Még van elég fa Finnországban, illetve a balti országokban, annak ellenére, hogy az Európai Unió 2022. áprilisi szankciói leállították a kitermelt fa és fatermékek behozatalát Oroszországból. Az EU szankciói a fára, a fából készült árukra és a szénre vonatkoznak. A szankciók miatt azok hatálybalépése óta tilos lesz ezeknek az áruknak Oroszországból történő vásárlása, behozatala, valamint az EU más országaiba történő átszállítása. A 2022. április 9. előtt érvényes szerződések teljesítésére még három hónapos határidőt adtak, de gyakorlatilag már csaknem két és fél éve nem hoznak be Oroszországból fát az EU-ba, így Finnországba sem.
„A szankciók az Oroszországból Finnországba és az EU többi részébe hozott faimport végét jelentik, ezzel gyakorlatilag az utolsó importlehetőségek is véget érnek” – mondta még azok bevezetésekor Timo Tolonen, a Metsäteollisuus ry kereskedelempolitikai és oroszügyi szakértője az Yle közszolgálati médiának.
Ipari szempontból ez a legkonkrétabban a tűzifára és faaprítékra vonatkozik minden formában, valamint a nyersfára és a fűrészárura
– mutatott rá Timo Tolonen.
Az orosz–ukrán háború előtt éves szinten összességében csaknem tízmillió köbméter fát vittek Finnországba Oroszországból, 2021-ben pedig az erős kereslet miatt 76 millió köbméterre nőtt Finnországban a fakitermelés összmennyisége, miközben a fakitermelési rekord 2018-tól számítva 78 millió köbméter volt.
Az is igaz, hogy Finnország Oroszországból származó fabeszerzései már a szankciók előtt is nagyon erősen csökkentek az orosz–ukrán háború előtti időszakhoz képest. A kereskedelmet mind Oroszország lépései, mind a finn vállalatok döntései korlátozták. A UPM és a Stora Enso cégek számára szükséges fa mintegy tizede azonban az importstop előtt egyértelműen Oroszországból származott. A Metsä Group részesedése pedig az orosz fából alig volt négy százalék alatt 2021-ben – írta az Yle közszolgálati média.
Az importstop kapcsán mindenki előtt világos volt, ez azt jelenti, hogy Finnországban növekedni fog a fakitermelés, és emelkedni fognak a faárak. A prognózisok szerint ugyanakkor a korábban orosz importból származó famennyiség – legalábbis rövid távon – finn fával pótolható. Voltak azonban olyan vélemények is, hogy az orosz fa hazai fával való helyettesítése a finn fakitermelést a fenntarthatóság határára szoríthatja, különösen, ha a fa erdészeti felhasználása a megszokott szinten marad. Az erdészeti cégek ezért – bár elsősorban az anyaországból keresnek fát az orosz import helyett – már a szankciók belengetésekor megkezdték a cserefa keresését az orosz import helyettesítésére.
Természetesen a hazai ritkító fakitermelésen van a hangsúly, és tágabb értelemben a balti-tengeri térség országai is szóba jöhetnek
– vélekedett Timo Tolonen.
Finnországban azonban az orosz import megszűnése mellett a hazai beruházások is növelik a faszükségletet. A Metsä Group nagyszabású fűrészüzeme még 2022-ben megkezdte működését Raumában, a biotermékgyár pedig tavaly indult Kemiben. A fa felhasználása bővül az erőművekben megugrott faapríték-igénnyel is, amikor az erőművek szénről bioenergiára térnek át. A fakivágási mennyiségeket tekintve ugyanakkor régiónként különbségek vannak. A legnagyobb fenntartható fakivágás határát például Délkelet-Finnország erdőségeiben lépték túl.
Abban egyetértenek a szakértők, hogy hosszú távon nem szabad „elfogyasztani” az erdőállományt, ami azt jelenti, hogy a kivágások nem növelhetők korlátlanul. Az is egyértelműnek látszik, hogy az emelkedő faárak sem nőhetnek az égig.
