Súlyos következményekkel néz szembe a német társadalom, az oktatási válság évről évre egyre csak fokozódik, amit jól szemléltnek a különböző nemzetközi felmérések és szintmérők is.
Évente ötvenezer fiatal hagyja el az iskolát képesítés nélkül. Társadalmunk ezt nem engedheti meg magának. Ez egy pénzügyi tényező is – függetlenül attól, hogy mit jelent ez maguknak a fiataloknak. Nincs lehetőségük arra, hogy elvégezzenek egy szakmát, ami a mélyszegénységhez és a reménytelenséghez vezet
– mondja a Die Welt című lapnak a 72 éves Andrea Pohlmann-Jochheim pedagógus, a „Mentor – Die Leselernhelfer” akciócsoport alelnöke. Mint ismert, Németországban minden negyedik gyermek az általános iskola végére sem tanul meg rendesen olvasni.
A pedagógus szerint ennek több oka is van:
Az iskolarendszerünk túlterhelt. Ráadásul sok városi körzetben rendkívül nagy a heterogenitás. Különösen az általános iskolákban nagyon nehéz a tanároknak megbirkózni az eltérő nyelvi és tudásszintekkel. Valójában nagyon egyénre szabott támogatásra van szükség az egyes gyermekek támogatása érdekében. Erre azonban a tanárok már nem képesek.
Az egy-nyolc évesek több mint egyharmadának nem olvasnak fel rendszeresen. Ez azt is jelenti, hogy nem kapnak segítséget a nyelvi fejlődéshez. A hangos olvasás alapvetően elősegítené a szókincs bővülését, a gyerekek nyelvtani szerkezeteket tanulnak meg.
Egy másik ok az ugrásszerűen megnövekedett migráció.
Még mindig nem sikerült korai nyelvtanulást biztosítani mindazok számára, akiknek erre szükségük van. Ha a diákok bevándorló-hátterűek, nem feltételezhetjük, hogy Németországba érkezve rögtön elsajátították a német oktatási nyelvet
– emelte ki Doris Lewalter, a Müncheni Műszaki Egyetem oktatáskutatója. Amit azonban Németországban tilos kimondani, az az, hogy a migránscsaládból származó gyerekek nagy többsége nem is akar németül tanulni.
Segítségre várva
Andrea Pohlmann-Jochheim szervezete ugyanakkor megpróbálja ezt a tendenciát megfordítani. – Tavaly 124 klubunkban összesen csaknem húszezer gyermeket tudtunk támogatni célzott olvasásképzéssel – jegyezte meg. Minden mentor egy éven keresztül hetente egyszer egy gyermekkel foglalkozik.
Szükségünk van a munkaerőpiacon ezekre az emberekre. Ha nem teszünk semmit, az politikailag is katasztrofális lenne. Ha életben akarjuk tartani a demokráciánkat, akkor oktatási lehetőségeket kell teremteni mindenki számára
– kongatta meg a vészharangot Pohlmann-Jochheim.
Nem segít a helyzeten az egyre súlyosbodó tanárhiány sem. A tanárok iránti igény mind nagyobb lesz, nem utolsósorban a bevándorlók beáramlása miatt. Mindenekelőtt a tartományoknak több tanárt kell képezniük, legalábbis ezt mondják a szakemberek. Nem csoda ugyanakkor, hogy egyre több tanár hagyja el a pályát, sok helyen ugyanis a migránsok a saját kultúrájukat akarják ráerőltetni az iskolákra. Nemrég számoltunk be arról például, hogy radikalizálódott muszlim diákok „saríarendőrség” felállítását tervezték a Düsseldorf melletti Neuss egyik középiskolájában.
Az érintett diákok közül hárman arab migránshátterűek, a negyedik fiatal olasz származású. Követeléseik között szerepelt a péntek délutánok szabaddá tétele, hogy a muszlim vallású diákok nyugodtan imádkozhassanak. A 17–19 éves muszlim fiatalok kilátásba helyezték olyan idejétmúlt büntetések visszaállítását is, mint például a megkövezés.
Az indítványt tevő négy muszlim diák ragaszkodott a nemek szerinti elkülönítéshez is, úgy az osztályteremben, mint az úszásoktatás során. A többi tanuló beszámolói szerint a klikk tagjai nyomást gyakoroltak muszlim osztálytársaikra, hogy kövessék az iszlám őskonzervatív értelmezését és annak szigorú szabályait.
Borítókép: Egyre csak súlyosbodik az oktatási válság Németországban (Fotó: AFP/DPA)
