Német felmérések szerint a németek úgy tartják, hogy az ő országuk is „náci megszállás” alá került, és 1945. május 8. nem a vereség és kapituláció, hanem a felszabadulás napja volt. Ez a narráció az NSZK-ban még a 20. század 80-as éveiben jelent meg, amihez nagyban hozzájárult Richard von Weizsäcker elnök, aki 1939. szeptember 1-jén a potsdami gyalogezredben maga is részt vett Lengyelország megszállásában.
Németország náci megszállásának hagyományában nevelkedett a keletnémet ifjúkommunista szervezet egykori tagja, a későbbi német kancellár, Angela Merkel is, aki a 2019-es évfordulós ünnepségek során a normandiai partraszállást felszabadításként értékelte. Az NDK-ban – Sztálin javaslatára – május 8. a fasizmus alóli felszabadulás ünnepnapja lett, amit Olaf Scholz jelenlegi kancellár is megerősített, amikor a közösségi médiában azt írta, hogy ezen a napon Németország „felszabadult a nemzetiszocializmus zsarnoksága alól”.
Hanna Radziejowska, a Pilecki Intézet berlini részlegének munkatársa megvizsgálta a németországi iskolai történelemtankönyveket is. Az egyik, érettségire felkészítő, az 1815–1945 közötti időszakot felölelő, 335 oldalas szöveggyűjteményben mindössze 54 sor jut Lengyelországra, amelyben a 18. századtól 1939-ig mutatják be az ország történetét. Húsz oldalt szánnak a holokausztra, 13-at a németországi antifasiszta ellenállásra.
Egy szó sincs benne Lengyelország megszállásáról, a lengyel civil lakosság ellen elkövetett bűntettekről vagy az 1944. augusztusi varsói felkelésről. Az áldozatok között említi sorrendben a zsidókat, a cigányokat, a homoszexuálisokat, továbbá akiken eutanáziát végeztek, valamint a hadifoglyokat. A lengyel áldozatokról hallgat.
A német tankönyvek a holokauszt összesen hatmillió áldozatáról írnak, de elhallgatják, hogy felük lengyel zsidó volt. Ahogyan azt is, hogy a német megszállásnak nagyjából ugyanennyi nem zsidó lengyel esett áldozatul.
Írnak a civil lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosságokról Franciaországban (Oradour) vagy Csehországban (Lidice), de a civil lakosság ellen elkövetett, nagyságrendekkel nagyobb lengyelországi tömeggyilkosságokról hallgatnak.
Németország elutasítja, hogy a már Lengyelországnak adott jóvátételen felül Varsó további követeléséről tárgyaljon. Scholz kancellár júliusi varsói látogatása során ígéretet tett valamiféle juttatásra a még élő egykori áldozatok számára, és szó van egy megbékélési emlékház építéséről Berlinben. Német politikusok ezenfelül hivatalos európai utazásaik során rituális tiszteletadást nyilvánítanak, és bocsánatot kérnek a náci bűntettek különböző helyszínein. Ebből azonban semmilyen gyakorlati következmény nem származik.
Bármilyen német kormány ugyanis, amely fontolóra venné jóvátétel fizetését a tömeggyilkosságokért és rablásokért, saját társadalmával kerülne szembe, amely részben úgy tartja, hogy maguk a németek is áldozatok voltak, és túlnyomó többségében az a meggyőződése, hogy a jóvátétel ügyét már lezárták. A német kormányok tökéletes munkát végeztek
– írja a Sieci. A szűk évszázaddal ezelőtt (Hitler hatalomra jutása után) „úrnemzetnek” nyilvánított németséget sikerült úgy átnevelni, hogy mára a nácik ártatlan, mit sem tudó áldozatainak tartják magukat.
Borítókép: Megemlékezők Auschwitzban (Fotó: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!