban a kép árnyaltabb, hiszen a vonatkozó költségvetést a nemzetgyűlésnek kell megszavaznia. Nem véletlen, hogy a háborúpárti nyugati politikusok nem lelkesednek a Nemzeti Tömörülés várható sikeréért.
A következő ütközőpont a Macron elnöksége alatt egekbe emelkedett francia államadósság. Az új kormányra vár, hogy az ezzel kapcsolatban kilátásban lévő uniós büntetést valahogy elkerülje, emellett
a Nemzeti Tömörülés el kívánja törölni a francia lakosság által gyűlölt nyugdíjreformot, amit Macron a tiltakozásokra fittyet hányva, egy alkotmányos kiskaput kihasználva áterőltetett.
A harmadik problémás terület az Európai Unióval kapcsolatos. Küszöbön áll az új Európai Bizottság megalakulása, amelyben Franciaország, mint az egyik legnagyobb tagállam és alapító tag, alelnöki posztra és olyan kiemelkedő jelentőségű portfólióra számíthat, mint például a versenyjog. Csakhogy az elnök és az új kormány közötti viszály erre is rányomhatja a bélyegét, ugyanis nincs konkrét szabály arra, hogy ilyen esetben az elnök vagy a miniszterelnök joga-e a biztosjelölt kiválasztása.
