Alsó-Ausztria szinte teljes egészében katasztrofális állapotokat idézett elő az árvíz, egyes részeken a patakok is folyam méretűre duzzadtak a szeptember 15–17. közötti tetőzés idején. Az egyik felvételen az egész horizonton a kiáradt víz látható, amely körülölel minden ember alkotta tárgyat, az épületeket és az autókat sem kímélve.
Böheimkirchenben egyenesen apokaliptikus volt a helyzet, a néhány napja készült videón az utakon rekedt autók némelyikének a teteje is alig látszik ki a vízből, miközben mentésnek, árvízi védekezésnek nem látható nyoma. A település egyes utcáin cunamit idéző erővel hömpölyög a zavaros víz, lakhatatlanná téve a házak jelentős részét, ám homokzsákokat vagy egyéb védműveket nem helyeztek ki a felvételek tanúsága szerint.
Sieghartskirchen sem volt jobb a helyzet: a medréből kilépő Kleine Tulln folyó az utca közepén, kerítésmagasságban zúdult, a házak falát nyaldosva.
A lakosság mellett az ipari létesítményeket sem sikerült megvédeniük az alsó-ausztriai hatóságoknak, védekezésért felelős szerveknek.
Sitzenbergben például egy többhektáros kolbászgyár területére is betört az ár. A felvételen jól látható, hogy a telepen álló kamionokat félig ellepő víz némely járművet felborította, a rekeszeket, ládákat és egyéb tárgyakat pedig szanaszét hordta.
Mindezt tetézte, hogy a fosztogatók is megjelentek a régióban.
A haláleseteket sem sikerült megelőzni: az ausztriai árvizekben összesen öten vesztették az életüket.
Mindeközben Magyarországon nem követelt emberéletet az áradás, és anyagi kárból is összemérhetetlenül kevesebb keletkezett, mint nyugati szomszédunknál. Ez elsősorban a katasztrófavédelem, a honvédség és az árvízvédelmi operatív törzs által koordinált védekezésnek köszönhető, amelyben több ezer önkéntes is részt vett. A kritikus magyarországi Duna-szakaszokon már jóval a tetőzés előtt megkezdődött a védművek megerősítése és az ehhez szükséges kellékek – elsősorban homokzsákok – biztosítása.
