Még van elég fa Finnországban, de meddig éri meg kitermelni?

A teljes Baltikum górcső alá került az uniós szankciók miatt kiesett orosz import pótlására.

Elszállításra váró, kivágott és legallyazott fák Finnországban, a Lappföldön Fotó: NorthFoto / Universal Images Group / REDA&CO / Michele Bella

Finnországban azonban az orosz import megszűnése mellett a hazai beruházások is növelik a faszükségletet. A Metsä Group nagyszabású fűrészüzeme még 2022-ben megkezdte működését Raumában, a biotermékgyár pedig tavaly indult Kemiben. A fa felhasználása bővül az erőművekben megugrott faapríték-igénnyel is, amikor az erőművek szénről bioenergiára térnek át. A fakivágási mennyiségeket tekintve ugyanakkor régiónként különbségek vannak. A legnagyobb fenntartható fakivágás határát például Délkelet-Finnország erdőségeiben lépték túl.

Abban egyetértenek a szakértők, hogy hosszú távon nem szabad „elfogyasztani” az erdőállományt, ami azt jelenti, hogy a kivágások nem növelhetők korlátlanul. Az is egyértelműnek látszik, hogy az emelkedő faárak sem nőhetnek az égig. 

Paula Horne kutató szerint a kivágások terén átmenetileg túl lehet lépni ezt a határt. Finnországban régóta kevesebb fát vágtak ki, mint az erdő éves növekedése, így az erdőkészletek növekedtek. A Finn Természeti Erőforrás Ügynökség becslése szerint a 2025-ig tartó időszakban éves szinten 80,5 millió köbméter a maximálisan fenntartható fakivágás. Az is igaz, hogy a legújabb adatok szerint a fakitermelés Finnországban 2023-ban 69 millió köbméterre csökkent az előző évi 75 millióról az ügynökség által jegyzett Luke híradása szerint.

Ha pár éven belül ennél az éves fenntartható fakitermelésnél többet termelnének ki, akkor ezt a készletet részben kitermelnék. Természetesen ma már annyi cél és elvárás fogalmazódik meg az erdők sokféleségének és a természet védelmével kapcsolatban, hogy ez évekig semmi esetre sem valósulhat meg.

Horne úgy gondolja, hogy az egyik lehetőség hosszabb távon a termelési adaptáció. Ha pedig tovább emelkednek a nyersanyag- és szállítási költségek, néhány éven belül át kell gondolni az egyes gyáregységek jövedelmezőségét – vélekedett.

Más kérdés, hogy a Stora Enso Svédországban is támaszkodhat fabeszerzésre, ahol a cég 1,4 millió hektár erdővagyonnal rendelkezik. Ellenben Svédországnak is szüksége lehet saját faanyagra, mert Oroszországból ők sem kapnak fát.

Hiszen Svédország nagyon sokat fűt pellettel, és ahogy jól tudom, Oroszországból is exportáltak oda pelletet. Oroszországi pelletimport nélkül, inkább a hazai fára támaszkodnak, ami növeli az érdeklődést a hazai puhafa felhasználása iránt Svédországban

– mondta Horne.

Eközben fokozódik a verseny a Baltikumban is, ahonnan némi fát importáltak Finnországba. A nagyobb vásárlók Németország és Svédország voltak.

A Stora Enso pedig arra bírja rá az erdőtulajdonosokat, hogy ritkításokat végezzenek az erdőben az importfa helyettesítésére.

„Finnországban lehetőség nyílik a ritkítások növelésére és ezzel az erdők növekedési állapotának helyreállítására. Úgy gondolom, hogy itt meg lehet találni a megoldást, vagyis növelni tudjuk az ültetvényvágásokat és az első ritkításokat” – mondta Janne Partanen, a Stora Enso erdőgazdálkodója. A kereslet és ezzel együtt az árak növekedése élénkíti az erdőtulajdonosok ritkítás iránti érdeklődését is.

Elemzések szerint a finn erdőkben nagyon sok ritkítás maradt el, pedig az javítja is a fák növekedését.

Nem mindent lehet azonban a ritkítással megoldani. Finnországba főleg nyírszálas fát és faforgácsot hoztak Oroszországból. A nyírrost hazai nyírrosttal való helyettesítése nehézkes, mert Finnországban alig nőnek egységes nyírfák. A nyír vegyes faként növekszik, ezért a különböző dugványokról kis tételek gyűjtésével takarítják be. Nyírfarost szükséges például karton készítéséhez.

Bizonyos mértékig tudjuk variálni a fafajták felhasználási arányait a gyárakban, azaz csökkenteni tudjuk a nyírt és növelni a tűlevelűt. Emellett a cég úgy véli, hogy a ritkítások révén a nyírrost is elérhető lesz. A Stora Enso az eukaliptuszfa importját is lehetőségnek tartja.

Az energiavállalatok részben ugyanazért a nyersanyagért versenyeznek. Az erdészeti ágazatban pedig attól tartanak, hogy a kazánokban olyan fát használnak fel, amelyet cellulóz alapanyagául is lehetne használni. Nagy gond a fakitermelés és -szállítás. Az üzemanyagok magas ára szorult helyzetbe kényszerítette a közlekedési és gépipari cégeket. Ráadásul sofőrhiány van.

Borítókép: Elszállításra váró, kivágott és legallyazott fák Finnországban, a Lappföldön (Fotó: NorthFoto/Universal Images Group/REDA&CO/Michele Bella)