Igen nehéz helyzetet teremthet Franciaországban, hogy Emmanuel Macron francia elnöknek várhatóan az eddigi ellenzékből kell miniszterelnököt kineveznie, miután Macron Újjászületés pártja valószínűleg komoly vereséget szenved majd az előre hozott nemzetgyűlési választásokon – amelyből a harmadikat rendezik meg két éven belül.
A második világháború utáni francia történelemben eddig háromszor állt elő hasonló helyzet – mutat rá a Politico brüsszeli hírportál. A nyolcvanas illetve a kilencvenes években Jacques Chirac, majd Edouard Balladur konzervatív miniszterelnököknek kellett együtt dolgoznia a szocialista Francois Mitterand elnökkel, majd 1997 és 2002 között szintén Chirac volt egy ilyen helyzet (ahogy a franciák nevezik, „cohabitation”) főszereplője, azonban immár elnökként, akinek a szocialista Lionel Jospinnel kellett zöld ágra vergődnie.
Azonban Macron és a Nemzeti Tömörülés között sokkal élesebbek lehetnek a politikai különbségek, amik több témában összeütközéshez vezethetnek az elnök és a leendő kormány között. A Politico három ilyen „frontvonalat” azonosított – amelyek közül az első történetesen egy valós fronttal is összefügg.
Természetesen Ukrajna támogatásáról van szó. Míg Emmanuel Macron akár egész Európát belerántaná az orosz–ukrán háborúba az olyan kijelentéseivel, mint például, hogy nyugati csapatokat kellene küldeni Ukrajnába,
Bardella kizárta, hogy akár csapatokat, akár nagy hatótávolságú fegyvereket küldjön a háborúban álló kelet-európai országba.
Ráadásul bár az általános felfogás szerint a francia elnöknek kizárólagos hatásköre van a védelmi és külpolitika meghatározását illetően, a valóságban a kép árnyaltabb, hiszen a vonatkozó költségvetést a nemzetgyűlésnek kell megszavaznia. Nem véletlen, hogy a háborúpárti nyugati politikusok nem lelkesednek a Nemzeti Tömörülés várható sikeréért.
A következő ütközőpont a Macron elnöksége alatt egekbe emelkedett francia államadósság. Az új kormányra vár, hogy az ezzel kapcsolatban kilátásban lévő uniós büntetést valahogy elkerülje, emellett
a Nemzeti Tömörülés el kívánja törölni a francia lakosság által gyűlölt nyugdíjreformot, amit Macron a tiltakozásokra fittyet hányva, egy alkotmányos kiskaput kihasználva áterőltetett.
A harmadik problémás terület az Európai Unióval kapcsolatos. Küszöbön áll az új Európai Bizottság megalakulása, amelyben Franciaország, mint az egyik legnagyobb tagállam és alapító tag, alelnöki posztra és olyan kiemelkedő jelentőségű portfólióra számíthat, mint például a versenyjog. Csakhogy az elnök és az új kormány közötti viszály erre is rányomhatja a bélyegét, ugyanis nincs konkrét szabály arra, hogy ilyen esetben az elnök vagy a miniszterelnök joga-e a biztosjelölt kiválasztása.
Jordan Bardella szerint a döntés a kormányt illeti.
Ez lesz az egyik első döntés, amelyet meg fogunk hozni
− nyilatkozta minap a Nemzeti Tömörülés elnöke.
Macronhoz közel álló források szerint ugyanakkor eddig minden esetben az elnök választotta ki a biztosjelöltet, és arra számítanak, hogy most is ez fog történni. Ami az uniós szabályokat illeti, a bizottság összeállítására a tagállamok miniszterei tesznek javaslatot, ami Bardellának adna beleszólást a francia biztos személyét illetően. Azonban a jelölteket a bizottság elnökének és az Európai Tanácsnak is el kell fogadnia – márpedig az utóbbi testületben Emmanuel Macron képviseli Franciaországot.
A Magyarország (és a kormányváltásig Lengyelország) „jogállamisági aggályok” miatti elítélésében élen járó német zöldképviselő, Daniel Freund teljesen más miatt aggódik, ugyanis, mint elmondta, a nettó befizető Franciaországot bajosan lehetne a neki járó források befagyasztásával büntetni, amennyiben nem hajlandó Brüsszel kottájából játszani.
Márpedig a Nemzeti Tömörülés jó úton halad afelé, hogy ne csupán a francia nemzetgyűlés legerősebb formációjává váljon, hanem kormányt is alakíthasson. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a pártot a választók 33 százaléka támogatja – idézte az Odoxa felmérését a Bloomberg amerikai hírportál. Egy másik kutatás 35 százalékra méri a jobboldali erő támogatottságát.
A francia választási rendszer sajátosságai miatt nehéz előre jelezni, hogy hogyan oszlanak majd meg a mandátumok, hiszen Franciaországban nincs listás szavazás, a képviselők 577 egyéni választókerületből kerülnek be a nemzetgyűlésbe, így a helyi erőviszonyok is szerepet játszhatnak az egyes mandátumok sorsában, de
a szakértők szerint akár 250-300 mandátumot is elnyerhet a jobboldali párt, ami már az abszolút többséghez is elég lehet.
Borítókép: Jordan Bardella, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) párt elnöke párizsi sajtóértekezletén 2024. június 24-én (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra)