Paula Horne kutató szerint a kivágások terén átmenetileg túl lehet lépni ezt a határt. Finnországban régóta kevesebb fát vágtak ki, mint az erdő éves növekedése, így az erdőkészletek növekedtek. A Finn Természeti Erőforrás Ügynökség becslése szerint a 2025-ig tartó időszakban éves szinten 80,5 millió köbméter a maximálisan fenntartható fakivágás. Az is igaz, hogy a legújabb adatok szerint a fakitermelés Finnországban 2023-ban 69 millió köbméterre csökkent az előző évi 75 millióról az ügynökség által jegyzett Luke híradása szerint.
Ha pár éven belül ennél az éves fenntartható fakitermelésnél többet termelnének ki, akkor ezt a készletet részben kitermelnék. Természetesen ma már annyi cél és elvárás fogalmazódik meg az erdők sokféleségének és a természet védelmével kapcsolatban, hogy ez évekig semmi esetre sem valósulhat meg.
Horne úgy gondolja, hogy az egyik lehetőség hosszabb távon a termelési adaptáció. Ha pedig tovább emelkednek a nyersanyag- és szállítási költségek, néhány éven belül át kell gondolni az egyes gyáregységek jövedelmezőségét – vélekedett.
Más kérdés, hogy a Stora Enso Svédországban is támaszkodhat fabeszerzésre, ahol a cég 1,4 millió hektár erdővagyonnal rendelkezik. Ellenben Svédországnak is szüksége lehet saját faanyagra, mert Oroszországból ők sem kapnak fát.
Hiszen Svédország nagyon sokat fűt pellettel, és ahogy jól tudom, Oroszországból is exportáltak oda pelletet. Oroszországi pelletimport nélkül, inkább a hazai fára támaszkodnak, ami növeli az érdeklődést a hazai puhafa felhasználása iránt Svédországban
– mondta Horne.
Eközben fokozódik a verseny a Baltikumban is, ahonnan némi fát importáltak Finnországba. A nagyobb vásárlók Németország és Svédország voltak.
A Stora Enso pedig arra bírja rá az erdőtulajdonosokat, hogy ritkításokat végezzenek az erdőben az importfa helyettesítésére.
„Finnországban lehetőség nyílik a ritkítások növelésére és ezzel az erdők növekedési állapotának helyreállítására. Úgy gondolom, hogy itt meg lehet találni a megoldást, vagyis növelni tudjuk az ültetvényvágásokat és az első ritkításokat” – mondta Janne Partanen, a Stora Enso erdőgazdálkodója. A kereslet és ezzel együtt az árak növekedése élénkíti az erdőtulajdonosok ritkítás iránti érdeklődését is.
Elemzések szerint a finn erdőkben nagyon sok ritkítás maradt el, pedig az javítja is a fák növekedését.
Nem mindent lehet azonban a ritkítással megoldani. Finnországba főleg nyírszálas fát és faforgácsot hoztak Oroszországból. A nyírrost hazai nyírrosttal való helyettesítése nehézkes, mert Finnországban alig nőnek egységes nyírfák. A nyír vegyes faként növekszik, ezért a különböző dugványokról kis tételek gyűjtésével takarítják be. Nyírfarost szükséges például karton készítéséhez.
Bizonyos mértékig tudjuk variálni a fafajták felhasználási arányait a gyárakban, azaz csökkenteni tudjuk a nyírt és növelni a tűlevelűt. Emellett a cég úgy véli, hogy a ritkítások révén a nyírrost is elérhető lesz. A Stora Enso az eukaliptuszfa importját is lehetőségnek tartja.
Az energiavállalatok részben ugyanazért a nyersanyagért versenyeznek. Az erdészeti ágazatban pedig attól tartanak, hogy a kazánokban olyan fát használnak fel, amelyet cellulóz alapanyagául is lehetne használni. Nagy gond a fakitermelés és -szállítás. Az üzemanyagok magas ára szorult helyzetbe kényszerítette a közlekedési és gépipari cégeket. Ráadásul sofőrhiány van.
Borítókép: Elszállításra váró, kivágott és legallyazott fák Finnországban, a Lappföldön (Fotó: NorthFoto/Universal Images Group/REDA&CO/Michele Bella)
